Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

Az országgyűlés képviselőházának 2U6. cangoló nagy szelleméhez? Legyen híítelen Ady Endre mélyen magyar prófétai sorslátásához! Nem! A magyar szellem sohasem árulhatja el a magyar népet! Nem engedjük magunkat megfélemlíteni, Rágalom, fenyegetés és büntetés nem riaszthat vissza bennünket attól, hogy el ne mondjuk, amit a magyar élet mélységeiben meglátunk, hogy el ne kiáltsuk intéseinket, amikor lét vagy nemlét kérdése forog kockán. Mi jobban szeretjük nemzetünket, mint önmagunkat. A magunk megmaradásáért nem vagyunk hajlandók némán nézni nemzelünk pusztulását. Folytatni fogjuk munkánkat: megingathatatlan hitünk, hogy igenis fel kell tárni betegségünket, mert különben nincs gyógyulás.« (Némethy Vilmos: tfgy van! Fel kell tárni! A valóságtól nem kell rettegni!) »Tiltakozunk bármilyen oldalon álló magyar írók (Erdélyi József, Szabó Dezső, vitéz Málnási Ödön) sorozatos perbefogása ellen s kivált Féja Géza és Kovács Imre nemzetismertető munkáinak megbélyegzése ellen. A Viharsarok és a Néma forradalom című műveket mélyen magyar érzésből fakadó, segítő szándékú, hasznos munkáknak ítéljük. Szerzőik tiszta szándékával magunkat azonosítjuk. Azoknak pedig, akik azt hiszik, hogy a magyar szellem szavát durva erőszakkal torkunkba és lelkünkbe fojthatják, egy régi magyar író szavával felelünk: »És hova nagyobb a kínzás — annyival buzgóbb lesz a kiáltás.« Bartók Béla, Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos, Matolesy Mátyás, Erdei Ferenc, Fodor József, Illyés Gyula, Németh László, Bemenyik Zsigmond, Sárközi György, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Szabó Zoltán, Veres Péter, Tóth Aladár s. k. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Éljenek! — Rakovszky Tibor; Ez a magyar nemzet élő lelkiismerete, ez az igazság! Es ettől félnek sokan. Ha abbahagyják, mi folytatjuk! Tessék minket is a vádlottak padjára ültetni! — Folytonos zaj, — Elnök csenget.) Ez az oka annak, amiért interpellációmat elmondani kívánom. Kérem a kormányzatot, utasítsa az ügyészséget ezen íróknak a perbefogására is. {

Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ítéljék el az egész magyar írónemzedéket, (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy így világossá váljék, hogy a magyar nemzet őszinte lelkiismeretét ítélték el és vetették börtönre. (Horváth Ferenc: Nem először történik!) Kérdezem az igazságügyminiszter urat, van-e tudomása arról, hogy ezekben a könyvekben, a Viharsarok és a Néma forradalom című könyvekben színtiszta igazság van, és ezzel a Jaagyar társadalom széles rétegei egy véleményen vannak? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérdezem, mi a bűnük ezeknek az íróknak? Az, hogy van élő lelkiismeretük, az, hogy van báitorságuk, ebben a szolgalelkű magyar életben kiállni (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és vállalni az összes következményeket azért, hogy meglátásukat és őszinte véleményüket megmondják? (Rakovszky Tibor: Magyar Nobel-díjat kellene nekik adni!) Meg vagyok győződve arról, hogy nem vetették volna börtönre ezeket az írókat akkor, ha a Zichy Tivi grófok pornografikus munkája nyomán mámort szállítottak volna a rothadt társadalomnak. Amikor az ilyen írók a társadalom kedveltjei, ugyanakkor az Illyés ülése 1937 november 3-án, szerdán. 22? Gyulák, Féja Gézák, Kovács Imrék a magyar társadalom megvetettjei, börtönre ítéltjei. (Rakovszky Tibor: Mártírjai!) Meggyőződésem az, hogy ezek a könyvek, ezek az írások a magyar élet szörnyű sötét fényképei, de ezek nézése és olvasása nyomán olvasóik lelkében megtisztulás, emelkedés, egy új élet kiformálódása megy végbe, és ezért vagyunk mi mélyen felháborodva és úgy érezzük, hogy felettünk és a magyar milliók tömegei felett is elmondotta vádbeszédét az ügyész. (Rajniss Ferenc: Az úri osztály védelmében, ami nincs! — Zaj. — Rakovszky Tibor-, Mindeki úr, aki becsületes ebben az országban! — Zaj) Elnök: Kérem Rakovszky képviselő urat,, méltóztassék mérsékelni magát. (Felkiáltások a baloldalon: De igaza van! — Rakovszky Tibor: Nagyon nehéz mérsékelnie magát az embernek! — Horváth Zoltán: Ahol jogegyenlőség van, ott nincs úriosztály!) Matolesy Mátyás: Ezek után legyen szabad a tárggyal szorosan kapcsolatos kérdésekre rátérnem. Három kérdésre szeretnék választ kapni és felhívni a figyelmet. Először a tárgyalási módra és menetre. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Másodszor, amire nagyon részletes választ szeretnék kapni, ezen könyveknek az utódállamokban tett hatására. Harmadszor pedig arra, hogy minket ne tartsanak zsidó bérenceknek, mert mi nem vagyunk és nem leszünk zsidóbér encek és nem megrendelésre írtuk ezeket a könyveket. (Rakovszky Tibor: Nem is leszünk .zsidó bérencek!) Elnök: Bakovszky képviselő urat rendreutasítom. Matolesy Mátyás; Az első kérdéssel kapcsolatban mélyen fel vagyok háborodva, mélyen meg vagyok rendülve azért, hogy a. tárgyaláson a vádló ügyész Féja Géza és Kovács Imre munkásságát gúnyosan week-endi, hétvégi kirándulásnak jelölte meg. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Kérdezem én, hogy Illyés Gyula is hétvégi kirándulásokon szerezte-e tapasztalatait, aki egyike a legkiválóbb íróknak, ő is hétvégi kirándulásokon ismerte-e meg a »puszták népét«, aki egy magyar család gyermeke, a legkiválóbb írók egyike és akinek a képfestése pontosan olyan sötét, vagy még szomorúbb, mint a Viharsaroké és a Néma forradalomé. (Némethy Vilmos: A földmunkások is week-endeznek?) Ügyészi fölénnyel nem lehet- elnémítani egy ilyen komoly munkát, amelynek fóruma nem az, ügyészség, hanem a tudományos fórum: ott bírálják és döntsenek felette, de semmiesetre se bírói hatalommal, vagy még /tovább megyek: egyszerű kormányhatalommal. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — vitéz Csicsery-Rőnay István: Közönséges? Milyen kifejezés ez? — Felkiáltások a jobboldalon: Tekintélyrombolás! — Ellenmondások a baloldalon. — Némethy Vilmos: Miért nem csinálnak népi politikát? — Rupert Rezső: Csak a mesterséges tekintélyeket lehet rontani!; — Zaj.) • •) Azzal vádolják ezeket az írókat, hogyosztáily ellen izgatnak és a magyar állam tekintélyét rontják. De kérdezem én: ki a tekintélyromboló? A nevelőintézeteinket, a Szekfű Gyulákat kipellengérezik. Kérdezem, mit szólna ahhoz Kornis elnök úr, ha az ő tudományos munkásságát semmibe vennék és mint értéktelent odahajítanák? Ez a tekintélysom