Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-245

Az országgyűlés képviselőházának Mo. ülése Ï9êf október 29-én, pénteken. ÍS1 független intézéséhez. Ez a mi népünkre külonoskép áll és egész történeti fejlődésünk is azt niutatja, hogy népünknek mindig féltett Kincse volt az autonómia, az önkormányzat, érthető tehát, hogy a perifériákon minden törvényjavaslatot bizonyos idegességgel fogadnak, amely törvényjavaslat valamikép is érinti a helyi jogokat* a helyi önkormányzatot. Nem kell azt hinni, hogy ez azért történik, mintha az autonómiát, az önkormányzatot öncélnak tekintenék az egyes községek, városok, törvényhatóságok, hanem — és ez áll különösen a városokra — mert a maguk kultúráját,, gazdasági, társadalmi érdekeik kifejlesztését, továbvitelét féltik attól, ha az önkormányzati jogok csorbíttatnak. (Ügy van! Ügy van!) Ennek lélektani oka van: attól tartanak az emberek, hogy ha a joguktól, megfosztatnak, akkor a kötelességteljesítés terén is megcsappan az áldozatkészség. Ha az érdeklődést az emberekben visszafojtjuk, akkor nincs meg az a szeretet, az az áldozatkészség sem, amely különösen a városokat megalapozta, amely a városok kultúráját, gazdasági erejét, fejlődését megteremtette és előbbre vitte. Attól tartanak a városok, hogy az érdeklődés, az érdeklődéssel együtt a városi ügyek iránti szeretet, odaadás, áldozatkészség fog megcsappanni és ennek az árát végeredményben a városok fejlődése, kultúrája, gazdasági előrehaladása fogja megadni. A városok régen is csak úgy fejlődtek és fejlődhettek ki, hogy szabadságuk volt, önállóak voltak, voltak privilégiumaik. Ezeket a privilégiumokat természetesen már nem lehet fejleszteni, de semmiképpen sem indokolt, hogy ott nyúljunk a városok és községek jogaihoz, ahol ez nem szolgálja az egyetemes érdekeket. Attól lehet tartani, hogy ha a jogok csökkentése és lefaragása után az érdeklődés a városi közügyek iránt megcsappanna, sok egészséges, életrevaló eszme, elgondolás, amely a városok fejlődését, a városok javát előmozdíthatná, meg sem fog születni. Én tudom azt, hogy ezt a törvényjavaslatot speciálisan az, én városom is vegyes érzelmekkel fogadja. A törvényjavaslat nemes elgondolásai mellett is attól tart a polgárság, hogy mégis talán mélyebb lesz a belenyúlás a város jogaiba, mint ahogyan első pillanatra ezt a törvényjavaslat mutatja. Lehetséges és én bízom benne, meg vagyok győződve róla. hogy a mai kormányzat, amely ismételten kifejezést adott annak, hogy az önkormányzat híve, — hiszen a miniszter úr most is kijelentette, hogy általánosságban nincsen az autonómiák ellen, csak ott és annyiban, amennyiben az egyetemes közérdek megkívánja az autonómiák jogainak érintését — tehát, inon dorn, én bízom abban, hogy a mai kormány majd ennek a törvénynek végrehajtásánál is tekintettel lesz arra, hogy semmiképpen sem szabad messzebb menni, erősebben belenyúlni az önkormányzatba, mint amennyire ezt az a cél, amelyet a törvényjavaslat el akar érni, szükségessé teszi. Erre yall az, hogy a törvényjavaslat indokolása szerint az önkormányzatot ez a javaslat nem érinti, mert hiszen a vagyon feletti rendelkezés a városok kezében marad. Ez így is beállítható, félő azonban, hogy mégsem lesz a vagyon feletti rendelkezés csak annyira is szabad, amenynyire szabad ma, mert hiszen ma is az állam, a kormányzat ellenőrzési és felügyeleti hatáskörében nagyon