Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-245

Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1937 október 29-én, pénteken. 193 megnyilvánul az aggodalom ezzel a törvényjavaslattal szemben, hiszen a. részletes és az általános indokolás több olyan megállapítást tartalmaz, amely teljesen helyes, teljesen helytálló, nézetem szerint azonban nem indokolása, hanem egyenesen cáfolata a törvényjavaslat egyes rendelkezései szükségességé gének, illetve azoknak a konzekvenciáknak, amelyek a törvényjavaslat rendelkezéseiből a gyakorlati életben elő fognak állani. Csak egyet-kettőt leszek bátor itt felolvasni ezekből. Az általános indokolás például nagyon helyesen — előttem szólott igen t. képviselőtársam ezirányú kiegészítését teljesen magamévá teszem — az 5. oldalon igen helyesen megállapítja, hogy az önkormányzati jogkör lényege, igazi tartalma a vagyon és pén- ! zek feletti szabad rendelkezés. Ebben teljesen igaza van. Azt látjuk azonban, hogy a mai állapot szerint az előző törvénynek, az 1924: IV. és 1927 : V. tc.-nek intézkedése ezt a szabad rendelkezést, amelyről szó van, anynyira korlátozza, a mindenkori belügyi kormányzatnak annyiféle alkalma és módja van a költségvetés egyes tételeinek megváltoztatására, hogy igazán nehéz azt állítani, hogy az önkormányzati jogkör a mai állapot szerint tényleg ágy állna fenn, ahogyan ezt az általános indokolás megállapítja. De ha az előző törvényes rendelkezésnél fogva ez az eset áll fenn, akkor kétszeresen ügyelni kell arra, hogy azt a keveset, amely ma fennáll, lehetőleg fenntartsuk, erősítsük, (Helyeslés balfelöl.) ne pedig csökkentsük, vagy gyengítsük. Azt mondja továbbá az általános indokolás.hogy (olvassa): »minden ellenőrzés csak akkor lehet igazán hatályos, ha az ellenőrzésre rendelt szervek teljesen függetlenek azoktól a szervektől, amelyeknek ellenőrzésére hivatottak«. Ezt a 'megállapítást is .százszázalékig aláírom, de kérdem, hogy ez csak a városokra vonatkozik-e és miért nem vonatkozik, illetőleg gyakorlatilag miért nincsen ez megvalósítva például a minisztériumokra vonatkozóan 1 Hiszen, ha a minisztériumokban — és ebben is teljes mértékben csatlakozom azokhoz az igen érdekes megállapításokhoz, amelyeket előttem szólott t. képviselőtársam mondott — jobban külön lenne választva a fogalmazói és^ a számvevőségi szak, ha élesebb lenne a határvonal — hogy úgy fejezzem ki magamat — és ha hatályosabb lett volna bizonyos esetekben az ellenőrzés, akkor igenis ebben az esetben is — mint az előző idézetnél voltam bátor megállapítani — gyakorlatilag is százszázalékig érvényesülne az a szép elv, amelyet az általános indokolás helyesen, de sajnos, azt hiszem, mégis csak teóriában állapított meg. Az általános indokolás továbbá azt mondja, hogy különös rátermettség is szükséges — ez is helyes — és hogy országos létszám mellett nagyobb a választék. A részletes indokolás itt már bizonyos fenntartásokkal él és azt mondja, hogy a városi számvevőségi tisztviselők nem kerülnek bele ebbe a nagy országos létszámba. amelyben a belügyminisztérium és ia rendőrségi számvevőség tisztviselői foglaltatnak. A részletes indokolás tehát, nézetem szerint, bizony elég erősen cáfolja, illetőleg korlátozza azt a megállapítást, amely különben igen helyes s amely az általános indokolásban van. Azt is mondja, sz általános indokolás, hogy a mai számviteli és vagyonkezelési rendszer meg