Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

224 Az országgyűlés képviselőházának 2Á elnézés, amellyel bizonyos oldalról jövő szélsőséges sajtóizgatásokat kezeltek, milyen gyümölcsöket termeli, bátor vagyok rámutatni arra, hogy a jövő évben megtartandó eucharisztikus kongresszus ellen, amely elsősorban katolikus ügy, bár éppen annyira nemzeti ügy és a nemzeti becsület ügye is, merészkednek izgatni. Az eucharisztikus kongresszusi örve alatt folytat ugyanis felekezet-, osztály- és a mai társadalmi rend elleni izgatásokat az a röpirat, amelyet a katolikus publikum között terjesztenek. Azt mondja például ez a röpirat (olvassa): »Keresztény Magyar Testvér! Ne engedd, hogy papjaid között ellenségei legyenek hitednek; ne engedd, hogy a nemzetközi zsidókkal együtt veszélyeztessék a lelked üdvösségét és hatalmi és politikai okokból együtiti feszítsék meg ismét Krisztust tebenned« — már tudniillik a katolikus papok. (Tovább olvassa): »Ha Krisztust hiszed és törődsz a túlvilági üdvösséggel, írd le hétszer ezeket a sorokat és küldd el hét keresztény magyar testvérednek...« és így tovább. Szóval a rendszer hólabdarendszer. (Felkiállások a baloldalon: Kik csinálták ezeketf — Zaj.) ugyanakkor csinálják ezeket, amikor Féja Gézát és Kovácsot bíróság elé állítják osztályéi lenes izgatás, a nagybirtokosok elleni izgatás és nemzetgyalázás miatt. (Malasits Géza: Egyenlő elbánást! — Zaj.) A szóbanforgó könyveket elolvastam, azok az én nézetem szerint is egyoldalúak és nem mindenben fedi a valóságot az ő beállításuk, de ettől függetlenül, amikor ilyen drága pénzbe kerülő s az intelligens publikum számára írt könyvekkel szemben ilyen szigorúan járunk el, ugyanakkor a »Magyar Szocializmusi« című lap ugyanez ellen a nagybirtokos osztály ellen más hangon, egészen a Vörös Újság stílusában izgat és olyanokat állít, amik már tényleg a büntetőtörvénykönyvbe ütköznek. Az áll a »Magyar Szocializmus« című lapban (olvassa): »A ma főnemessége nem a kötelességek, hanem a jogok zsarnoka lett. Élete a nemzetközi erkölcstelenség posványába sülylyedt, vágyai nem a magyarság vágyai többé! Vérük már nem zengi a magyar vér mítoszát* — mennyi költészet! — »mert eladta lelkét és beszennyezte vérét. Ereikben már nem csörgedez tiszta magyar nektár, megrontotta azt a nemzeti poloskáinak fertőzött vére.« (Derültség. — Peyer Károly: Hol az ügyész? — Zaj. — Elnök csenget.) Én értem ezt az általános derültséget. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ezt váltják ki az ilyen cikkek! — Peyer Károly: Biztosan Festeticsre gondolt... — Gr. Festetics Domonkos: Nem is magára! — Peyer Károly: Nekem nincs nagybirtokom! — Gr. Festetics Domonkos: Azért miniszter volt a kommünben! — Peyer Károly: A kommünben? Nagyon rövid a politikai emlékezőtehetsége. Látszik, hogy mennyit tud!) En azt kérdezem, megengedhető-e az, hogy egy társadalmi osztályt, amelynek lehetnek méltatlan tagjai, — nem nagyobb számban. mint más társadalmi osztályoknak — amely társadalmi osztály tagjainak nagyrésze igenis mindig a magyarság jogaiért és a magyai nemzet függetlenségéért harcolt és amely osz tály tagjai 99%-ban ma is az alkotmányosságért harcolnak a diktatúrás törekvésekké] szemben. (Jurtsek Béla: A diktatúrát csak képzelik!) Kérdem,, megengedhető-e az, hogy ezt a társadalmi osztályt poloskákkal fertő'. ülése 1937 november 3-án, szerdán. zöttvérű, nem tudom micsoda romlott társadalmi osztálynak titulálják? Ezt csak példaképpen hoztam fel arra. hogy hova fajul az a stílus, amely — a miniszter úr remélhetőleg szigorú intézkedései révén — végre el fog hallgatni. A (miniszter úr válaszának lényegét tudó másul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok a képviselő urak, akik a választ tudomásul veszik felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul vette. Következik Reibel Mihály képviselő úrnak a miniszterelnök és földmívelésügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Interpelláció a nagyméltóságú miniszterelnök és földmívelésügyi miniszter úrhoz. 1. Hajlandó-e miniszterelnök úr intézkedni a felől, hogy a tagosítás céljából eladott és vásárolt birtokot a Vitézi Szék elővásárlás címén igénybe ne vehesse? (Lásd: Mahler Józsefféle földvásárlás.) 2. Hajlandó-e földmívelésügyi miniszter úr intézkedni a felől, hogy amennyiben a gazdasági albizottság által jóváhagyott szerződés megtámadtatnék, akkor erről az érdekelt felek hivatalból értesíttessenek, s ennek elmaradása a fellebbezést semmissé tegye. Reibel Mihály s. k.« Elnök: Reibel Mihály képviselő urat illeti a. szó. Reibel Mihály: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényhozótestület meghozza a törvényt, de a mindennapi élet mutatja meg, mennyire alkalmas az annak a feladatnak betöltésére, amely végett hozatott. Meghozzuk a törvényt, de az élet mutatja meg, hogy menynyire válik az be. Az^ élet formálja magát a törvényt és éppen ezért kötelességemnek vélek eleget tenni, amikor egy esettel kapcsolatban rá kívánok mutatni egy olyan hiányra, amelynek a pótlását kell kérnem. Mélyen t. Ház! A földbirtokpolitika

f égetően sürgős. Mindnyájan beszélünk erről és meg vagyunk győződve ennek szükségességéről, de amikor ezt hangoztatjuk, akkor ugyancsak méltányos és igazságos az is, ha azt is hirdetjük, hogy mennyire szükségünk van az intenzív gazdálkodásra. Éppen ezért az én tiszteletteljes indítványom az volna, hogy a földbirtokpolitika helyes keresztülvitele érdekében olyan földekre, amelyeket tagosítás során kíván valaki vásárolni, ne lehessen elővásárlási jogot gyakorolni, vagyis ha például valakinek a határban több helyen, több darabban fekszik a birtoka és azokat a biriokdarabokat eladja, mert azon a pénzen egy helyen kíván földet vásárolni, vagyis tagosítani akar, akkor ebben a vásárlásban ne akadályozzák őt meg\ T. Ház! A tagosítás kérdése roppant fontos kérdés. Látjuk ezt onnan is, hogy az állam maga is milyen óriási összegeket fordít évről évre tagosítás céljára. Ezt mindenki helyesnek is tartja, mert végeredményben más képpen nem lehet intenzív gazdálkodást folytatni. Éppen ezért az volna az egyik kérésem, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úr rendelettel szabályozza ezt a kérdést és