Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

Az országgyűlés képviselőházának 246. ás kiterjeszti a hadipótlékra való jogosultságot azokra is, akik a törvény éietbeiepte előtt men­tek nyugdíjba. A 9., <j. meg akarja szüntetni azt a tűrhe­tetlen helyzetet, hogy azok, akik a háborúu an híven szolgáltak a nazat, a polgári életben ne találjanak munkát és megélhetést, éppen ezért köteiezi a nagyobb ipaii es kereskeueimi vál­lalatokat, a nagyobb intézményeket éppúgy, mint a nagyobb gazdaságokat tűzharcosoknak bizonyos szambán való alkalmazására. Azál­tal, hogy a bizottsági módosítás a kötelezett­ségre nézve irányadó létszám megállapításá­ban a »munkás« szó helyett az »alkalmazott« szót említi, még jobban kiterjeszti ezt az al­kalmazási kötelezettséget; ugyanis olyan vál­lalatokra is szól ez az újabb rendelkezés, ame­lyek 20 munkást ugyan nem alkalmaznak, de alkalmazottakkal és munkásokkal együtt mégis 20 alkalmazott van a vállalatnál. (Esz­tergályos János: Csak végrehajtsák a lúd­talpú kartelvezérek!) Nagyon kívánatos volna, hogy a nagyvállalatok és üzemek ezt a mini­mumot ne tekintsék egyúttal maximumnak és minél nagyobb számban alkalmazzák azokat a tűzharcosokat, akik kinnt a háborúban ma­gukra nézve a kötelességteljesítés terén szin­tén nem a legalacsonyabb mértéket alkalmaz­ták. A 10. §. előnyt biztosit gyógyszertári jogo­sítványok adományozásánál a hadirokkant, vitéz és tűzharcos gyógyszerészeknek és meg­állapítja, hogy milyen arányban kell hadirok­kant, vitéz vagy tűzharcos gyógyszerészt gyógyszertárakban alkalmazni. A bizottsági módosítás a kedvezményt a gyógyszerészhadi­rokkantak özvegyeire is kiterjeszti. A 11. §. azokról a tűzharcosokról szól, akik bevonulásuk idején mint magánalkalmazottak valamely vállalat nyugdíjintézetének tagjai voltak. Ezek a háborúba bevonulva természe­tesen nem tudták pontosan fizetni a meg­kíváint járulékot. Ennek a szakasznak a ren­delkezései értelmében ezeknek abban az eset­ben is beszámít a szolgálati idejük, ha a há­ború alatt az előbb említett okból a járulékot fizetni. nem tudták. Az Országos Társadalom­biztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, mint a háború után létesült intézmények, ebből a szempontból nem jöhet­nek számításba. A 12. §. a bizottság által módosított új szö­vegezésében pontosan felsorolja azokat a szál­lításokat és munkálatokat, amelyeknek oda­ítélésénél a tűzharcosokat előnyben kell része­síteni. A szakasz előnyt biztosít a tűzharcosok­iak a kisipar körébe tartozó közszállítások­iiál; a kisipar körébe nem tartozó közszállítá­soknál pedig 30.000 pengőig 2%-os árelőnyben és egyenlő feltételek mellett előnyben része­síti a tűzharcosokat. Ezek az intézkedések igen széles körben biztosítanak jogio« előnyt a tűz­harcosoknak. A13. §. az állami egyedáruság alá eső cikkek árusításának engedélyezésénél, valamint a 'be­hozatali és kiviteli engedélyek kiadásánál biz­tosít elsőbbséget a tűzharcosoknak. Azt hiszem mindannyian jól tudjuk, hogy milyen verseny­futás van az állami egyedáruság alá eső cik­kek árusításának engedélyezése után,, mint amilyen a trafik, az italmérés. Nagyon méltá­nyos, hogy eb'ben a nagy versenyfutásban a tűzharcosok tényleg előnyben részesüljenek. (Esztergályos János: Ne az előkelő dámák kapják!) ülése 1937 november 3-án, szerdán. 