Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

Az országgyűlés képviselőházának 2UU- ülése 1937 október 28-án, csütörtökön. 183 180. (Br. Berg Miksa: Ha!) A többi mind füg- ' gőségi viszonyban van, mert vagy tisztviselő vagy a hivatalánál fogva tagja annak a törvényhatóságnak vagy érdekképviseletnek a reprezentánsa. (Horváth Ferenc: No, a viriliseket is hozzáveheted!) Természetesen a viriliseknek egy jórésze is. Hát ezt autonóm-iá-' nak nem nevezhetem. így tehát meg lehet érteni, hogy az ilyen törvényhatósági bizottsági ülések is csak akkor népesek, — tessék utánanézni — amikor választás van,, amikor egyegy tisztviselői állást kell betölteni. Akikor felhajtják a mezei hadakat, nem azért, hogy érdeklődjenek a vármegyének az ügyei iránt, hanem azért, mert valakinek a választását elő kell segíteni. Hát ezt csak nem tarthatom egészséges állapotnak. ! Egy kormánynak, amely azt mondja, hogy, az alkotmányosság alapján áll, hogy (mindenféle szélsőséget elítél, jöjjön az akár jobbról, akár balról, amely a szentistváni elgondolás alapján,, ezeréves alkotmányunknak megfelelően óhajtja kormányozni ezt az országot, nem lehet ezt behunyt szemmel néznie. Igenis nem lehet ezt behunyt szemmel néznie. Igenis, oda kell vinni az embereket a törvényhatósági ülésekre. Ez politikai iskolázottságot is jelent. Hát honnan jöttek ki azelőtt a nagyszerű, képzett politikusaink, nemzeti nagryjaink, Kossuth, Deák és a többiek'? Mind a törvényhatóságokból jöttek, onnan, ahol alkalmuk volt a közügyekkel behatóan és érdemben foglalkozni; nemcsak főispáni insttallációkra húzták fel a díszmagyart, nemcsak tapsolni mentek oda és áldomást inni a választások után, hanem komoly munkát is végezni. Ez a törvényjavaslat ennek a rendszernek egyenesen az ellenkezőjére vezet,, ez nem kivezető út a centralizációból, hanem az országnak még beljebb való taszítása a centralizációba. Hiszen tessék megnézni, államtitkár úr, — alkalma lesz beletekinteni — hogy egészen apró-cseprő kihágási ügyek, amelyeket el lehetne intézni a községnél elsőfokon vagy másodfokon a járási főszolgabírónál, felfutnak egészen a belügyminisztériumig. (Strausz István: Bírói tanács elé kerülnek!) Ugyebár, ez is alkalmas arra, hogy kiölje a törekvést abból az emberből, aki érdeklődnék városának és megyéjének ügyei iránt, hogy minek, hiszen akármit határozunk,, lakármit mondunk, végeredményben mégis a belügyminisztériumban vagy egy másik^ minisztériumban valamelyik fogalmazó fogja megmondani az igazságot. (Br. Berg Miksa: így van! —• vitéz Cseh-Szombathy László: Nagy hiba!) T. Képviselőház! Egy bizonyos: a közületek háztartásának, a közületek számvitelének életében dzsungel van. Folytonosan novelláris intézkedésekkel találkozunk, ahelyett, hogy összefoglaló, átekinthető törvényjavaslatot hozna ide a kormány (Ügy van! bal felöl.), az államháztartási törvény^ javaslatot, amely azután kötelezné a kormányt is, kötelezné a törvényhatóságokat, a városokat és a községeket is. Ebben a kódexben, ahogyan én ezt elgondolom, meg lehetne állapítani, hogy milyen legyen az államháztartás és annak ellenőrzése, mert hiszen az államháztartásban is, ahogyan Mai ásíts Géza t. képviselőtársam rámutatott, a legutóbbi időkben láttunk olyan dolgokat, amelyek példaadók nem lehetnek és joggal mondhatjuk itt mi, városi képviselők, hogy ne KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. oktassanak