Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-245

192 Az országgyűlés képviselőházának 24t ügyi főosztály jelleget biztosítanék és ennek a pénzügyi főosztálynak tisztviselőit egyenrangúakká tenném a többi osztály tisztviselőivel és ha à miniszteri fogalmazási tisztviselők egyrésze bizonyos időt, 3—6 évet töltene el ezekben a pénzügyi főosztályokban és ott megtanulná azt, ihogy mi is azaz államháztartás, mi is az az állami gazdálkodás, mit is jelent annak az ellenőrzése: akkor az a tisztviselő, ha később a közigazgatás ügykörébe kerül, ha később, mint intézkedő hatóságnak, neki kell gazdasági, pénzügyi ügyekkel foglalkoznia, teljes hozzáértéssel, teljes szakszerűséggel tehetné ezt és ez javára válnék magának az állami életnek és magának az adminisztrációnak is. Ezek a kérdések az államháztartás újraszabályozásával kapcsolatban a levegőben vannaik és megoldásra várnak. Ezekre a szempontokra én már most felhívom a kormány figyelmét, avval, hogy ezek figyelembevételével oldja majd meg ezeket a kérdéseket. T. Ház! Hogy magára a törvényjavaslatra térjek rá, előttem szólott képviselőtársaim már foglalkoztak az egyes paragrafusokkal, ismertették azokat, én csak a törvényjavaslat 5. §-ára akarom felhívni a figyelmet. Ez azt mondja ki, hogy azoknak a számvevőségi tisztviselőknek a terhét,. akiket az állam nem hajlandó átvenni és akik éppen ezért végelbánás alá kerülnek, nyugdíjba mennek, a városok fogják a jövőben viselni. Ezzel tulajdonképpen olyan terhet rovunk a városra, amely nem a város intézkedéséből, hanem az állam intézkedéséből áll elő. Az volna méltányos és igazságos, hogy ha az állam szervezi ezt a kérdést, ha az állam _ intézkedik ezekben a kérdésekben, akkor viselje ő intézkedéseinek következményeit is. (Ügy van! Ügy vanl a baloldalon.) Ma a legtöbb város nehéz helyzetben van és éppen ezért sokszor kénytelen bizonyos szükséges és sürgős intézkedések megtételétől eltekinteni. Hogyan jusson tehát egy ilyen város abba a helyzetbe, hogy az állam szuverén intézkedése folytán most új terhet vállaljon és új terhet rójon adófizető polgáraira? (Gr. Apponyi György: Különösen, ha az állam nem fizeti az adósságait!) Ezt az 5. %-t én teljesen igazságtalannak és méltánytalannak tartom. Az volna a helyes, ha az állam a városokat e törvény végrehajtásának ilyenirányú terhétől, legalább ettől a tehertől, megszabadítaná. (Rakovszky Tibor: Túlsókat nyugdíjaznak! Protekciósokat helyeznek el! — Friedrich István: Egy csomó állás és előléptetés! — Zaj a baloldalon.) Egy csomó állás és előléptetés, amelynek a terhét a városok, a közületek, az autonómiák viselik. Ez az 5. § szimbolizálja is az egész helyzetet, szimbolizálja azt, hogy az állam intézkedik, az állam beavatkozik, — akár helyesen, akár helytelenül — a költségeket azonban minden esetben az adófizető polgárnak, a városnak, a megyének, az autonómiának kell megfizetnie. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) ,T. Ház! A túlsó oldalról ezzel szemben azt az érvet hallottam, hogy az állam nem fog túlságos mértékben azzal a jogával élni, hogy nagyon sok embert nyugdíjazzon. Lehet, hogy így lesz, de ha az állam nem él túlságosan erős mértékben ezzel a lehetőség' gel, ha nem veszi ezt igénybe, akkor annál könnyebben vállalhatná az állam maga is az azzal járó aránylag csekélyebb terhet- (Ka'. ülése 1937 október 29-én, pénteken. \ kovszky Tibor: Önfék volna!) Meg vagyok győződve arról, hogy ebben az esetben a miniszter, az intézkedő hatóság különös mérlegelés tárgyává tenné, hogy kik azok az emberek, akik az állam szempontjából nem megfelelőek és akiket éppen ezért nyugdíjazni kell az állam terhére. Ekkor esetleg más megoldási lehetőségeket találnának, az állami szolgálat más ágazatába való átvétel lehetősége is fennállana, úgyhogy aránylag rövidebb, 15—20 évi szolgálattal bíró embereket nem kellene nyugdíjba küldeni, különösen akkor, amikor azt látjuk, hogy a magyal' közvélemény ezek ellen az aránylag korai nyugdíjazások ellen évek hosszú sorozata óta fokozottan állást foglal és azokat joggal tekinti anomáliának. (Gr. Apponyi György: Az autonómiát elveszik, de fizetni joga van az autonómiának !) Ha mindezeket a szempontokat nézem, akkor azt kell mondanom, hogy én azt szeretném és azt vártam volna a kormánytól, hogy az egész kérdést — elsősorban az államháztartás vitelének, az állami gazdálkodásnak kérdését — szervesen, a mai viszonyoknak és a mai időknek megfelelően oldotta volna meg. Most tulajdonképpen csak bizonyos részintézkedéseket teszünk. Én azt szeretném, ha a fokozott állami ellenőrzést — amint már rámutattam — az állami gazdálkodásnak azokra gazataira terjesztették volna ki először, ahol ma az ellenőrzés a legkisebb mértékben sem érvényesül. (Úgy van! a baloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) Vannak ilyenek. (Ügy van! bal felől.) Ha én azt tapasztalom, hogy az állam tíz év óta 50—60 millióval járul hozzá egy vállalat teherviseléséhez, rekonstruálásához és ha azt tapasztalom, hogy annak a vállalatnak ugyanakkor, amikor dófizetők pénzéből ilyen súlyos összegeket kap, százezrekkel honorált vezérigazgatója van, (Gr. Apponyi György: Itt kellene az ellenőrzés!) akkor az állami ellenőrzésnek a gazdasági élet ezen ágaira való kiterjesztése és fokozott mérték ben való érvényesítése szükségesebb és elsőbb rendű kérdés, mint a városok életébe való beavatkozás. (Ügy van! balfelől.) Éppen erre való tekintettel a magam részéről a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Gróf Esterházy Móric képviselő urat illeti a szó. Gr. Esterházy Móric: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, hogy a vitának ebben az előrehaladott stádiumában és külö; nősen a mai napon elhangzott igen szakszerű felszólalások ellenére pár percre igénybe veszem az igen t. Ház figyelmét, de teszem ezt részben azért, mert nem volt módomban e törvényjavaslat bizottsági tárgyalásában a nyáron résztvenni, részben pedig azért, mert sajnálatomra az igen t. belügyminiszter úrnak a mai ülés elején elmondott felszólalása nem nyugtatott meg engem oly mérvben, hogy ezt a javaslatot elfogadhatnám. Hiszen hallottunk mind a tegnapi, mind a mai nap folyamán a t. túloldalról is két vagy három igen értékes felszólalást, amelyek azonban az aggályok és pedig jogosult aggályok hangoztatása tekintetében olyan messze mentek, hogy igazán nem csodáltam volna, ha esetleg a törvényjavaslat el nem fogadásának konzekvenciáit vonták volna le az illetők. (Egy hang balfelől: Az lett volna a természetes!) De érthető is, hogy a Ház minden oldalán