Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

âlâ Az országgyűlés képviselőházának 2U a javaslat törvényerőre emelkedése esetén az első lesz, ahol összefüggő törvény rendezi a tűzharcosok ügyét, és a mellett az anyagi rendezés terén is közvetlenül a legelsők közé jut. Ezek után rátérek a javaslat részletes ismertetésére. A javaslat címében szereplő »tűzharcos« elnevezés magyarosabb és szabatosabb az eddig használatban volt »frontharcos« elnevezésnél. Ugyanis lehetett valaki a fronton anélkül, hogy tűzben lett volna. (Br. Berg Miksa: De sokan voltak!) A javaslat bevezető része a nemzet hálájának ad kifejezést harcos fiai iránt. Nem ismeri bajtársaink lelkületét, aki ezeknek a soroknak jelentőségét és általában a javaslat erkölcsi jellegű intézkedéseit lekicsinyli (Fábián Béla: Nem teszi azt senki!), mert a magyar katona önzetlenül és lelkesedésből véghezvitt kötelességteljesítéséért elsősorban elismerést és megbecsülést vár s ennek megadása nemcsak iránta való kötelesség, hanem a jövő nemzedékre való tekintettel bölcs előrelátás is. (Ügy van! Ügy van! — Rőder Vilmos honvédelmi miniszter: Ez a helyes!) Az 1. §. a törvény alkalmazása szempontjából a tűzharcos minőséget a Károly-csapatkereszt birtokához köti. Ez a legmegbízhatóbb megoldás. A Frontharcos Szövetség alapszabályait ez az intézkedés nem érinti. A Frontharcos Szövetség tagjai közt ugyanis olyanok is vannak, akik Károly-csapatkereszttel nem rendelkeznek, de akiknek van hadiékítményes tiszti kitüntetésük. (Br. Berg Miksa: Sőt még kinnt sem voltak!) Olyan nincs! Ezek továbbra is a szövetség tagjai maradhatnak. A Károlycsapatkeresztre való igény jogosultság érvényesítésének határideje le van ugyan zárva 1936 június 30-ával, de a részletes indokolás újabb félévi határidő kitűzését helyezi kilátásba, ami a tűzharcosok szempontjából igen jelentős és fontos intézkedés. A szakasz 2., 3. és 4. pontja megtiltja a »tűzharcos« elnevezésnek üzleti, vagy politikai célra való kihasználását. (Helyeslés bal felől. — Br. Berg Miksa: Ez nagyon helyes! Különösen a »politikai« nagyon helyes! — Fábián Béla: Az üzlet sem kutya!) A 2. §-ban felismerve a bajtársi összetartásban rejlő erőt, amely a nemzet nagy céljai szolgálatába állítható, a miniszter űr egyetlen alakulatot jogosít fel meghatározott időre vagy visszavonásig a tűzharcosok érdekképviseletére. E felett a felügyeleti jogot a miniszter úr gyakorolja és ez az alakulat ezidőszerint az Országos Frontharcos Szövetség. A 3. §. az érdekeltek csoportjainak és a csoportokhoz tartozóknak egymásközti elsőbbségi sorrendjét állapítja meg az érdem és a támogatásra szorultság tekintetbevételével. A bizottság módosítása a sorrendben helyet biztosít a hadiözvegyeknek, hadiárváknak és hadigyámoitaknak is, amennyiben a kedvezmény őket megilleti. A 4. §., amely a törvényhatósági és községi legtöbb adót fizetők névjegyzékének öszszeállításánál a tűzharcosok adójának kétszeres beszámítását írja elő, nagyjelentőségű. Ezzel az intézkedései ugyanis az egyszerű falusi tűzharcosokat a diplomás emberek sorába emeli, azonkívül pedig — ami szintén nagyon fontos — nagyobb beleszólást biztosít a tűzharcosoknak a közügyekbe. Az 5. §. a »tűzharcos« megjelölés anyakönyvi bejegyzését írja elő. Ez megbecsülés, amelyben az utódok is részesülnek. 