ki bennünket arról a részről, ahol még nagyobb hibák vannak, mint nálunk. (Malasits Géza: Úgy van! És amelyeket nem tudtak megakadályozni! — Rupert Rezső: De hát 1914-ig minden rendben ment! — Malasits Géza: Azóta új honfoglalás volt!) Az államháztartási kódexben az állami vagyonkezelést, az állami háztartást kodifikálnék, utána pedig a törvényhatóságok háztartását mindenre kiterjedőleg, azonkívül a megyei városokét és a községekét is. Abban igaza van Brogli József t. képviselőtársamnak, hogy a községi jegyzők ezzel az adminisztrációval, amely itt folyik, egyenesen ellenszenvet keltenek maguk ellen. Az egyik oldalon a községi jegyzőnek szociális intézkedéseket kell tennie, a község érdekeit kell előmozdítania, az emberek ügyét-baját kell jóakarattal elintéznie, a másik oldalon pedig a legszigorúbban be kell hajtania az adókat, még az utolsó párnát is el kell vennie azért, mert ha nem teszi, a királyi adóhivatal megbírságolja és megkapja a fegyelmit. De, ha az a gondolat, amelyet Brogli József t. képviselőtársam említett, elfogadtatnék és ez beleállítható t az én elgondolásom szerint az államháztartási törvénybe is, akkor a jegyzőt visszaadhatnók a községnek, hogy ő valóban a község apja legyen (Br. Berg Miksa : Régen kellett volna!) és ne zsarolója — mánt ahogyan mondják, mert hiszen az az egyszerű nép nem tudja, hogy a jegyző hivatalból kötele» eljárni, — ne megölője legyen a községnek és ne gyűlölje a közönség azt a jegyzőt. Hiszen _ láttuk a háború után is, hogy a nép bosszúja elsősorban a jegyzőt kereste meg, a jegyzőben látta minden baj okát, a jegyző volt az, akit a francia foradalom mintájára ki akart vinni a mezőre, mert amikor az özvegyek, árvák és honnmaradtak képviselői segítségért mentek hozzá, hogy adjon kenyérjegyet, meg cukorjegyet, állítólag a jegyző is azt mondta, hogy menjenek legelni. A jegyzőn állt a nép bosszút, pedig a jegyző semmi mást nem csinált, mint azt az ágas-bogas adminisztrációt az ő emberi gyarlóságával igyekezett végrehajtani, ahogyan lehetett. Most is ilyen helyzetben vagyunk és a kormánynak kötelessége, hogy a jegyzőt kiemelje ebből a rettenetes helyzetből. Megvan rá a mód, megvan a lehetőség, csak akarni kell, nem toldozni-foltozni. Ki sürgette ezt a törvényjavaslatot! Egy fél évig, vagy egy évig még nyugodtan el leheititünik volna enélkül a törvényjavaslat nélkül, semmi szükség nem volt erre a sietségre. Tessék alaposan felkészülni és előkészíteni a kérdést minden vonalon, akkor módunk lesz hozzászólni és módunk lesz a kormány munkáját honorálni. De egy ilyen kiragadott törvényjavaslatot, amelyről nemcsak én, hanem a túloldal is megállapította, hogy igenis beleavatkozik az autonómiába, ilyen törvényjavaslatot nem szívesen látunk és tárgyalunk. Nem akarunk mi a kormánynak kerékkötői lenni. Mi a kormánynak szociális munkáiban segítő; társai akarunk lenni, alá akarjuk támasztani azokat az intézkedéseket, amelyek az egyetemes nemzeti érdeket szolgálják. Viszont nekünk, mint csakugyan a nép képviselőinek, kötelességünket kell teljesítenünk akkor, amikor ilyen törvényjavaslattal jönnek ide, amely nem a nép javát szolgálja, hanem az 1931-ben elindított totalitásos gondolatnak egyik következménye. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Mivel ebben a törvényjavaslatban az autonómia súlyos sérelmét látom és azonkívül az indokolásnak a javaslattal ellenkező voltát 28