Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-245

Az országgyűlés képviselőházának 2Ù5. ülése 1937 október 29-én, pénteken. pen fáj az, hogy okot nem szolgáltatva, reáDuk másokkal egyező rendelkezések történnek, bár a többiektől sem a jogokat kellene elvenni, hanem csak az ellenőrzést és a felügyeletet kellene szigorítani. Egyetlenegy rendet tartó város sem érti meg azt, hogy miért fogják egyformán elbírálni azokkal a városokkal, ahol tényleg nincsen rend. A számvevőségi tisztviselők kinevezése eddig is a főispán útján történt. Már ez is bántotta egy kissé a városok érzékenységét, ez azonban még hagyján, mert a főispán igen gyakran az illető helynek vagy a környékének a szülötte vagy ha nem, akkor azt mond hatnám, akklimatizálódott ahhoz a vidékhez, megismerte a viszonyokat és a kinevezésekben a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott, meghallgatta a városi hatóságokat, érdeklődött a jelöltek személyi és egyéb viszonyai iránt és a szerint intézkedett, úgyhogy azt hiszem, e tekintetben nem is voltak hibák, nem is volt baj. A főispánnal rendszerint megértette magát a város. Most azonban ezen a rendszeren természetesen túl fogunk menni és így a városok méltán mondhatják, hogy eddig gyakorolt jogaiktól való megfosztást látnak ezekben az új rendelkezésekben. T. Ház! Nem szabad csodálkoznunk azon, ha a városok egy kissé felszisszennek minden ilyen intézkedésre, mert meg kell érteni azt is, hogy ha a városi publikumban is van egy bizonyos jogos önzés, amely abban nyilvánul meg, hogy saját fiait akarja elhelyezni, azoknak akar elsősorban kenyeret adni, mert nagyon jól tudja az a városi polgárság, hogy más vidékeken, messze vidékeken nehezen jutnak kenyérhez azok, akiket otthon igen, amott pedig kevésbbé ismernek. Sajnos, a mai viszonyok között mindenhol elég az eszkimó és nagyon kevés a fóka. Ez az önzés is indoka annak, hogy a városok bizony a személyi kérdésekben szeretnének maguk intézkedni, szeretnének maguk választani. Az is mellette szól és előnye mások felett annak a tisztviselőnek, aki az illető városból nőtt ki, hogy ismeri a városi viszonyokat, ragaszkodik városához, szeretettel van városa iránt. megérti annak minden egyes baját, fájdalmát, panaszát és jobban tud ezekhez alkalmazkodni, mint egy idegen. Mert lehet valaki a legjobb tisztviselő, de ha idegenbe kerül, nem tud olyan könnyen beilleszkedni a viszonyokba, hivatali társaival való összmunkája és együttdolgozása is bizonyos nehézségbe ütközik, ami nem lehet előnyére az egész hivatalnak sem. Attól tartok, hogy annak ellenére, hogy a törvényjavaslat — és ez talán egyik előnye és dicséretére válik — a vagyonkezelésbe nem nyúl bele, mégis ákarva-nem akarva, elő fognak állni bizonyos súrlódások és attól tartok, hogy bizonyos ügyek elintézése még inkább el fog húzódni (Ügy van! balfelőL); bár itt meg kell jegyeznem, hogy, ami a számvevőséget illeti, a belügyminisztérium számvevőségének munkáját különösképpen ki kell emelnem. Nekeim gyakran volt alkalmam látni azt a srófszerű, rendkívüli munkakészséget és munkateljesítményt, amelyet ez a számvevőség kifejt és meg kell hagyni, dicséret és elismerésképpen kell elmondani, hogy a belügyminisztérium számvevősége mindig az akták hegyei közül is előhalássza azt az aktát, amelyet sürgősnek jeleztünk vagy jeleztem, amely