Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

Az országgyűlés képviselőházának 2^6. mondja ki, hogy amennyiben valaki eladja birtokát azért, hogy tagosítson, — vagyis egy helyen vásárolhasson földet a kapott pénzen — akkor az így vásárolt birtokra ne lehessen elővásárlási jogot gyakorolni. (Némethy Vilmos közbeszól.) Ez nem a latifundiumokra vonatkozik t. képviselőtársam. Nagyon is méltányos intézkedés lenne, hogy olyan esetben, ha valaki abból a pénzből, amelyért a határban szerte-szétszórt földjeit eladta, egy tagban vásárol földet, ne lehessen arra elővásárlási jogot gyakorolni. Ha valaki a bankban lévő pénzéből vásárol földet, ez is államérdek, hiszen érdeke az államnak, hogy minél többen jussanak hozzá a földhöz, sőt az államnak kötelessége is gondoskodni arról, hogy a dolgozni kívánó magyar nép hozzá tudjon jutni a földhöz. Ha pedig valaki csak azért adja el a földjét és vesz helyette másikat, hogy tagosítson, akkor meg egyenesen óriási hátrány a számára az, ha azt elveszik tőle. A másik indítványom pedig az volna, hogy akkor, amikor a gazdasági albizottságnak a vételt jóváhagyó végzése ellen hivatalból történik fellebbezés, arról a feleket is értesíteni kelljen, mert ha a vevő nem kap értesítést a fellebbezésről, abban a hiszemben .yan, hogy miután a gazdasági albizottság jóváhagyta a vételt, a vétel már véglegesen jóvá van hagyva és hozzákezd a munkához, mert a gazdaság megkívánja, hogy a föld ne maradjon parlagon, hanem azt munkába vegyék. (Némethy Vilmos: Ma köteles értesíteni!) Kppen azért fontos ez, mert ha a vevő-fél tudomást nyer arról, hogy hivatalból megfellebbezték a vételt, akkor ő maga is utánajár annak, hogy a maga igazát bebizonyítsa. Egy megtörtént esettel állunk itt szemben. Egy hadiárváról van szó, akitől az oláhok elvettek 1000 hold földet, az 1921-es földbirtokreformmal kapcsolatban a Dunántúlon elvettek tőle 400 holdat és maradt neki összesen 230 hold földje. A határban szerte-szétszórva volt 30 hold földje, azt eladta és az egy tagban lévő 200 holdja mellé vagy !

száz holdat vásárolt. Amikor ez a hadiárva a gazdasági albizottságtól megkapta az értesítést arról, hogy a gazdasági albizottság jóváhagyta az adásvételi szerződést, — mert hiszen ő maga gazdálkodik a birtokán, künn lakik azon a földön — abban a hitben volt, hogy most már minden rendben van. De nem tudott arról, hogy a gazdasági felügyelő hivatalból megfellebbezte a végzést és így egy napon meglepetésére értesítést kapott a minisztériumtól, hogy nem hagyják jóvá a vásárlást, hanem igénybe veszik azt a földet és fel is ajánlották a vitézi széknek. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ez a hadiárva tudomást szerzett volna arról, hogy a megvásárolt birtokra nézve az elővásárlási jogot igénybe akarják venni, feltétlenül méltánylást érdemlő körülmények felsorolásával meg tudta volna tartani ezt a megvásárolt birtokot. Édesapja 1914 szeptemberében halt hősi halált, bronz vitézségi éremmel, ami akkoriban nagy dolog volt, azonkívül elvették az oláhok ezer holdját, Felcsuton elvettek tőle 400 holdat, eladott a birtokából és ebből a pénzből vette ezt a száz holdat. Ez mind olyan ténykörülmény, amely előtt feltétlenül meghajolt volna a minisztérium is és ezzel el lehetett volna kerülni, hogy az a hadiárva, aki oly sokat vesztett a háború következtében, ne jusson olyan körülmények közé, hogy ma még kevesebbje van, mint azelőtt volt* amikor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1937 november 3-án, szerdán. 