Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-246
Az országgyűlés képviselőházának 2U6. kor szenvedtek, nagyrészt a mai napig sem tudták behozni. (Esztergályos János: Ott volt a nagy mammut-többség! 18 év óta miért nem csinálták meg?) Nagyon sokat ártottak a forradalmi kormányok. (Esztergályos János: Mi mindig kívántuk. Követeltük imindig. A forradalmi kormány csak bárom hónapig volt uralmon, önök meg 18 évig. Ne tessék a múltnak szemrehányást tenni, hanem tegyenek önönmaguknak! — Elnök csenget. —• Esztergályos János: Verjék a mellüket és mondják: mea culpa.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben és ne képzelje magát előadónak. {Derültség. — Horváth Zoltán: Államkincstári felesleg volt, Lillafüredet fúrtak! — Esztergályos János: Tyúkkölcsön!) vitéz Kenyeres János előadó: Az alkotmányos kormányzás helyreállításával a belső rend megteremtése után kétségtelenül történteik intézkedések, amelyek a hadviseltek megsegítését célozták. Sajnos, nem történt gondoskodás önálló tűzharcostörvény alakjában, hanem csak egyes törvények keretében. Ezek közül az első és^ legjelentősebb s a tűzharcosok zömét, a földmívesembereket érintő gondoskodás a földbirtokreform során történt. A kiosztott földeknek körülbelül 75%-a került hadviseltek kezébe, (Fábián Béla: Annyi volt az arány!), elsősorban arany és ezüst vitézségi érmesek és hadirokkantak tulajdonába. Más lapra tartozik, hogy a földbirtokreform-törvény egyes, szerencsésnek éppen nem mondható intézkedései, de még inkább a súlyosabbá vált gazdasági helyzet következtében, ezek az, intézkedések végeredményben nem bizonyultak elég hatékonyaknak. A kimagasló érdemeket szerzett tűzharcosok jutalmazását célozza a vitézi telekhezjuttatást biztosító,^ 1920-ban kiadott kormányrendelet is. Intézkedések hozattak a hadviseltek 'érdekében az állami italmérési engedélyek kiadására, az ipartöryényben megszabott szakképzettség megszerzésére és igazolására, a közszolgálatba való alkalmazási elsőbbségre, a létszámcsökkentésnél a szolgálatban való megtartásra vonatkozólag éa gondoskodás történt arról is, hogy katonatiszti pályára elsősorban azoknak a fiai juthassanak, akik a háborúban teljesítették kötelességüket. (Fábián Béla: No, kíváncsi vagyok, hogy mennyit tartottak be ezek közül a rendeletek közül!) Az 1922. és 1927. évben hozott kormányrendeletek u. n. hadipótlékban részesítik az. állami és vármegyei tisztviselőket, gyakornokokat, kezelőket és altiszteket. Az 1931. évi XXVI. t.-c. keretében adókedvezményben részesülnek a kisebb adózó, a lappal rendelkező hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák, vitézi éremtulajdonosok és Károlycsapatkeresztesek. Erkölcsi jelentősége van az 1924. évi XIV. t.-cikknek, amely a világháború hő ; si halottai emlékének megünnepléséről gondoskodik. (Mozgás a baloldalon.) Az első önálló, a tűzharcosok legelső és támogatásra igen érdemes kategóriájának megsegítségéről szóló törvényjavaslatot 1933-ban a Gömbös-kormány hozta, amely javaslat a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és hadiárvákról gondoskodik. Ettől az időtől kezdve úgyszólván minden törvényben és rendeletben megemlékezés történt a vitézekről, a hadiözvegyekről, hadiárvákról és nagyrészt a tűzharcosokról is. Ezek közül az intézkedések közül megemlíülése 1937 november 3-án, szerdán. 211 tem az 1936-ban hozott telepítési törvényt és az 1937-ben kiadott 2000-es számú kormányrendeletet, amely a földhözjuttatottaknak az ügyét rendezi. A súlyosbodó gazdasági viszonyok következtében előállott megélhetési nehézségek között ezek az intézkedések nem bizonyultak elegendőknek és a mind erősebben szervezkedő és mind öntudatosabban fellépő frontharcos-tömegekben egyre inkább feléledt az a kívánság, hogy egy önálló törvény az eddigieknél hatékonyabb intézkedésekkel gondoskodjék róluk és egyszersmind figyelmeztesse az igen könnyen felejtő társadalmat arra, hogy mivel tartozik azoknak, akik helyettük is megtették a kötelességüket. (Horváth Zoltán: Nem kellett volna 18 évig várni! — Meskó Rudolf: Történtek intézkedések időközben is!) Ezt a kívánságot honorálta a honvédelmi miniszter úr a tűzharcos-törvényjavaslat benyújtásával» (Elénk éljenzés-) Mielőtt rátérnék a javaslat részletes ismertetésére, néhány szóval vázolom azokat az intézkedéseket, amelyeket más államok tettek a tűzharcosok érdekében. Önálló törvény keretében egyetlen egy állam sem rendezi a tűzharcos-kérdést. Messzemenő intézkedéseket csupán két államban hoztak: Olaszországban és Franciaországban. Az Olaszországban hozott intézkedések közül szembetűnő az az igen nagy kedvezmény, amiben a közalkalmazottak az alkalmazás, előléptetés és fizetés tekintetében részesülnek. A munkaképtelenné vált tűzharcosok és az elhalálozottak hátramaradottal támogatásának a kérdését az olasz állam tmég a háború folyamán eszközölt állami biztosítás útján oldotta 'meg. Ezenkívül még az intézkedések egész sorával gondoskodott Olaszország a tűzharcosairól. Franciaországiban a legjelentősebb intézkedés az, hogy az 50 évet betöltött tűzharcosok, akik más oldalról nyugdíjat nem kapnak, nyugdíjban részesülnek. Ez a nyugdíj az 55. életévvel 500 frankról 1200 frankra emelkedik. Természetszerűleg a frank devalválása némileg csökkentette ennek az intézkedésnek a jelentőségét. Franciaországban egy egész sereg intézkedés van, például a tűzharcosoknak ^ kölcsönnyújtása, az elaggottak elhelyezése tekintetében és ott egy országos hivatal, amely külön költségvetéssel rendelkezik, gondoskodik a tűzharcosok érdekeiről. (Fábián Béla: Hol van ez?) Ez Franciaországiban van. (Br. Berg Miksa: Nem olvastad el az indokolást! —Fábián Béla: Dehogynem, csak fel akartam még egyszer hívni a figyelmet rá!) Csehszlovákiában nem a tűzharcosok, hanem az ellenséghez átpártolt légionáriusok érdekében hoztak jelentős kedvezményeket. (Zaj a jobboldalon. Baross Gábor: Kedves dolgokat!) Ez természetesen nem ütközött nagy anyagi nehézségbe, hiszen a légionáriusok ^ száma aránylag csekély az ország összlakosságához viszonyítva. Jugoszláviában és Romániában más intézkedés nem történt, mint az, hogy a. tőlünk elszakított területen a magyar nagy- és kisbirtokosok birtokait elkobozván, azokat tűzharcosaiknak juttatták. (Haám Arthur: Könnyű volt!) Angliában, Lengyelországban és Németországban teljesen társadalmi útra van terelve a tűzharcosokról való gondoskodás; Bulgáriában és Törökországban egy intézkedés sem részesíti előnyben a tűzharcosokat. A háború folyamán legtöbbet vesztett, súlyos gazdasági bajokat átélt kis Magyarország 32*