nem felelőnek bizonyult és ezért történhettek bizonyos visszaélések a városi háztartáKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XV. sokban. Itt mindenekelőtt osztom előttem szólott Plnezich t. képviselőtársamnak: azt a megállapítását, — amelyet ugyan kormánypárti oldalról tett, de ez természetesen nem változtat szavainak igazságán — hogy tudniillik nem látja be, — azt hiszem, ez szavainak értelme — hogy néhány visszaélés vagy helytelen gazdálkodási eset miatt miért kelljen valamennyi város számvevőségét államosítani és joggal rosszul fog esni ez az intézkedés azoknak a városoknak» amelyek eddig helyesen, gazdaságosan gazdálkodtak. Ha azonban a rendszer meg nem felelő, akkor azt hiszem, mégis csak magán a rendszeren kellene változtatni, ha ezen fordul meg a kérdés; bár magam tapasztaltam mind a köz-, mind pedig a magánvagyon kezelésénél, hogy a mai viszonyok között és a mai időkben rendkívül nehéz a sikkasztásoknak vagy a malverzációknak preventív megakadályozása. Nekünk természetesen ügyelnünk kell arra, hogy ne szolgáltassunk túlsók alkalmat erre, mert hiszen van egy közmondás, amelynek igazsága változatlanul fennáll, hogy az alkalom szüli a tolvajt, de gyakorlatilag a mai nagyon komplikált és mindenféle kibúvóra alkalmat adó gazdasági életben igen nehéz preventív rendszabályokkal visszaéléseket és malverzációkat lehetetlenné tenni vagy megakadályozni. Ezt csak közbevetőleg jegyeztem meg. Ha úgy áll a dolog, hogy a mai rendszer rossz, — ahogy az általános indokolás a »meg nem felelő« kifejezést használja — akkor változtassunk rajta. Az indokolás 5. oldalának 4. bekezdése azt mondja azonban, hogy a lefektetett szabályozás csak a vagyonkezelés alakiságában fesz változtatást. Ezen nem értem és nem érthetem azt, hogy magát a rendszert, amely állítólag rossz, változtatnák meg, ós nem látom azt, hogy ez az utóbbi megállapítás valami különösen rászolgálna arra a megjelölésre, hogy indokolása a törvény javas latnak. Azt hiszem, inkább cáfolatnak lehetne nevezni. Nem akarom a t. Ház idejét már hosszasabban igénybevenni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A rendszerrel kapcsolatban azt látom, hogy a 7. § azt mondja, hogy (olvassa): »a pénzkezelésre általában az állami számvitelre és pénzkezelésre vonatkozó jogszabályok irányadók«. Erre két megjegyzésem lenne. Az egyik megjegyzés az, hogy emlékezetébe akarom idézni az igen t. Háznak, hogy tavaly és azt hiszem, két évvel ezelőtt is, — a múlt nyári esetre határozottan emlékszem — amikor talán bizottsági tárgyalás alatt állt ez a törvényjavaslat, Strausz István igen t képviselőtársam itt, a Ház plénumában és a zárszámadási bizottság ülésén nagyon helyesen és alaposan megindokolt indítványt terjesztett elo az állami számviteli szabályok reformja tekintetében, — röviden fejezem ki magam — amely a modern élet fejlődése kö vetkeztében nézete szerint — és ebben a kérdésben teljesen csatlakozom hozzá — immár szükségessé vált. Az igen t. pénzügyminiszter úr a javaslatot formai okokból nem tette magáévá, mondván, hogy ezzel a kérdéssel úgyis foglalkoznak és elismeri ennek a kérdésnek aktualitását stb. Szóval lényegileg semmiféle ellenvetés ez ellen az indítvány ellen sem itt, sem a zárszámadási bizottságban nem hangzott el. Igen t. Ház! Hogyan állunk már most ezzel a kérdéssel! Azt mondja az általános indokolás, hogy az egész fennálló számviteli 30