Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-245

196 Az országgyűlés kéqwisclöházának 2U — azt hiszem — logikusan nem lehet valami nagy eredményt várni az ellenőrzés terén. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) De más okok is vannak, amiért ennek a konzekvenciának levonását bizonyos kritikával kellene fogadni. Tudniillik amilyen rossz ez a számviteli rendszer most. — mondjuk, hogy rossz —- ugyanolyan rossz volt és ugyancsak az önkormányzati tisztviselők végezték ezeket^ a számviteli teendőket a világháború előtt is és a világháború előtt megközelítőleg sem voltak sem olyan méretű, sem pedig olyan gyakori visszaélések, mint amilyenek most jelentkeznek. (Horváth Ferenc: Meglazultak az erkölcsök!;) Ez tehát az egyik tünet, amelynek gondolkodóba kell ejtenie bennünket, A másik

> tünet az, hogy — amint mindnyájan tudjuk — nemcsak az önkormányzatoknál, hanem az állami kezelésben is éppen elég baj, éppen elég sajnálni való dolog jelentkezett. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez lévén a helyzet, egyszerű államosítással, személyek államivá tételével akarni megoldani a dolgot és ettől várni eredményt, ez igazán szinte érthetetlen. Annál érthetetlenebb, mert hiszen az egyik város és a másik város igazgatásában, vagyonkezelésében annyi különböző üzem, különböző gazdálkodási ág van, (Bródy Ernő: Helyi!) amelyeket egy kaptafára húzni nem lehet, amelyeknél egy egységes szervezet, egységes sablonnal, pláne, lia a sablon — mint az indokolás mondja -^ nem jó, (Bródy Ernő: Úgy van!) még olyan munkát sem végezhet, amilyent a mai szervezet végez. Én úgy látom, hogy e tekintetben is meglehetősen úgy vagyunk, mint azzal, amit nagy sajnálattal állandóan észlelek a közéletben, hogy hirdetünk, sokszor egészen általánosan elfogadunk és minduntalan hangoztatunk bizonyos jelszavakat, úgyhogy azok már mint örök igazságok állnak előttünk és azoknak az ellenkezőjét cselekedjük. (Mozgás a középen. — Elnök csenget. — Horváth Ferenc: Hol a miniszter úr? — Farkas István: A jobboldal sztrájkol? — Zaj.) Például folyton halljuk, valljuk és hirdetjük őszinte meggyőződéssel nem jelszóként, hogy az alkotmányt védeni, fejleszteni, erősíteni kell. S most jön ez a törvényjavaslat: gyöngíti az önkormányzatot, (Bródy Ernő: Ügy van!) holott az önkormányzat nemcsak előiskola, alig nélkülözhető előiskolája az alkotmányos életnek, hanem minden önkormányzati szerv egyúttal támasztó pillére is az alkotmánynak. Nem lehet alkotmányosan gondolkozni az ország dolgaiban és alkotmány nélkül, vagy alkotmányellenesen gondolkozni a község vaey a vármegyei hatóság dolgaiban. (Horváth Ferenc: így van!) Vagy az egyik, vagy a másik úton menjünk. (Bródy Ernő: Megoldják! Egyik helyen sem így gondolkoznak!) Mindig halljuk azt hirdetni, hogy a magyar vidék a múltban el volt hanyagolva, a magyar -vidékre nagyobb gondot kell fordítani, mert á magyar vidékben rejlik a nemzet ereje. (Horváth Ferenc: Ezt mondják!) Ez az elv. A gyakorlat pedig az, hogy ha egy ilyen rendelkezés történik, amilyent ez a törvényjavaslat is tervez, — ha pedig tervez, akkor az már jóformán annyi, mintha megvolna — akkor mindig először egy újabb terhet rónak annak a vidéknek a vállára, (Bródy Ernő: De a jogot elveszik tőle!) másodszor egy jogot vesznek el tőle, a jogkörét gyöngí. ülése 1937 október 29-én, pénteken. tik, de harmadszor még egy adózási igazságtalansággal is sújtják. (Bródy Ernő: Úgy van! Aránytalansággal!) mert a vidéki város lakossága éppen olyan százalékkal járul hozzá a rendőrség és a csendőrség fenntartásához, amilyen százalékkal hozzájárul az ország többi részének a lakossága; ennek ellenére a városokat a saját rendőrségük költségeinek, vagy ha esetleg a külterületekre csendőrséget visznek^ a csendőrség költségeinek bizonyos hányadával ismét külön megterhelik. Felhozták itt például a vármegyei számvitelt, hogy hiszen az csak természetes, hogy a városi számvitel is olyan legyen, mint a vármegyei számvitel és hogy a vármegyénél nagyon jól bevált az állami számvevők alkalmazása. Lehet. Állítom azonban, hogy ha a vármegyéknél be is vált, ebből éppen az előbb említett okoknál fogva, a városok egészen más viszonyainál, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) sokféle üzemeinél fogva nem következik szükségképpen az, hogy a városoknál is beválik ez az állami számvitel. De más dologról is van szó, még önkormányzati szempontból is. A vármegyék kiadásainak túlnyomó részét az állam fizeti az, államkasszából, az államkassza viseü abból, amit ismét a városi polgár is adóba befizet. A város saját külön költségeit ellenben ezenfelül még mind köteles, vagy kénytelen a városi polgár viselni. Akkor azután jön a népszövetségi ellenőr, elhangzanak itt szavak, hogy borzalmas dolog, hogy a közületek mit csinálnak, mennyi adót vetnek ki a lakosságra. Amikor pedig egy ilyen reform jön, ennek következménye — így volt ez az orvosoknál, ágy volt a rendőrség államosításánál is — mindig az, hogy az állam a maga terheinek egy részét áttolja az önkormányzatok költségvetésébe (Bródy Ernő: Ügy is van!) és akkor ő maga áll oda erkölcsbírónak, mondván: lehetetlen, hogy az, önkormányzati kiadások ilyen óriási arányban emelkednek és hogy ilyen nagy mértékben terhelik meg az önkormányzatok saját lakosságukat. Ez is egy nem mondom, hogy akart, de akaratlan eszköz az autonómia népszerűtlenítésére. Az autonómia már most is nagyon beteg és ebben találom meg magyarázatát annak, hogy a békében ugyanezek mellett a szabályok mellett és ugyancsak imagaalkalmazta számvevőkkel sokkal kevesebb visszaélés és kisebb méretben merült fel, mint amennyi most felmerül. Az, önkormányzatoknak tudniillik hiányzik máír a belső erejük, hiányzik az önbizalmuk. (Bródy Ernő: Kiszívták!) Elvették ezt az erőt először azzal, ahogyan a fő önkormányzati testületet összeállítják, különösen az 1929:XXX. te. életbelépése óta. I Azért veszem a példát a magara városáról, Kecskemétről, mert itt pontos számszerű adatot tudok mondani. 173 törvényhatósági bizottsági tag közül 60-at yálasztanak, (Bródy Ernő: 173 közül 60-at! A többit kinevezik! — Horváth Ferenc: Ezt tessék megreformálni!) a többiekből 60-at a virilisek választanak, ez azonban tulajdonképpen még csak nem is a vagyon képviselete, mert a viriliseknek azt hiszem körülbelül kétharmada duplán számított adóval foglal helyet a virilisek közt, ott tehát nem a legnagyobb vagyonú emberek vannak (Bródy Ernő: Dupla bizalommal a kormány iránt!) és a virilisek közül három választ egyet. A többi bizottsági tag kinevezett és tisztviselő, vagy egy testület képvi-