helyesen felülbírálja és szigorúan ellenőrzi az önkormányzatok költségvetéseit, úgyhogy bizony a vagyonnal való szabad rendelkezés ma sines meg teljesen. Lehet, hogy a mostani kormányzat ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése után sem fog jobban belenyúlni a vagyonkezelésbe, mint ahogyan az eddig történt, azonban mégis szükségessé válik majd megfelelő rendelkezésekkel olyan intézkedések életbeléptetése, amelyek a jövőre nézve is megakadályozzák azt, hogy a várost saját vagyonával való rendelkezésében korlátozhassák. T. Ház! Én, ha az önkormányzati jogokról van szó és azok érintését látom ebben a törvényjavaslatban, leginkább azon a ponton látom ezt, hogy a város megfosztatik attól a jogától, hogy saját tisztviselőit maga válogathassa ki, hogy azokat maga nevelje, hogy azokat maga alkalmazza. Néha kellemes dolog, hogyha nem kell választani, (Drobni Lajos: Mi nem félünk az autonómia terheitől sem. Nemcsak rózsaleveleket akarunk!) de viszont a választás — mint tudjuk — kötelesség, súlyos kötelezettség, jog, amelyet akkor is gyakorolnunk kell az autonómiák érdekében, ha súlyos terhet jelent. Azért, mert súlyos teher, a jogot feladni mégsem szabad. A városok eddig is figyelemmel voltak arra, hogy tisztviselőiket a lehető legjobban megválogassák. Alkalmuk is volt erre, mert hiszen a városokban leginkább ismerik a helyi emberek a környezetüket és ismerik minden egyes embernek, aki városi állásra pályázik, családi körülményeit, egész múltját ás jelenét, a városokban tehát ezek figyelembevételével alkalmazhatják a tisztviselőt. Nem lehet egyformán elbánni a díjazás, a fizetés, az illetmények dolgában sem a tisztviselőkkel, mert hiszen egyik-másik város jobban tudja díjazni a maga tisztviselőjét, vagy esetleg az élet is drágább azon a helyen. Ebben a tekintetben igen nagy különbségek vannak. Vannak városaink, ahol talán 50%-kai drágábban él meg a tisztviselő, ha íehát az ilyen város elbírja, hogy jobban dotálja a maga tisztviselőjét, miért ne tegye? Nem szükséges és nem helyes egy kalap alá venni a tisztviselőket, az autonómiába tartozó és oda helyezhető ilyen kérdések tekintetében, hanem szerintem sokkal helyesebb volt az az eddigi rendszer, hogy maguk a városok válogatták ki a tisztviselőket és állapították meg -.izok illetményeit. Figyelembe vették a nehéa viszonyokat, megfelelő pótlékokat adtak és ezeket a pótlékokat hozzá lehetett számítani a nyugdíjhoz is, mindezzel azután a helyi viszonyoknak is eleget tettek. Ha tehát valamelyik város jobban tudja fizetni a maga tisztviselőit, igen helyesen teszi, általános szabály és tapasztalati tény az, hogy a jobban fizetett munka rendszerint jobb munkais. Az indokolás szerint ezt a javaslatot szükségessé tették a városi háztartások körül tapasztalt szabálytalanságok és bizonyos nemkívánatos jelenségek. Én tudom, hogy voltak és vannak helyek, ahol a háztartás pénzkezelése és vagyonkezelése körül szabálytalanságok és nemkívánatos jelenségek fordultak eló, azonban éppen ezért nem tudják megérten] azok a városok, ahol abszolút a rend, ahol semmi baj, semmi hiba nincs, hogy hogyan juthatnak olyan helyzetbe, hogy az d Jogaikat is megcsorbítsák és az állam az o ügyeikbe is belenyúljon. Meg kell tehát értenünk, ha ezek a gondolatok tényleg felmerülnek. Azokban a városokban, ahol rend van, ahol nincsen semmi baj, az embereknek különöskep29*