Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-246
Az országgyűlés képviselőházának 2^6. magánéletébe belevágó ténykedésnél, például házasságkötésnél is szükséges igazolni az állampolgárságot. Állampolgársága elismeréseért két ízben folyamodott,, mind a két ízben elutasította a m. kir. belügyminisztérium ennek a Fried Józsefnek állampolgársága iránti kérelmét és pedig az első esetben 405.163/1936. IV. szám alatt, a másik esetben ugyancsak e szám alatt. Ein bátor voltam a belügyminiszter úr figyelmét erre az ügyre felhívni. A belügyminiszter úr jóindulatát ebben az ügyben nem vonom kétségbe, mert nincs is jogom kétségbevonni, amennyiben a belügyminiszter úr annakidején megígérte, hogy utána fog nézni a dolognak. A belügyminiszter úr értesítése szerint ellenben azért nem volt megadható nevezett Fried Józsefnek a magyar állampolgárság, mert a m. kir. iparügyi miniszter úr munkapiacvédelmi szempontból úgy nyilatkozót, hogy nevezettnek a visszahonosítását nem tartja kívánatosnak. Most két kérdést vagyok bátor a belügyminiszter úrhoz intézni. Először is tudtommal nincs semilyen törvényes rendelkezés, amely a belügyminisztériumnak, illetőleg a belügyminiszternek állampolgársági kérdésekben való teljes szuverén jogát korlátozná. Az első kérdésem tehát az, hogy micsoda elettem ismeretlen, titkos vagy bizalmas rendelet, vagy jogszokás alakult itt ki arra nézve, hogy a belügyminiszter úr egy teljesen ós kizárólagosan az ő reszortjához tartozó ügyben kénytelen kérdést intézni az iparügyi miniszter úrhoz? A miáisik! kérdésem pedig az, hogy miféle muiukapiacvédelmi szempont teszi indokolttá, hogy egy csonkamagyarországi születésű, mindig Csonka-Magyarországon élt, hat évig mint katona szolgált, a háborúban részi vett és ott összes elöljáróinak egyhangú nyilatkozata szerint mintaszerűen viselkedett volt huszárőrmesternek az állampolgárság iránti kérelmét ezen a címen vissza lehessen utasítani 1 ? Mélyen t. uraim, nincs az, a munkavédelmi szempont, még ha az illető, mondjuk a köz terhére élne is, még ha közsegélyből is kellene őt fenntartani, amely erre jogot adna. Itt most szép szavakat hallottunk a frontharcosok érdemeiről; az előadó úr, valamint a kormánypárt t. szónoka valamennyiünk által helyesléssel kísért szép szavakat _ mondott a (társadalom, az állam hálájáról; idézték a honvédelmi miniszter úr igen helyes megállapítását arra nézve, hogy sohasem róhat ja le a ne'mzet, a társadalom teljes mértékben háláját azokkal szemben, akik a háborúban résztvettek. Ez helyes. Itt nem különös háláról van szó, nem olyasmiről van szó, ami a köztől, a társadalomtól vagy államtól áldozatot kívánna, nem arról van szó, hogy neki valami kedvezményt adjunk, itt egyszerűen arról van szó, hogy valakinek, aki budapesti illetőséggel rendelkezik, aki Magyarországon él, magyarnak született, mindig magyar volt, magyar katona volt, aki az őrmesterségig felvitte, akit kitüntettek, aki mindenképpen teljesítette kötelességét, a legelemibb jogot, azt a jogot megadjuk, hogy annak az országnak, amelyet hat évig szolgált, — ebből négy éven keresztül a háborúban — állampolgára lehessen. (Bródy Ernő: A halálpiacon ott voit! A munkapiacon nem lehet ott 1 ? — Gr. Festetics Domonkos: A had tápban volt! — Fábián Béla: Nem a hadtápban!) Nem szívesen intézem ezt az interpellációt kizárólag a belügyminiszter ülése 1937 november 3-án, szerdán. 219 úrhoz, de tekintettel arra, hogy a mi tudomásunk szerint csak a belügyminiszter úrtól függenek ezek a kérdések, csak a belügyminiszter úr felel az ilyen állampolgársági ügyekért, kénytelen vagyok ezt az interpellációt csak hozzá intézni. Szerettem volna az iparügyi miniszter urat megkérdezni, hogy melyek azok a munkapiacvédelmi szempontok, amelyek indokolttá teszik •egy ilyen attribútumokkal rendelkező emberrel szemben, aki azonfelül még biztos keresettel rendelkező adófizető polgár is, as állampolgárság megtagadását. Nagyon kíváncsi vagyok és nagyon hálás volnék, h a a belügyminiszter úrtól ezekre a kérdésekre megnyugtató választ kapnék. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. Széll József belügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpelláló kép viselő úrnak arra a kérdésére, hogy mely óikból tagadtam meg • Fried József hadviselt huszárőrmestertől a magyar állampolgárság elismerését, többek között a következőket van szerencsém válaszolni. Először: semmi okom nem volt arra, hogy megtagadjam. Másodszor: egyáltalán nem tagadtam meg. Harmadszor pedig: az interpelláló képviselő úr súlyos ténybeli tévedésekben van. Fried József hadviselt őrmester nem honosításért, illetőleg a honosítás elismeréséért, folyamodott, hanem visszahonosításért. Már pedig honosítás és visszahonosítás két különböző dolog. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Bródy Ernő: A bürokrácia!) Aki azt állítja, hogy a két dolog ugyanaz, az nem érti a tételes szabályókat. A honosítás az 1879 : L. te. 8. §-a alapján történik, az ebben a törvényben felsorolt íkellékek igazolása mellett. A honosítás mindenkor diszkrecionális jog. A visszahonosítás lehetőségeit és feltételeit ugyanennek a törvénycikknek 38—42. § Éli SZcibályozzák. Azok, akik elbocsátás, távollét vagy házasságkötés folytán vesztették el magyar állampolgárságukat és az ország területére visszatérnek, itt a községi kötelékbe való felvételre ígérvényt szereznek, illetőleg mutatnak be, a törvény rendelkezési értelmében visszaveendők a magyar állampolgárok közé. A kiskorú, aki atyja jogán vesztette el elbocsátás, vagy távollét folytán a magyar állampolgárságot, még az országba való viaszatérés feltétele nélkül is visszahonosítandó. Egyébként a visszahonosítás is diszkrecionális jog. A visszahonosításról újabban az 1922. évi XVII. te. 24. §-a rendelkezik, amely a jelen esetre is szól. Ez a törvényszakasz különösen azoknak a visszahonosítását tárgyalja, akiik a trianoni békeszerződés folytán vesztették el magyar állampolgárságukat. Ez a Fried József nem Csonka-Magyarországon született és amikor köteles lett volna az előírt optálási határidőn belül bejelenteni optálási szándékát, ezzel a jogával, és kötelességével nem élt. _ A viszahonosítás joga e törvényszakasz . alapján is teljesen diszkrecionális természetű és az 1879 : L. tc.-ben előírt előfeltételek elengedését is lehetővé teszi a belügyminiszter részére. Ugyanez a törvényszakasz biztosítja a belügyminiszternek azt a jogot is, hogy abban az kérdésben, hogy valaiki a trianoni békeszerződés folytán elvesztett magyar állampolgárságát visszanyerheti-e vagy nem, első és egyúttal utolsó fokon határozzon. 33*
