Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-246
Az országgyűlés képviselőházának 2U6. lépnek fel. Magát a szigort én helyeslem, amikor valóban törvényisértésről van szó, helyeslem, hogy, ha bárki az ország törvényeivel szembehelyezkedő módon hirdeti eszméit nyomtatásban, — legyenek azok az, eszmék akármilyenek — arra lesújtson az igazságszolgáltatás keze. A legközelebbi múltban voltunk tanúi annak, hogy két író ellen, akik agrárkérdésekről és a falusi lakosság problémáiról írtaki bizonyos, talán egyoldalú beállításban, a királyi ügyészség vádat emelt, a bíróság elé állította őket és a két írót el is ítélték. Én most nom akarok ezzel a két üggyel foglalkozni, először, mert maguk az ügyek még nincsenek jogerősen befejezve, másodszor, mert tudtommal Matolesy képviselőtársam éppen ma interpellál ebben a kérdésben. De ha a királyi ügyészség szükségesnek tartotta vádat emelni a nevezett írók ellen osztályellenes izgatás és nemzetgyalázás címén, ha szükségesnek tartotta, hogy büntetőbíróság elé állítsa őket, akik pedig a művelt publikum számára, 5 pengőbe kerülő, tehát a mai pénztelen világban nem mindenki által könnyen megszerezhető könyvekben hirdették eszméiket és köztük talán egyoldalú beállítású észleléseiket, akkor fokozottabb mértékben áll fenn az izgatás ismérve és fokozottabb mértékben veszedelmes az izgatás, ha nem 5 pengőbe kerülő könyvekben, hanem 10 fillérekéirt, 6 fillérekért, sőt a legtöbb esetben ingyen osztogatott nyomtatványokban folyik. Mert ezek a nyomtatványok egyrészt nem annak a vagyonilag jobbaj* szituált és így műveltebb publikumnak a kezébe kerülnek, amelynek kezébe azok a könyvek kerülnek, másrészt mert a tudományosságnak, az alaposságnak, az objektivitásnak még látszatát is nélkülözik és kizárólag a kedvezőtlen szociális helyzetű, részben! nyomorgó, szegényes viszonyok között élő nagy tömegek alantosabb ösztöneire appellálnak. En a sajtószabadság alapján állok és koncedálom mindenkinek azt a jogát,, hogy sajtó útján is terjeszthesse a maga nézeteit, a maga meggyőződéseit a törvény keretein belül. Én ezt koncedálom a nemzeti szocialistának csakúgy, mint a szociáldemokratának, a konzervatívnak csakúgy, mint a liberálisnak. Semmi kifogásom az ellen, hogy a nemzeti szocialistáknak legyenek lapjaik,, amelyekben a maguk eszméit terjeszthessék. De igenis szükségesnek tartom az erélyes közbelépést, legalább is ugyanazt az erélyes közbelépést akkor, ha a szélsőjobboldalon ütköznek bele a törvényes rendelkezésekbe, imint amikor — mondjuk — a Népszavánál történik valami hasonló. (Gr. Károlyi Viktor: Miért legalább?) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Bevallom, nem folytattam rendszeres tanulmányt e lapokban, mert hiszen akkor nem lehetne egy interpelláció keretében elmondani a rendelkezésre álló anyagot,, csak egy pár szemelvényt fogok felolvasni mégis, amelyek egyenesen nyíltan izgatnak és lázítanak a magyar alkotmány és a tételes törvények ellen. Itt van egy »Győzünk« című újság, am'Oy »Le az egyéni szabadsággal!« címen közöl vezércikket, amelyben a következőket írja: »Le az egyén szabadságával,... le az osztályok szabadságával,... le az egyesületek f szabadságával .. • le a felekezetek szabadságával,,,, le ülése 1937 november 3-án, szerdán. 221 a sajtószabadsággal.« (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak a stréberek, a kalan dórok szabadságát védik! — Zaj.) Valamennyi kitétel a törvénybe ütközik, mert a tételes törvények igenis biztosítják Magyarországon az egyén szabadságát, a törvény előtti egyenlőséget, az egyesülési jogot, a vallásszabadságot és a sajtószabadságot. (Horváth Zoltán: Ez a lipótmezei hivatalos lap! — Farkas István: Félbolondok lapja!) Nem beszélek a diktatúrák dicsőítéséről, ez már agyoncsépelt téma itt! (Rajniss Fe renc: Ez igaz!) Hogy ez így van, arról nem tehetünk Rajniss képviselő úr, hanem azok,, akik állandóan éltetik, éljenezik és helyeslik ezeket a diktatúrákat! (Zaj.) Arról cikkeznek továbbá, hogy »az alkotmány nem öncél«. Senki sem állítja azt, hogy öncél. Az áll továbbá a lapban (olvassa): »A diktatúra sem öncéL A legfőbb célja minden államrendszernek: a nemzetbe és államba tömörült összes egyedek jólétének biztosítása, az igazságosság normáj a szerint.« — Ez helyes elv. — »Ha ezt lehet a mai rendszerrel« — vagyis az alkotmányos rendszerrel — »történjék úgy, de ha nem lehet, ám jöjjön a diktatúra, a célt kell nézni« T. Hú?! Ilyen beállításokkal akarják becsempészni a diktatúra gondolatát. (Zaj.) Nem akarom azonban ezt folytatni, hisz valamennyi újságolvasó képviselőtársunk ismeri ezeket a sajtótermékeket. (Fábián Béla: Valahonnan kapják a pénzt! Vagy Berlinből vagy Moszkvából! — Boczonádi Szabó Imre: Moszkvából! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Berlinből. — Rajniss Ferenc: Csak már egyszer bebizonyítanák H Elnök: Fábián képviselő úr, méltóztassék csendben maradni. Rajniss képviselő úr legyen csendben Gr. Apponyi György: T. Ház! Sokkal fontosabb és súlyosabb dolog azonban az. hogv az a mód, ahogyan a diktatúra lovagjai eszméiket terjesztik, már a külföld felé való denunciálás, a nemzetgyalázás, sőt a hűtlenség ismérvét viseli magán. Magyarország honvédelméről cikkezik egy nyilasikex'esztes lap, — többek között a »mai rohadt parlamenti rendszerbről is ír — s ebiben a cikkben azt írja: (Ér. Berg Miksa: Milyen lap ez? — Rajniss Ferenc: A Bátorság! — Br. Berg Miksa; Ehhez tényleg bátorság kell!) (Olvassa): »A németek és olaszok tisztában vannak azzal, hogy Magyarországon a politikai hplyzet rendkívül bizonytalan és egész jövő állami és társadalmi berendezkedésünk most van a kiforrás, a kialakulás állapotában. Tudják, hogy egy ennyire széttagolt és széteső nemzet katonai értéke nem a legkiválóbb.« (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérdem, nem meríti-e ez ki a nemzetgyalázás ismérveit, nem meríti-e ki a hűtlenség ismérveit? (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ezt írja ez a lap a németek és olaszok felé akkor, amikor mi joggal büszkék vagyunk arra, hogy a mai diktatúrás. forradalmas, ellenforradalmas világban Magyarország még mint konszolidációs sziget áll, amikor itt még jogbiztonság, személyi biztonság, vagyonbiztonság stb. van. írja akkor, amikor látjuk azt az erőfeszítést, melyet honvédségünk fejlesztésére a honvédelmi miniszter úr és az egész kormány tesznek,, amikor ezt elismerik a külföldön is. Ugyanekkor kifelé denunciálni