213 T. Ház! Azt hiszem, mindannyian éreztük az eredeti tűzharcos-javaslatnak azt a hiányos­ságát, hogy éppen azok részesültek a legkeve­sebb kedvezményben, akik a háború alatt a legnagyobb számban és a legki vál óh ban teljesí­tették kötelességüket és akiknek kiváló érdemei­ről itt a Házban, a költségvetés tárgyalása alkalmával a honvédelmi miniszter úr is 'meg­emlékezett: a magyar földmívesek, a ma­gyar parasztok. (Halljuk! Halljuk! a balol­dalon.) Igaz, hogy ezek az 1920. évi földbirtok­reform, majd az 1936. évi telepítési törvény so­rán és későbbi intézkedések következtében elő­nyökhöz jutottak (Farkas István: Milyen drá­gán!) és az is igaz, hogy a korlátozott anyagi lehetőségek tekintetbe vételével nagy tömegük­nél fogva éppen ezeken a legnehezebb segíteni, mégis a bizottságban egyöntetű vélemény alakult ki, hogy ezek a rétegek már csak er­kölcsi szempontból sem hagyhatók ki az önálló tűzharcos-javaslat kedvezményezettjei sorából. Ezt az elgondolást teljesen magáévá tette a honvédelmi miniszter úr és ez eredményezte az újabb 14. $. beiktatását. Ez a 14. §. (kilbőyíti az 1931. évi idevonatkozó törvénycikk intézkedé­seit és jelentős adókedvezményben részesíti a kis adóalappal rendelkező tűzharcosokat. 50 I pengőnyi adóig kiterjeszti ezt a 10%-os kedvez­I ményt az összes tűzharcosokra, azokra is, akik ! 1932 után igazolták igény jogosultságukat, 50 —100 pengőig pedig 5%-os kedvezményt biztosít a 3. és 4. járadékosztályú hadirokkantaknak, a I vitézségi érmeseknek és azoknak a tűzharcosok­nak, akik eddig kedvezményt nem élveztek v A 15. §. taiidíjmentességi kedvezményt nyújt a tűzharcosok megfelelő eredménnyel ta­nuló gyermekei számára. Az újonnan beiktatott 16. §. a tűzharcosok­nak és azok fiainak az ügyvédi pályán való érvényesülését kívánja előmozdítani. A 17. §. a menetdíj-kedvezményben való ré­szesedésre teremt jogalapot és a bizottsági mó­dosítás ezt határozottabb formában juttatja ki­fejezésre, ugyanis a bizottság az, »engedélyez­het« szó helyébe az »engedélyez« szót ik­tatta he. A 18. §. szabályozza, hogy mennyiben vo­natkoznak a tűzharcos-törvény rendelkezései a magyar királyi honvédség stb. állományába tartozó tényleges vagy nyugállományú tűzhar­cosokra. A 19. ^. a »tűzharcos« címmel való vissza­élés, a 20. §. pedig az alkalmazási kötele­zettség megszegése esetére tartalmaz megfelelő büntető rendelkezéseket. Hogy az utóbbi intéz­kedésekre milyen nagy szükség van, azt látjuk abból, az 1933-ban meghozott rokkanttörvény hasonló intézkedéseit milyen nehezen teljesítik egyes vállalatok és milyen ügyesen igyekeznek •kibújni az alkalmazási kötelezettség alól. Mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy a honvédelmi miniszter úr kellő eréllyel fog érvényt szerezni ennek az intézkedésnek. A 21. %. igen helyesen,, megfosztja a tör­I vényben biztosított előnyöktől azokat, akik a ! »tűzharcos« névre szégyent hoznak. A 22. §. a szokásos végrehajtási és életbeléptetési ren­delkezéseket tartalmazza. Ezekben voltam bátor ismertetni a tűzhar­cos-törvényjavaslat egyes intézkedéseit. Köszö­nettel vettük tudomásul és a jelentésbe is belefoglaltuk a honvédelmi miniszter úrnak ama kijelentését, hogy ezek az intézkedések, amelyek a javaslatban foglaltatnak, nem je-

Next

/
Thumbnails
Contents