Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-245
Az országgyűlés képviselőházának 245.ülése ,1937 október 29-én, pénteken. 189 javaslatot, amely a városokat tulajdonképpen akaratuk ellenére akarja boldogítani. Pedig nem mindig jó, ha valakit akarata ellenére boldogítanak. En legalább azt szeretném, hogy ha már ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, a miniszter úrnak ígérete szerint tényleg legyen gondja arra, hogy majd az életbeléptetendő törvény minél kevésbbé érintse a városok eddigi önálló, szabad jogkörét. Azt kérem, történjék gondoskodás arról, hogy a tisztviselők kinevezésénél, ellátmányaik megállapításánál, nyugdíjazásuknál, költözködésüknél legyenek figyelemmel a város érdekeire, viszonyaira és mindezek a személyi változtatások történjenek a város vezetőségével való egyetértésben, annak meghallgatása után és lehetőleg minél kevesebb legyen az átköltöztetés; hagyjuk meg azokat a tisztviselőket, akik beválnak,_ egy helyen és ne foszBzuk meg a várost jó tisztviselőjétől azon a címen, mert arra a tisztviselőre máshol szükség van. Azt a várost, amely vigyáz» arra ; hogy olyan tisztviselői kart neveljen magának,^ amely minden tekintetben beválik, amely tradíciókkal bír, ne büntessék azzal, hogy neveltjeit okkal vagy ok nélkül elviszik máshová csak azért, mert másutt esetleg gyengébb tisztviselők vannak. Ha a rendeleti úton hozandó intézkedésekkel ezeknek a személyi kérdéseknek a városokkal egyetemben való megoldása biztosítva lesz, azt hiszem, ezzel enyhíteni fogja a kormány a törvényjavaslatnak azokat az intézkedéseit, amelyek a városok indokolt izgalmát okozzák. A törvényjavaslat részleteivel kapcsolatban csak azt az egy kérdést hozom fel, hogy miként lehet majd összhangba hozni az 5. §-t a 9. §-sal. Én tudniillik rövidnek tartom azt a határidőt, amely szerint az ^ 1938 január léig át nem vett tisztviselők végelbánás alá kerüljenek, hiszen míg a törvény életbe nem lépett, addig nem lehet a tisztviselők ügyében sem intézkedni, sőt nem is praktikus az ilyen intézkedés, mert hiszen magának a miniszternek, a kormánynak nem is lesz módjában a tisztviselőket kipróbálni. Először is -ki kell próbálni a tisztviselőket és be kell bizonyulnia annak, hogy egyik vagy másik tisztviselő alkalmatlan s csak akkor lehet azután végelbánás alá vonni, mert különben a városokra esetleg felesleges nyugdíjterhek hárulnak. (Drobni Lajos: Nincs is honnét venni a tisztviselőket, csak a városokból!) Azt hiszem, hogy itt tényleg érvényesülni fog az a mondás, hogy nem olyan forrón eszik meg a levest, ahogyan megfőzik! Remélem, hogy ezt a két intézkedést a végrehajtási utasításban a miniszter úr össze tudja hangolni. A 6. § bizonyos fokig a tisztviselők szerzett jogait érinti. Arról van tudniillik szó, hogy a mostani pótilletmények megmaradnak, a nyugdíjba is beszámítandók, viszont azonban a fizetés emelkedése esetén ezek a pótlékok megfelelően leszállíttatnak. Szóval az a tisztviselő, aki a városi szolgálatba lépett azzal a számítással, hogy ezeket a pótlékokat megkapja egészen nyugdíjazásáig és azok bele fognak számíttatni az ő nyugdí jába, ha momentán nem is, de a továbbiak folyamán elesik ettől a kilátástól. Itt szerzett jogok határozott sérelméről van szó, úgyhogy, ha lehetséges és megteheti a miniszter úr, akkor nagyon szívesen látnám, ha ezt az intézkedést megváltoztatná, mégpedig olyan formán, hogy teljesen változatlanul maradjon meg a pótlék azoknál, akik már szolgálatban vannak. Ezek lassanként majd kihalnak, hagyjuk meg; tehát őket eddigi jogaikban. A nyugdíjazás és a végelbánás alá való vonás tekintetében pedig kívánatos, hogy ezzel a kormány minél ritkább esetben éljen. Ne bántsunk soha olyan tisztviselőket, akikről a városi hatóság olyan minősítést ad. hogy hivatalukban, szolgálatukban megfeleltek. Szükséges és el is várjuk a kormányzattól, hogy végelbánás esetén, amelynek terheit úgyis a város viseli, mindenesetre kérje ki a városi hatóság véleményét és a városi hatóság minősítése legyen mérvadó végelbánás esetén. T. Képviselőház! Bármennyire vannak is aggályaim a törvényjavaslattal, illetőleg annak egyes intézkedéseivel szemben és bármennyire híve vagyok magam is az autonómiának s félve látok minden intézkedést, amely csak érinti is az autonómiát, ha mégis nem szavazok e törvényjavaslat ellen, ha nem foglalok ellene állást, ezt a kormány iránti bizalomból teszem. (Drobni Lajos: Nehéz dolog az!) Én bízom abban, hogy a kormánynak, a miniszternek fenntartott rendelkezések, illetőleg azok a rendeletek, amelyeket a miniszter úr a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg fog kibocsátani ennek a törvénynek a végrehajtására vonatkozóan, olyan intézkedéseket fognak tartalmazni, amelyek képesek lesznek eloszlatni azokat az aggályokat, amelyek itt a törvényjavaslattal szemben minden oldalról elhangzottak. Én kénytelen voltam kifejezést adni annak a hangulatnak, annak a közvéleménynek, amely nálunk, a mi törvényhatóságunkban már a közgyűlésen is megnyilatkozott, mert hiszen a kormányzatra, a miniszter úrra sem lehet irreleváns, hogy megtudja, miként vélekednek az érdekeltek egyes törvényhozási szándékairól. Ha a törvényjavaslaton, annak egységes szerkezete következtében nem lehet és nem is óhajt a miniszter úr változtatni, azt^ mégis mindenesetre kérem, hogy rendeleti úton lehetőleg olyan rendelkezéseket hozzon, amelyek nem fogják oly súlyosan érinteni _ a városok autonómiáját, mint ahogyan a törvény száraz betűje azt elénk tárja. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Horváth Ferenc képviselő úr! Horváth Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A magyar közvélemény, de a tegnapi nap szónokai és a mai nap folyamán felszólalt Pinezich István képviselőtársam is kifejezést adtak annak az aggodalomnak amellyel az autonómiát féltők ezt a törvényjavaslatot fogadják. A miniszter úr válaszában azt mondotta, hogy ez a törvényjavaslat. illetőleg az ebben foglalt rendelkezések az autonómiát nem veszélyeztetik, mert az anyagi rendelkezés a törvényhatóságok kezében marad. Az autonómiák lényegét, mint általában véve egy ország alkotmányának lényegét. nemcsak az anyagi ügyekkel való rendelkezés joga és lehetősége teszi, hanem ehhez a jogkörhöz hozzátartoznak még a formai jogok is. (Úgy van! Ügy van! bálfelöl.) mint például az ellenőrzés joga, a számvitel joga. Az autonómia ügyvitelébe beavatkozó, ellenőrző tisztviselők joga pedig már nemcsak formai jog, hanem olyan jog, amely anyagi jogot is érint.
