Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-245

Az országgyűlés képviselőházának 2U5. ülése 1937 október 29-én, pénteken. 195 befolyó adojóvédelmekből havonkint a következő hónapra előre kell a városnak beszolgáltatnia. Ezzel elérkeztünk a francia költségvetési rendszernek úgynevezett douzième provisoire- jei'hez, amelyekkel a francia pénzügyminiszterek a költségvetési nehézségeket igen ügyesen és eredményesen át tudják hidalni, természetesen feltéve mindig azt, hogy végül azután 'a 12 tizenketted számszerűleg nem tesz ki kevesebbet, mint amennyi tényleg az egyes hónapok tizenkettedei fejében előre igénybevétetett. Mondom, ez Franciaországra vonatkozik, mindenesetre azt hiszem azonban, ez a rendelkezés azért került he, nehogy itt is az a helyzet álljon elő, amely egyebek között a rendőrségi hozzájárulás tekintetében az államnak meglehetősen nagy követelését jelenti. Ezekben voltam bátor, t. Ház, ezzel a javaslattal szemben fennálló aggályaimat az ellenzéki padokból előadni. Még csak a nyugdíjaztatás kérdését említeném fel az 5. és 9. §-szal kapcsolatban. {Halljuk! Halljuk! balfelől.) Itt tényleg fennáll a lehetősége annak, hogy egyes városokat igen súlyosan sújtsanak (Ernszt Sándor: Tessék a fővárost megnézni!) Ez az egyik észrevételem. A másik észrevételemben teljesen osztom Pinezich igen t. képviselőtársamnak megjegyzését a 9. §-ban foglalt határidőkre vonatkozólag. Nem tartom gyakorlatilag sem jónak, hogy ezek a rendelkezések 1938 január elsejével végrehajtassanak, hiszen nehéz lesz ezt keresztülvinni, még ha a felsőház igen hamar elfogadja is a javaslatot. (Tahy László belügyi államtitkár: Ezt módosítani fogják, április elseje lesz a határidő! — Friedrich István: Ez veszélyes terminus ! — (Derültség.) Ez 2Jù ominózus dátum annyira csábítani fog mindig a törvény megjelölésére, hogy a törvény erejének tisztelete szempontjából^nagyon kéiram, hogy a 365 napból álló esztendőnek talán egy másik; napját méltóztassanak megjelölni. Megnyugtatónak tartanám talán mégis, ha a törvénybe e nyugdíjtehernek bizonyos maximálását vennénk fel, vagy pedig olyan értelemben vennénk be maximumot, hogy az ezen felüH többletet mégis csak viselje az állam. (Helyeslés half elöl.) Nem vagyok városi kerület képviselője, abszolúte semmiféle konkrét kérelem vagy indítvány ebben az irányban hozzám nem érkezett, de az az érzésem, hogy ez esetleg éppen azokon a helyeken, ahol helytelen gazdálkodás miatt rossz helyzetbe Ikerült az illető város, ez még további súlyos megterhelést fog jelenteni. , Ami a városi alkalmazottak szerzett jogainak kérdését illeti, amely vonatkozásban bizonyos pótlékoktól és egyebektől esnének el azáltal, hogy állami szolgálatba vétetnének at, ez igen súlyos elvi kérdés és nem hiszem, hogy a magántisztviselőknél külön törvényes rendelkezés nélkül a bíróságok arra az álláspontra helyezkednének, hogy ezt a szerzett jogot az illetők csak úgy máról-holnapra elveszítsék. (Ügy van! a balközépen. — Antal István: Van rá jogszabály!) Hogy az illető városi tisztviselők átminősítésénél az erre a törvényre való hivatkozás fennáll, vagy nem áll fenn, ez álláspont dolga, amely lehet he lyes vagy helytelen, de mindenesetre szükségesnek tartanám ennek a kérdésnek rendezését, nehogy itt felesleges jogvitákra admnk okot, Ezekben voltam bátor észrevételeimet elo adni, megindokolva azt, hogy a törvényjavaslatot így, ahogy van, sajnálatomra nem iogadhatom el. Hangsúlyozni kívánom azonban azt, hogy a magam részéről abszolúte a legtávolabb áll tőlem az, hogy arra az álláspontra helyezkedjem, hogy az autonómia bármiféle vonatkozásban köpönyeg vagy ürügy legyen malverzációk, rossz gazdálkodás, vagy a közvagyon könnyelmű kezelésének takargaíására. Sőt ellenkezőleg, azt tartanám szükségesnek, hogy a mai igen sokoldalú gazdasági és szociális problémák megoldásában az állam bizonyos irányelvekkel, útbaigazítással szolgáljon, másrészt az autonómiák a helyi szükségletek és a helyi tapasztalatok figyelembevételével, a gyakorlati élet megfelelő tapasztalataival oldják meg a feladatokat úgy gazdasági, mint szociális téren. Viszont azonban nem akarom annak még a látszatát sem felkelteni, hogy egy-két igen sajnálatos malverzáció egymagában véve ok és ürügy legyen arra, hogy az autonómiákat akár részben, akár egészben elsorvasszák, illetőleg a hajdani autonómiának még megmaradt részét még jobban_ csökkentsék. A javaslatot ennek következtében nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a középen és a baloldalon.) Elnök: Sándor István képviselő úr következik. Sándor István: Igen t. Képviselőház! Ne méltóztassanak megróni, ha itt-ott érinteni leszek kénytelen előttem felszóialt képviselőtársaim szavait. Igyekszem ezt mellőzni, de azt hiszem, hogy amikor azt látjuk, hogy akár erről az oldalról, akár arról az oldalról szólal fel valaki, az erre a törvényjavaslatra vonatkozó vélemények nagyon közel járnak egymáshoz, ennek nem szabad unalom forrásává válnia, hanem gondolkozni kell azon, hogy ennyi különböző képviselő miért gondolkozik ebben a tekintetben ennyire egyformán, nincs-e gondolkozásukban egy bizonyos igazsági (Gr. Apponyi György: Ne talán magában a javaslatban van a hiba!) Majd arra is rátérek. Ennek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy először a törvényjavaslat általános indokolásából induljak ki. Az általános indokolás azt mondja, hogy (olvassa): »A városok háztartásának vitele, gazdáikon dása, pénz- és vagyonkezelése körül az utóbbi évek során mind gyakrabban mutatkoztak súlyos megítélés alá eső jelenségek.« Ez vitán felül áll, szerintem azonban már vitatható annak a következő mondatnak a tar* talma, amely azt mondja, hogy (olvassa): »Az okok vizsgálata azt a megállapítást eredményezte, hogy ezeknek a jelenségeknek egyik, mondhatni főforrása: a városok számvitelének, illetve a városi pénz- és vagyonkezelés ellenőrzésének jelenlegi rendszere« Ha ugyanis csakugyan ez volna ezeknek a jelenségeknek a főforrása, ennek az volna a következménye, hogy tessék új számviteli törvényjavaslatot előterjeszteni, amelyben figyelembe veszik például az önkormányzatokra nézve azt a sok különböző üzemet és gazdaságot, (Ügy van! balfelöl.) amelyeknek más és más könyvelésre és számvitelre van szükségük és hogy ezek hogyan kapcsolódjanak bele az elrendezésbe. Ez logikus konzekvenciája volna az előbbi megállapításnak. (tJgy van! balfelől. — Horváth Ferenc: A fél-állami intézmények!) Hogy azonban ugyanazt, amit eddig — az indokolás szerint — a szabályok miatt nem lehetett jól végezniök az önkormányzati tisztviselőknek, végezzék ezután majd az állami tisztviselők, ettől 30*