aktának elintézéséhez fontos városi érdek fűződött. Igazságtalanság történnék e tekintetben bármely oldalról, ha a belügyminisztérium számvevőségének ezt a nagy munkakészségét, munkabírását, szorgalmát és előzékenységét mindazokban az ügyekben, ahol indokolt a sürgős elintézés, el nem ismernők. (Drobni Lajos: Nem bír azzal az óriási munkával!) Kérdés, hogy a költségek fognak-e szaporodni ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után? (Felkiáltások a baloldalon: Fognak!) Lehetséges, de a belügyminiszter urat ismerve, semmi kétség sincs abban a tekintetben, hogy ügyelni fog arra. hogy a tisztviselői létszám ne gyarapodjék a varosoknál. Ott tehát a költség tényleg nem kell, hogy szaporodjék. Ezt el lehet érni, ha viszont szaporodik a munka, szaporítani kell a személyzetet; is. Ez azonban előállhat akkor is, ha ez a törvényjavaslat történetesen nem kerül a Ház elé. Hogy azonban a központi állami apparátusnál nem fognak szaporodnia költségek, azt nem hinném, de nem is tartanám helyesnek, mert ha azt akarjuk, hogy a mainál hatékonyabb legyen az ellenőrzés, a felügyelet, hogy a munkával jobban tudjon a központ megbirkózni, akkor igenis oda munkaerőket kell adni, mert a takarékosság ezen a ponton nem takarékosság, hanem igen helytelen gazdálkodás. Nagy érdekek fűződnek ahhoz, hogy igenis az ellenőrzés, a felügyelet a községek és városok háztartása, vagyon- és pénzkezelése felett a lehető legszigorúbb és leggyorsabb legyen, de ehhez lehetőséget kell nyújtani, ezt a mai körülmények között és a mai munkaerőkkel — személyesen meggyőződtem erről akárhányszor — elvégezni nem lehet. Az az ember sem képes elvégezni kellő időben ezt a munkát, aki éjjel-nappal dolgozik, még akkor sem, ha a 24 órából 30 órát tudna csinálni. Attól tartok, hogy ha a részletes rendelkezések, amelyek rendeleti úton fognak megtörténni, nem fognak megfelelő intézkedéseket tartalmazni, akkor ez, a rendezés azért sem fog az ügymenet előnyére válni, mert az az állami kézben lévő számvevőség esetleg túlságosan aprólékosan fog ragaszkodni az előírásokhoz és a városi költségvetésekhez. Ez természetes is, mert egy kistisztviselő nem mer majd a legcsekélyebb eltéréshez sem hozzájárulni, nem mer ilyesmit likvidálni, számfejteni vagy jóváhagyni. (Drobni Lajos: Megakad a város élete!) Megakadhat a legkisebb kérdésekben az adminisztráció, illetőleg a város élete. Teszem fel, hogy egy város, - mondjuk, a mi városunk — 10.000 hold erdeje lévén, megszavaz, mondjuk, az izraelita nőegyletnek 50 köteg rőzsét, ami 2.50 pengőbe kerül. Nem valószínű, — mert hiszen mindenesetre a városok is meg fogják találni á megoldás módját — de elvben lehetséges, hogy az a rőzseanyag, az az 1000 vagy 2000 darabból álló rőzseköteg, amelyet a költségvetésbe beállítottunk, elfogyott és az 50 köteg rőzsére már nincs a költségvetésben fedezet. Ilyen és hasonló dolgok miatt akadhat meg az ügy, támadhatnak bizonyos r súrlódások a város vezetősége és az állami kézben szorosan tartott számvevőségek között. Eddig ez nem volt lehetséges, az ilyen kicsiségeket elintéztük és azt hiszem, nem ezek a kicsiségek azok, amelyek miatt ezt a törvényjavaslatot ide kellett hozni. A vidéki városok — ne méltóztassanak' ezt rossznéven venni — úgy nézik ezt a javaslatot, mint olyan rendelkezéseket tartalmazó törvény-