225 nem akart tagosítani és nem akart intenzív gazdálkodást folytatni. Ezért két kéréssel lépnék az igen t. miniszter úr elé. Az egyik az volna, hogy amikor valaki tagosítás céljából elad földet és egy helyütt akar vásárolni, a tagosítás céljából megszerzett földre ne lehessen az elővásárlási jogot gyakorolni. Másik keresem pedig az, hogy ha a gazdasági albizottság jóváhagyó végzése ellen hivatalból fellebbezés történik, erről az érdekelt fél is értesítést kapjon. Ezek volnának tiszteletteljes kéréseim. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A miniszterelnök úr óhajt szólni. Darányi Kálmán miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Természetszerű kötelességem és mindig készséggel teszem is, hogy áz interpelláló képviselő uraknak választ adjak. méltóztassanak megengedni azonban, hogy előrebocsássam, hogy a jelen esetben tulajdonkeppen az én megítélésem szerint egy igen tiszteletreméltó magánérdekről van szó, amely, bizonyos fokig, a közérdekkel szembe is került. Tudniillik arról van itt szó, hogy az az eset, amelyre igen t. képviselőtársam méltóztatott beszédében, sőt inkább az interpelláció szövegében rámutatni, egy olyan elővásárlás volt, ahol az állam az elővásárlási jogot — gondolom — 73 katasztrális hold földre gyakorolta, amelyet hat vitéz között óhajtott szétosztani. Az elővásárlás kétségkívül jogosult volt, mert hiszen a törvényben benne van, hogy az ilyen elővásárolt földekben a vitézeket kell elsősorban részesíteni. Ebből a szempontból tehát semmi kifogás nem tehető nemcsak azért, mert teljesen szabályszerű volt a? elővásárlás, hanem mert nézetem szerint helyes is volt, hogy hat legénységi állományú vitézt óhajtott az állam ahhoz a 73 hold földhöz hozzájuttatni. Ha azt méltóztatnék kérdezni tőlem, hogy a jövőben ilyen esetekben fogok-e elővásárlási jogommal élni, erre azt a választ adnám, hogy feltétlenül fogok. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nézzük a kérdés másik részét. Ki volt az, akit az elővásárlás érintett. Olyan gazda, akinek 300 holdnál nagyobb földje volt. Tiszteletreméltó magánérdeknek neveztem az imént azt az eljárást, amellyel az illető iparkodott földjén sajátmagán tagosítást véghezvinni. Egy hibát azonban elkövetett, tudniillik amint felszólalt igen t. képviselőtársamtól értesülök, előbb eladott földet és nem várta meg, míg ez az elővásárlási ügy elintéződik, pedig helyes lett volna saját érdeke szempontjából, ha bevárta volna, míg az illetékes hatóságok ebben a kérdésben jogerősen döntenek. Ez fazonban nem történt meg, ez az ő hibája volt. Már most arra a kérdésre, hogy vájjon hajlandó volnék-e abban az esetben, ha a tagosításról, mégpedig inagántagosításról van szó, olyan jogszabályt előterjeszteni, amely ilyen esetekben az elővásárlási jog gyakorlását lehetetlenné tenné, igennel nem válaszolhatok. Nem válaszolhatok pedig azért, mert jelenlegi törvényeink — mind a földreform, mind a telepítési törvény — nem kutatják — és nézetem szerint igen helyesen — hogy az illető, akivel szemben az elővásárlási jog gyakoroltatott, milyen célból óhajtott ingatlant vásárolni, hanem azt írják elő, hogy milyen esetekben van elővásárlási jog gyakorlásnak helye és kinek a javára van. Ami igen t képviselőtársam második kérdését illeti hogy tudniillik abban az esetben, ha a gazdaság albizottság áltai hozott határpzat ellen fellebbezést nyújt be valamelyik fél, U