Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

220 Az országgyűlés képviselőházának 2U0. ülése 1937 november 3-án, szerdán. A jelenleg" követett gyakorlat a visszahonosítás terén az, hogy rendszerint csak az ország területén született, vagy itt évtizedek óta letelepedett, itt lakott egyéneket honosítjuk. Ettől eltérőleg esak egészen kivételes esetekben szoktunk belemenni a kérdés érdemi tárgyalásába. Minthogy maga az interpelláló képviselő úr is abból indult ki felszólalásában, hogy nagyon jól tudja, hogy a belügyminiszternek ez a joga diszkrecionális természetű jog, ebből kifolyólag az ezzel ellenkező minden következtetés erejét veszti, mert akkor csak a miniszter elbírálása, kogniciója alá tartozik: menynyiben Látja ő azokat a feltételeket, lehetőségeket fennforogni, amelyek alapján ez a jog megadható. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ennek következtében nem látom át, milyen célból intézi tulajdonképpen az interpelláló képviselő úr hozzám ezt az interpellációját, amikor világosan ő maga is utalt a tételes szabályokra, hogy tudniillik ez a kor; mánynak diszkrecionális joga, (Gr. Apponyi György: Ezt elismerem!) Ami azokat az indokokat illeti, amelyeket a képviselő úr felhozott, elismerem, hogy az illetőnek hazafiss szempontból vannak érdemei, ez azonban még nem meríti ki a helyzetet és például az az adat, amelyet az iparügyi miniszter úr közölt a belügyminiszterrel, maga m&r olyan lényegbe vágó körülmény, amely egészen más megvilágításba helyezi a kérdést. Ennek folytán legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy meg «zúttal is bármilyen Ígéretet tehessek az interpelláló képviselő úrnak arra nézve, hogy ennél a visszahonosítási kérdésnél máskép fogok eljárni, mint ahogy eljártam. (Fábián Béla: Hatévi katonai szolgálat! Azok, akik idehaza, voltak, nem tudják, mit jelent ez a hat év.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszontválasz joga. Gr. Apponyi György: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A belügymiinszter úr azt hangoztatta, amit magam is elismerek és amit valamennyien tudunk, hogy a honosítás, a visszahonosítás és egyéb hasonló ügyek a miniszter úr diszkrecionális jogkörébe tartoznak. Éppen azért intézek azonban kérdést a miniszter úrhoz, utóvégre egy törvényhozót érdekelhet az, hogy miért él ezzel a diszkrecionális

1 jogiáival így, vhgy amúgy a miniszter úr. Azonban nem ez a lényeg. Hogy visszahonosítási kérvényt adott be az illető, ez az ő részéről formahiba lehetett, mert visszahonosításnaik nincs helye, ha valaki Csonka-Magyarország területén született* már pedig Fried József anyakönyvi kivanata szerint Tiszaszentimre községben született, amely tudtommal Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyében, a mai trianoni Magyarország területén van. Az, hogy ő visszahonosítási kért, lapszus lehet. Könnyen megállapítható az irataiból, amelyeket kérvényéhez becsatolt, hogy ő Csonka-Magyarország területén született, tehát itt tulajdonképpen visszahoinosítusról nem lehet szó. A miniszter úr azt válaszolta, hogy ő diszkrecionális jogával él, a visszahonosítás előfeltételei nem forogtak fenn és az iparügyi miniszter úr kedvezőtlenül vélelmezte az ügyet. Mindezek ellenére fenntartom kérdésemet: vájjon látott-e a miniszter úr nyomós okot fennforogni, mert én még a miniszter úr válaszában sem láttam olyan nyomós okct, amely egy frontot járt, hadviselt, volt huszárőrmestertől, aki Csonka-Magyarország területén született és Csonka-Magyarország területén él, adófizető polgár, budapesti illetősége megvan az állampolgárság megtagadását indokolttá, tenné. Minthogy ezekre a kérdésekre, sajnos, nem kaptam választ, a miniszter úr válaszát tudomásul nem vehetem. Elnök: Kérdem a ti Házat, méltóztatnak-e ;a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik. méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház többsége a választ tudomásul vette, (Fábián Béla: Hányan vannak köztük, akik nem. voltak a harctéren? Azok nem szavazhatnak ebben a kérdésben! — Zaj.) Gróf Apponyi György képviselő úr második interpellációja következik az igazságügvminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvaasa): »Interpelláció a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz. X- Elkerülte-e az igazságügyniiniszter úr figyelmét egyes időszaki, valamint röpiratként megjelenő sajtótermékekben egy idő óta rendszeresen folytatott alkotmány-, osztály-, fel ekezetellenes izgatás ? 2. Megengedhetőnek tartja-e az igazságügyminiszter úr ennek az izgatásnak megtorlás nélküli folytatását? 3. Hajlandó-e a miniszter úr a törvényes eszközök teljes szigorának alkalmazásával véget vetni ennek az ország nyugalmát és törvényes rendjét, veszélyeztető izgatásnak?« Flnök: Gróf Apponyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi György: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) 1918 végén és 1919 elején, amikor először jelent meg a pesti utcán a »Vörös Újság« című sajtótermék, az újságolvasó publikum bizonyos elképedéssel látta, nem anynyira az abban hirdetett eszméket, hiszen a kommunizmusról, a bolsevizmusról hallottunk már, hanem azt a hangot, amely teljesen újszerű volt egy civilizált állam sajtójában, azt a hangot, amely nemcsak gyűlöletet, nemcsak szélsőséges eszméket hirdetett, hanem ezeket olyan módon hirdette, hogy az azelőtti ember úgy tartotta, hogy az ilyesmit nem tűri meg a nyomdafesték. Azóta — sajnos — a nyomdafesték türelmesebb lett és az újságolvasó publikum is valahogyan elfásult, mert, amit azóta nyomtatott írásban megjelenni látunk, bizony semmiben sem marad el a mögött az új siti lus mögött, amelynek akkor tapasztaltuk először a megnyilvánulását. Én az igazságügyminiszter úrhoz azért intézem ezeket a kérdéseket, mert legutóbbi nyilatkozataiból mindnyájan tudhatjuk, hogy mi az ő felfogása ezekben a vonatkozásokbanTudjuk, — és ezzel interpellációm első kérdése tárgytalanná is vált —• hogy nem kerülte el a miniszter úr figyelmét az egyes sajtótermékekben folyó rendszeres,* izgatás. Itt azonban egy fontos momentumra vagyok kénytelen felhívni a t. Ház figyelmét, ez pedig a jogbiztonság momentuma. Láttuk a közelmúltban és látjuk most is, hogy egyes sajtótermékek ügyeiben bizonyos esetekben az igazságügyi hatóságok rendkívüli szigorral