6. ülése 1937 november 3-án, szerdán. A 6. §. elsőbbségi jog nyújtásával meg kívánja könnyíteni a tűzharcosok közszolgá,latba lépését. Azt hiszem, nem kell bőven fejtegetnem, hogy ez az intézkedés nemcsak méltányos és igazságos, hanem a köz érdekét is szolgálja, mert kívánatos, hogy minél több olyan közalkalmazott legyen, aki a legnehezebb időkben, a háborúban tanújelét adta megbízhat óságának és kötelességtudásának. Természetesen ezt az alkalmazási előnyt a tűzharcosok csak akkor élvezhetik, ha a törvényben ki nem mondott, de egyes intézményeknél megállapított korhatár felemeltetik. A postánál például a legmagasabb alkalmazási korhatár 37, az Államvasutaknál 35 esztendő. így a tűzharcosok elől az út el van zárva. Nagyon méltányos, hogy a tűzharcosok számára felemeltessék ez a korhatár, mert hiszen a háborúban eltöltött idő megakadályozta őket abban, hogy állásba jussanak. Az eredeti javaslat olyképen kívánta megoldani a kérdést, hogy a háborúban eltöltött éveket beszámította a korhatárba, illetőleg leszámította a frontharcosok életkorából. Ez a megoldás talán bonyadalmas lett volna, nehéz lett volna annak a megállapítása, hogy M mennyi időt töltött a fronton s ezért a bizottsági módosítás ezt a felső korhatárt egyöntetűen 45 esztendőben jelölte meg. (Helyeslés.) Ez a tűzharcosok túlnyomó többségére nézve elónyösebb is, mint az eredeti intézkedés. — A 2. es a 6. bekezdés módosít ja az 1931. évi III. t.-c. rendelkezését, rendezi az úgynevezett fenntartott állásokkal kapcsolatos tisztázatlan kérdéseket. A kisebb állásoknak a fenntartott állások közé való sorolása szociális szempontból íbír jelentoA 7. §, azt az igazságtalanságot (igyekszik legalább is enyhíteni, amely egy még a háború lelőtt hozott törvény, idevonatkozó intézkedése révén érte a hadviselt tűzharcosokat. Ez a törvény ugyanis kimondta, hogy az előző közszolgálati idő — így a katonai szolgálati idő is — csak akkor számítható be a későbbi közszolgálatba, ha a megszakítás 30 napnál nem több. A háború befejezése után szinte lehetetlen volt a háborúból visszatérteknek 30 napon belül '©1(helyezkedniök (Ügy van! Ügy wem balfelől.) és régi állásukat ismét elfoglalniuk. h De különben is méltánytalan büntetni azokat, akik nem akartak szolgálni az akkori forradalmi kormányok alatt. (Ügy van! Ügy van!) A javaslat ezt a megszakítási időt 30 napról egy évre, a bizottsági módosítás pedig két évre emeli fel; azok számára pedig, akik a háború után ellenséges megszállás alatt lévő területen tartózkodtak, még nagyobb mértékben meghoszszabbítja ezt az időt olyképen, hogy a megszállás megszűntétől kezdve egy esztendőt számít. Mindannyian átérezzük, hogy még ez a módosítás sem szüntet meg minden igazságtalanságot, különösen nem azokkal szemben, akik az iskola padjaiból mentek a ihábori'iba, de be kell látnunk azt is, hogy 19 esztendős mulasztást rendkívül nehéz helyrehozni. A 8. i a hadipótlékra való jogosultságot — amelyben eddig csak azok részesültek, akik 12 havi arcvonalbeli szolgálatot teljesítettek — kiterjeszti az összes tűzharcosokra, a 12 hónapot tehát 3 hónapra szállítja le; kiterjeszti kisebb állásokat betöltő egyénekre és az önko^mány•zati testületek által fenntartott különböző intézmények alkalmazottaira is, tehát a nyugdíjasokra való kiterjesztést is beleszámítva, négyszeres kiterjesztést jelent. A bizottsági módosí-