Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-245

190 Az országgyűlés képviselőházának 2J$. T. Ház! Engem nem nyugtatott meg a miniszter úr felszólalása. Ezzel a törvényjavaslattal is az autonómiák jogköréből törnek le egy darabot. Tegnap azt láttuk, hogy a megyei egészségügyi szolgálatban (Ügy van! Ügy van! half elől.) a járási és megyei tisztiorvosok államosításával törtünk le az autonómiák jogköréből egy másik darabot. De e mellett azt tapasztaljuk, hogy a mindennapi életben is, éppen az autonómia jogkörének legfontosabbjaban, a költségvetési jognak gyakorlásában a központi hatalom, a minisztérium részéről lépten-nyomon olyan beavatkozásoknak vagyunk tanúi, amelyek az autonómia jogkörét bizony sokszor illuzóriussá teszik. Mit jelent az, hogy a megyének joga van a maga háztartását, költségvetését megállapítani? A minisztérium tételeket töröl, új tételeket vesz fel az autonómiák terhére. Hát ha az autonómiák életében, a megyei és városi közgyűlésekben azt tapasztaljuk, hogy a közérdeklődós, a részvétel ezeken a közgyűléseken fokról-fokra csökken: ezt tulajdonítsuk éppen annak a körülménynek, hogy a központi hatalom' az autonómiáknak a kezéből fokozatosan jogokat vesz el és ami megmarad, az úgyszólván üres, tartalomnélküli jog marad. Már pedig az autonómiának az életében való részvétel, a megyei és városi közgyűléseken való részvétel — amely ellenszolgáltatás nélkül történik — egy szép maradványa annak a múltnak, amikor a magyar közélettel foglalkozó emberek ezt minden honorárium nélkül tették. Ma is megtennék, a közügy, az autonómia, a megye, a város iránti szeretetből: de amikor azt látják, hogy ennek a részvételnek semmi gyakorlati jelentősége nincs; amikor azt látjuk, hogy a megye, város iránti szeretetnek, lelkesedésnek, új gondolatok, eszmék kitermelésének sokszor nincs meg a méltánylása illetékes helyen, amit igazán megérdemeltek volna, akkor ne csodálkozzunk azon, ha ilyen eljárás mellett az autonómia életében való részvétel az érdekeltek részéről csökken. Évtizedekkel ezelőtt mondotta már gróf Tisza István, hogy az autonómiák élete iránt tanúsított ez a közönyösség hovatovább oda fog terjedni, hogy egyedül a kinevezések, a választások, a személyi kérdések és ügyek fogják csak érdekelni az autonómia életét. Már pedig ez rendkívül veszélyes valami volna és olyan érték elvesztését jelentené a nemzet életéből, amelytől az országot megóvni kötelességünk. (Helyeslés a baloldalon.) Kétségtelen, hogy az élet tovább halad, az élet fejlődik; az autonómiák és az állam élete is új feladatokkal telítődik, régi feladatok pedig megszűnnek, elsorvadnak. Megértem azt, ha időről-időre a városi és megyei életben bizonyos jogkörök új szabályozás alá kerülnek, de ez a szabályozás ma csak azt jelenti, hogy jogokat vesznek el és jogokat nem adnak. Ha azt tapasztalnánk, hogy az autonómia életének, jogainak kiépítése iránt is történnék lépések és törvényes intézkedések, akkor talán megnyugodnánk abban, hogy itt-ott jogok is vétessenek el. De folyton csak azt tapasztaljuk, hogy jogokat vesznek el s helyettük nem adnak semmit. Azt tapasztaljuk, hogy a terhek megmaradnak. Azt is tapasztaljuk, hogy az autonómiákra igen súlyos feladatok várnak. A közélet, a társadalmi élet átalakulóban van és a szociális kérdések gondozása fokozatosan kell hogy beülése 1937 október 29-én, pénteken. yonassék az állami életbe. E tekintetben igenis a megyék és községek hivatottak arra, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzanak. Óriási feladatkört jelent ez, de ennek a feladatnak az autonómiák csak úgy tudnak megfelelni, ha gazdasági lehetőséget is biztosítunk nekik. Ha ezt nézem, akkor meg kell állapítanom, hogy az állam a maga részéről nincs azzal a gondoskodással a megyei és városi törvényhatóságok iránt, amilyenre szükség volna. Az életnek ez az átalakulása, amire voltam bátor már utalni, nemcsak a megyék, hanem az állam életében is mutatkozik. Éppen ezért a számviteli kérdések szabályozását nem lehet egyedül így incidentaüter a városi autonómiák szempontjából megítélni. Kell hogy az állami háztartás vitele szempontjából is foglalkozzunk vele, ha már itt van ez a kérdés. Tapasztaljuk, hogy az állam fokozott érdekeltséget vállal iaz ország gazdasági életében és annak vitelében, részesedést vállal részvénytársaságokban, szövetkezeteikben, támogat különféle akciókat. S azt tapasztaljuk, hogy az állami gazdálkodás ezen része megfelelő állami ellenőrzés nélkül történik. Pedig, ha már szabályozunk egyes kérdéseket az ellenőrzés szempontjából, akkor ezeket a kérdéseket is szabályozni kellene és talán sürgősebben és elsőbbrendűén szabályozni, mint éppen a szőnyegen fekvő kérdést. Azt tapasztaljuk, hogy egész külkereskedelmi forgalmunk, egész gazdasági életünk irányítása ma úgyszólván a minisztérium hatáskörén (kívül történik. Nemzeti Bankunk irányítja egész gazdasági eletünket, külkereskedelmünk forgalmát, a pénzen, valután keresztül. Azt tapasztaljuk, hogy az állami adósság külföldi kamatszolgáltatásával 'kapcsolatban jelentős Összeg szabadult fel, 50—60 millió; a lisztforgalmi adóval kapcsolatban további 40—50 millió az az összeg, amely csak globális összegben kerül a parlament ellenőrzése alá. (Ügy van! Ügy van! balfelől.)

r részletekben soha. Pedig ezek felhasználásának részletes ellenőrzése nagyon fontos volna! A megyei városok életével kapcsolatban Drobni Lajos t. képviselőtársam tegnap arra mutatott rá, hogy a városok költségvetése, Budapest székesfőváros kivételével, 160 millió pengős összeget tesz ki. Ennek a 160 milliónak, azt mondhatnám, felerésze személyi kiadást jelent, amely pontosan megállapított illetménytervek és szabályok szerint terheli a városokat és kerül kifizetésre. Nagyon sok ellenőrizni való ezen tulajdonképpen nincsen. Ellenőrizni való az a másik 80 millió, amely a városok szorosan vett gazdálkodásával kapcsolatos. Ha tehát helyes arányt akarok megállapítani, akkor a városoknak csak ezt a 80 milliós gazdálkodási kiadását vehetem alapul; nem több mint az az összeg, amelyet az állam említett gazdálkodási tevékenysége és ténykedése ölel fel mindenféle szorosabb ellenőrzés nélkül. Ha tehát szabályozzuk ezeket a kérdéseket, ahol az ellenőrzés megvan, mert hiszen a városi számvevőség ellenőrizte ezeket a dolgokat, ha történtek hibák; de történtek hibák az államnál is, (Raikovszky Tibor: Menynyire! A népjólétinél is!) — akkor amint láttuk és amint az előbb mondottakkal igazoltam, az állami gazdálkodás keretében — igen, jelentős területek vanna,k, amelyeket sürgősen