Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

226 Az országgyűlés képviselőházának 2U6. addig ne lehessen eljárni az ügyben, amíg a mlálsik fél erre vonatkozólag értesítést nem kap. Itt méltóztassanak megengedni, hogy rávilágítsaik arra: mi jelenleg a törvényes helyzet ebben a kérdésben. Az 1928. évi 5580. számú (kormányrendelet határozott intézkedéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a gazdasági albizottságok minden állásfoglalását az érdekelt felekkel közölni kell. Az a körülmény, hogy fellebbezést adnak be a gazdasági albizottság határozata ellen, általában véve nem olyan körülmény, amelyről a félnek nem volna lehetséges tudomást szereznie. A jelen esetben annál kevésbbé sem, mert hiszen a félnek, mint azt megállapítottam, ügyvédje is volt, aki őt az eljárásban képviselte. Ettől elvonatkoztatva a kérdést, minden olyan esetben, amikor az illető vásárlónak a már meglévő birtokával együtt 200' holdnál több föld jutna, az újabb vásárlás következtében tulajdonába — mint ahogyan a jelen esetben már vásárolt 73 katasztrális holdon kívül 300 katasztrális holdnál nagyobb földbiitoka volt, tehát ez az eset teljesen vonatkozott rál — a gazdasági albizottság határozata mindaddig nem válhat jogerőssé, amíg a földmívelésügyi miniszter nem nyilatkozik a kérdésben. Teljesen függetlenül tehát attól, hogy fellebbezést adtak-e be vagy nem, addig nem válik jogerőssé a határozat. Ezt pedig tudnia kell a félnek, különösen pedig tudnia kell az ügyvédjének. A jelen esetben a gazdasági felügyelő éppen a vitézek szempontjából beadta fellebbezését is. De amúgy is a földmívelésügyi miniszter elé került volna a kérdés, tehát őt semmiféle sérelem nem érte és nem is érhette. Ilyen körülmények között tehát a legnagyobb sajnálatomra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a képviselő úr által kért intézkedést meglehessem. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tadomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Beibe! Mihály képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Reibel Mihály: T. Ház! Nagyon szépen köszönöm az igen t. miniszterelnök úr szíves válaszát és azt tudomásul veszem. Csak anynyit kívánok hozzáfűzni, hogy tulajdonképpen nem egyéni dologról volt szó, mert hiszen ez le van zárva, ez nem idetartozik, ezen úgy sem lehet változtatni. Az én felszólalásom csak a jövőt tartotta szem előtt, esak azt akartam, hogy a jövőben hasonló eset elő ne forduljon. Ezt kívántam megjegyezni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni. (îgen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úrnak az igazságügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellálció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a nagyméltóságú dr. Lázár Andor m. kir. igazságügyminiszter úrhoz Féja Géza és Kovács Imre írók vád alá helyezése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Viharsarok és a Néma forradalom — amelyek szerzőit az ügyészség nemzetgyalázás és izgatás vádjával sújtotta — című könyvek megállapításai fedik a valóságot és széles tömegeink felfogását? 2. Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni ülése 1937 november 3-án, szerdán. arra nézve, hogy a két vádban bizonyítás elrendeltessék, mert az r ügyészség szakértők meghallgatása nélkül bírált el közgazdasági szociológiai lényeket? Budapest, 1937 október 20. dr. Matolcsy Mátyás s. k., országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Az a súlyos probléma, amellyel foglalkozni kívánok, arra indít, hogy beszédidőm meghosszabbításai kérjem. Kérem az elnök urat, hogy beszédidőmet tíz perccel meghosszabbítani méltóztassék. (Felkiáltások: Hozzájárulunk! Megad mkn Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!; A Ház a meghosszabbítást megadta! Matolcsy Mátyás: T. Ház! A magyar élei súlyos, fájó sebét hozom ide a magyar nemzet lelkiismerete elé és előre visszautasítom azt a vádat, hogy helytelen ilyen kérdést a végleges bírói döntés előtt a parlament elé hozni. Azzal utasítom vissza ezt a vádat, hogy nemcsak két magyar írót, hanem a magyar írónemzedék legkiválóbbjait is börtönre vetheti, és felolvasom az ő nyilatkozataikat, amelyet át fogok adni. (Némethy Vilmos: A valóság más, mint az igazság! — olvassa): »A magyar közéletnek azok a munkásai, akik akár politikai, akár szellemi téren elsősorban a magyarság törzsének, a sínylődő parasztrétegnek jobb sorsáért, anyagi erkölcsi és szellemi felemeléséért küzdenek, szomorúsággal és megdöbbenéssel látják, hogy a nagy nemzeti sorsproblémákat boncoló, mély és aggódó hazaszeretettől fűtött munkájuk ellen kíméletlen irtóhadjárat indult. Meghökkentő vádak hangzanak el a kormány irányított sajtójában, majd az ügyészi emelvényről, amelyek befeketíteni igyekeznek magyar írók tiszta szándékát, bírói tárgyalásokon a magyar élet valóságait fájdalmasan nem ismerő, teljes szociális érzéketlenségről tanúskodó apodiktikus kijelentések hangzanak el; és súlyos megalázó vétkekben elmarasztaló ítéletek törnek pálcát a magyar élet sebeit, bajait feltáró írók felett a nélkül, hogy ezek állításaikat bizonyíthatnák. Mélységes keserűséggel látják a magyar toll tisztaszándékú munkásai ezeket a jelenségeket, amelyek azt a látszatot keltik, mintha egyetlen kicsinyszámú, de nagybefolyású osztály, a nagybirtokosság különös védelmet élvezne és a kormányzat lehetetlenné akarná tenni még hibáiknak és bűneiknek kritikáját is. Holott ezek a hibák egy mérhetetlenül számosabb osztály, a mezőgazdasági munkásság és cselédség és általában a kisparasztság életérdekeit és ezen keresztül az egész magyarság életérdekeit veszélyeztetik. Némuljon el hát a magyar irodalom legjobb része, süketítse meg lelkiismeretét? Vagy legyen az olcsó mulattatás, az éktelen sebekre hazug mázt rakó kuruzslás cinikus kufára? Legyen hütelen a magyar irodalom tiszta hagyományaihoz, halhatatlan klasszikusaihoz, akik szüntelenül ostorozták a magyar nemzet vétkeit, sorsáért örök aggodalomban buzdították mélyebb önisimérésre? Tekintse osztályellenes izgatásnak Tiborc panaszát legnagyobb nemzeti tragédiánkban, vagy Petőfi lírájának legszebb darabjait? Tekintse nemzetrágalmazásnak Berzsenyi haragos kiáltásait, Vörösmarty elborult fájdalmát, Arany keserű re mekművét, a Nagyidai Cigányok-at? Legyen hűtelen Széchenyi önmagát és nemzetét mar-