Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

Az országgyűlés képviselőházának 2lf6. és ennek az interpellációnak keretébe az, tartozik, hogy a magánosok elleni erőszak bűntettéit elkövető csoportot itt napokig megtör lattanul dicsőítették és nemzeti hősökként ünnepelték a »rothadt habsburgi renegátokkal« szemben, akik merészelték az október 6-i eseményeket megünnepelni. Ezeket látva, kérdezem az igazs'ágügyminiszter úrtól, hogy erőteljes intézkedéseket fog-e foganatosítani ez ellen a hang ellen, hogy ez a nemzetellenes hang, amely a nemzet egységét, a társadalom rendjét és az egész magyar nemzet ellenállóképességét aláássa és az a rendszeres propaganda, amely nem magyar szellemű propaganda, megszűnjék ebben az országban?! (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr óhajt szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Gróf Apponyi György igen t képviselőtársam beszédét azzal kezdette, hogy 1918 után a sajtó hangja rendkívül eldurvult és a sajtóban] a büntetendő cselekmények egész sorozata követíetett el. (Rajniss Ferenc: Szép hasonlat ez is!) Teljesen igaza van az interpelláló t. képviselő úrnak, mert olyan rendszeresen durvult el akkor a sajtó hangja, hogy az a fajta hanghoz a magyar társadalom már majdnem kezdett hozzászokni. (Gr. Apponyi György: Most megint szoktatják! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Viszont igaz az is, hogy a. sajtó a saját törvényellenes mondanivalóit igen gyakran tudta a magas újságírói képességekkel olyam formába öltöztetni, amely a tulajdonképpeni bűnvádi üldözést igen gyakran eredménytelenné tette. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Ez a helyzet, igen t- Ház,, ma sem változott. Igen sok bűncselekmény sikeresen kibúvik a bűnvádi üldözés alól és különösen kibújtak a hatékony bűnvádi üldözés, a lefoglalalás lehetősége alól, a röpiratok főleg azáltal, hogy a törvény értelmében a kötelespéldány bemutatásával egyidejűleg a terjesztést is meg lehetet kezdeni, úgyhogy mire az ügyészség a lefoglalást indítványozhatta, a terjesztés már be volt fejezve és legfeljebb a nyomdában összesöpört, szétdobált példányok kerültek azután lefoglalásra. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rupert Rezső: Nem itt van a baj. — Peyer Károly: És amikor vagonszámra hozzák a dolgokat Németországból? — Rupert Rezső: Nincs megtorlás, az a baj! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Igen t. Ház! Nem kerülte el a figyelmemet az a jelenség sem, — és ezt helyesen mondotta gróf Apponyi György igen t. képviselőtársam — hogy másirányú hangok kezdtek elhangzani a sajtóban, hasonló durvasággal,, és éppen ezért a folyó évi március 4-én egy nagyon komoly hangú figyelmeztetést intéztem az ügyészséghez, amelyben többek között ezeket mondtam (olvassa): »Ujabban azonban ismét felmerülnek ilyen törvénybe ütköző törekvések, amelyek veszélyeztetik azt a nehezen (megszerzett és biztosított nyugodt légkört, amely előfeltétele az ország megfelelő igazgatásának, az eredményes nemzeti termelőmunkának. Az ilyen törvénybe ütköző törekvések elleni, küzdelem az igazságügyi hatóságoknak is elsőrendű kötelessége. Ennek következtében utasítom az ügyészséget, hogy ezekben az ügyekben a leggyorsabb és legenergiknsabb eljárást vezessék be.« T. Ház! Ez a rendelkezésem ma is érvényülése 1937 november 3-án, szerdán. 223 ben van. A. törvények.. megtartása mindenkinek szent kötelessége (Ügy van! Ügy van!) és semmiféle sajtószabadság nem terjedhet ki a bűncselekmény elkövetésének szabadságára, (Ügy van! Ügy van! a középen.) Éppen ezért minden tekintet nélkül arra, vájjon milyen színbe öltözteti valaki saját mondanivalóit, az igazságügyi hatóságnak egyaránt kötelessége a bűncselekmények ellen fellépni. (Ügy van! Ügy vanJ a Ház minden oldalán. — Felkiáltások jobbfelől: Ez természetes!) A kormánynak pedig kötelessége, hogy ha voltak hézagok a törvényekben, (Rupert, Rezső: A végrehajtásban volt hézag!) amelyeken keresztül kibújtak egyes bűncselekmények a bűnvádi üldözés alól. előálljon olyan jogszabálytervezettel, amely az üldözés sikerességét biztosítja. En errevonatkozólag bátor vagyok bejelenteni, hogy szorgos előkészítés után ezekre a hézagokra vonatkozó jogszabályok elkészültek, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Rupert Rezső: Nem előkészítés kell! A (meglevő jogszabályokat kell alkalmazni! — Zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Alkalmazzák! — Farkas István: Nem akalmazzák! Nem igaz! Kémerit nem büntették meg! — Boczonádi Szabó Imre: 1919-ben nem így beszélt! A Vörös Újságban mást mondtak! — Zaj. — Rupert Rezső: Tessék a törvényt egyenlően alkalmazni! — Farkas István: De nem alkalmazzék! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök; Farkas István képviselő uo*at rendreutasítom. ' Lázár Andor igazságügy miniszter: Bocsánatot kérek, de nagyon különös, ha az, aki mindig támadni szokott, egyszer ellentámadást kap, az iránt túlságosan érzékeny. A törvényt egyértelműen méri a magyar igazságszolgáltatás. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Farkas István: Nem méri! Egyoldalúan méri! — Zaj.) Az ón kötelességem a hézagok pótlása és ezért a legrövidebb időn belül egy törvényjavaslatot fogok benyújtani, (El jenzés és taps a jobboldalon) amely az ügyészségi eljárást hatékonyabbá és az ezekben a súlyos izgatási bűncselekményekben az eljárást sokkal gyorsabbá fogja tenni. (Esztergályos János közbeszól-) Elnök: Esztergályos János képviselő urat rendreutasítom. Lázár Andor igazságügy miniszter: Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni(Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Gr. Apponyi György: T. Ház! Az igazságügyminiszter úr válaszának azt a részét, amelyben ismertette azt a rendeletét, amelyet az ügyészségekhez intézett és amelyre vonatkozólag kijelentette, hogy ez a rendelete érvényben van és hogy ő is szükségesnek és elengedhetetlennek tartja azt, hogy a sajtó útján elkövetett bármely törvénysértés, bármely oldalról jöjjön is, szigorúan inegtoroltassék, tudomásul veszem. Függetlenül azonban attól, hogy a miniszter úr válaszának ezt a lényeges részét tudomásul veszem, kénytelen vagyok minden prejudikáció nélkül azt a megállapítást tenni, hogy — úgy látszik — sajnos, a múltban a vádhatóságok nem mindig jártak el a miniszter úr intenciója szerint. Annak illusztrálásaira, hogy sajnos, az az