Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

180 Az országgyűlés képviselőházának 2hh. ülése 1937 október 28-án, csütörtökön. kerülni is fog, nem sikerülhet abban a mértékben, hogy ez a községi jegyző felszabadulását jelentse, hogy ennek következtében kinézhessen irodája ablakán és megláthassa, mi történik községében. Nincs más mód, mint hogy méltóztassék az annakidején olyan szerencsétlenül keresztülvitt létszámcsökkentésre vonatkozó rendelkezést egy tollvonással nullifikálni. Elérkezett a tizenkettedik órája annak, hogy a csődbejutott községek ügykezelését valamiképpen megmentsük, de megmentsük ezzel magát a községet is. T Ház! Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban legyen szabad végül néhány szót szólnom a számvevőségi tisztviselők képesítéséről is. (Halljuk! Halljuk!) Sokszor és legtöbbször olyan vagyonjogi vonatkozású, erősen jogi vonatkozású kérdésekben kell a számvevőnek referátumot készítenie, amelyek alapos jogi képzettséget igényelnek. Igaz ugyan, hogy a vármegyeházán és a városházán is megvan ennek a jogi végzettségű referense, de mert ezek a kérdések anyagi vonatkozásúak és mert ez a referens a számvevői teendőkhöz nem ért, vonakodik a felelősséget vállalni és a számvevővel készítteti el ezeket a javaslatokat, amelyek igen természetesen legtöbbször hiányosak és igen sok keserűséget és igen sok kárt is okoznak. , Szükséges tehát, hogy a számvevőség képesítését jogképzettséghez kössük. Ezt a jogi végzettséget a számvevőség is kéri a maga számára, mert érzi, hogy igen sokszor igen fontos és bonyolult jogi kérdésekben kell neki a felelősséget viselnie. T. Ház! Ezek voltak azok, amikre a t. miniszter úr figyelmét felhívni kívántam és kérem őt, méltóztassék ezeket a kérdéseket megfontolás tárgyává tenni. A javaslatot elfogadom. (Helyeslést a jobboldalon.) Elnök: Horváth Zoltán képviselő úr következik. Horváth Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársaim valamennyien az autonómia, az önkormányzat híveinek vallották magukat. Brogli igen t. képviselőtársaim felszólalása elején apodiktikusan megállapította, hogy az t előttünk fökvŐ törvényjavaslat az autonómiát nem sérti. (Malasits Géza: Vannak r színvak emberek, akik a kéket veresnek látják!) Beszédének 'további részénél mindnyájunk szimpátiáját, rokonérzését váltotta ki akkor, lajmiikor megállapította, hogy a községben nincs semmiféle autonómia, hogy a községek lakosai már nem érdeklődnek aziránt, hogy mi van a községházán, sőt egy nagyszerű példát is hozott fel: hogy a esizniatalpalás vagy micsoda, feltartozik egészen minisztériumihoz, (Rupert Rezső: A csősz csizmája!) a csősz csizmája is odatartozik. Ebből a felfogásból az következett volna, mint ahoigyan tette Shvoy igen t. képviselőtársam is, hogy egyelőre nem foglalt_ állást a törvényjavaslattal szemben; elfogadja-e az általános tárgyalás alapjául vagy nem, nem pedig az, ami Broigli igen t. képviselőtársam zárszavait képezte, hogy mégis elfogadja. (Brogli József: De elkülönítettem a kettőt! — Rupert Rezső: A konklúziót nem lehet a premisszáktól elválasztani!) Állítom úgy, ahogyan Malasits t. képviselőltársam mondotta, (hogy autonómiáról, vagyis de strigiis quae non sunt, nulla fiat quaestio, 'autonómiáról, amely nincs, beszélni nem, lehet. (Malasits Géza: ösiak képzeletben van!) Mi akarjuk ezen az oldalon az autonómiát kezdve a községházától, fel egészen a törvényhozásig. (Helyeslés a baloldalon.) Mindenütt az önkormányzati akarat nyilatkozzék meg és pedig a hamisítatlan önkormányzati akarat. Egy községnek vagy városnak az önkormányzata miben kulminál? Költségvetésének megállapításában és költségvetésének felhasználásában. (Horváth Ferenc: Ez a legfontosabb!) Ez az alapja és mit látok ana, ha a város életét végignézem? A községi törvény előírja, hogy a költségvetést meg kell csinálni szeptemberig, akkor fel kell terjeszteni a vármegyéhez, a vármegyétől tovább megy automatikusan, bürokratikus úton a belügybe, a belügyből még a pénzügybe (Malasits Géza: Azután visszafutballozizák!) és akármit csinál a községi képviselőtestület, akárhogyan is ismeri a maga speciális érdekeit, akármilyen tételeket állít be, a felettes hatóság fogja a piros ceruzát, ezt húzza ki, azt húzza ki s a végén oda van a budget jog. (Rakovszky Tibor: Beleír valamit!) Beleír, rákényszerít valamit a városra, tehát az autonómia teljesen elfogy. En is, mint megyei város képviselője, tudom, de tanúságot tehetnek a polgármesterek is arról, hogy amikor a költségvetés felkerül a minisztériumba, akkor napokat tűznek ki, hogy .ezen és ezen a napon ezeknek a megyei városoknak a költségvetését fojgák letárgyalni, a polgármestert és a városi főszámvevőt felrendelik és ott a ibelügyl büróban állapítják meg, hogy annak a városnak mire van szüksége, vagy mit engedélyezinek az autonómia. nagyobb dicsőségére. (Horváth Ferenc: Miire való a képviselőtestület?) Természetes, hogy a polgármester és a számvevő hiába erősködik ott, mert a végén még a belügyminiszternek is parancsol a pénzügyminiszter, mert a pénzügyminisztert is meg kell kérdezni és a pénzügyminiszternél is megtartják ezeket a tanácskozásokat a költségvetés felett. (Rakovszky Tibor: Számvevőségi diktatúra!) Kérdem már most, hogy ahol nincs költségvetési jog s ahol nincs a költségvetésben megállapított tételek felett szabad intézkedés, van-e ott autonómia, vagy nincs?^ Teljesen kizárt dolog, hogy volna, megállapíthatjuk, hogy nincs autonómia, pedig az volna az ideális, t. Ház, hogy leépíttetnének azok a megkötöttségek, amelyeket azelőtt azzal indokoltak, hogy a háborús mentalitás és a háború utáni zavarok tették szükségessé, hogy azok a még a háború előtt is vékonyan mért autonómiák még jobban megszoríttassanak. Lassankint oda kellene törekednünk, hogy minden megkötöttséget leépítsünk, hogy valódi önkormányzat legyen, hogy mindenütt bevonulhasson a közügy a nép érdeklődési körébe, mert a nép érdeklődése, tehát a nyilvánosság, sokkal nagyobb ellenőrzés és fék, mint akármiféle számvevőség. T. Ház! Csak egy példára utalok. Bejárta országot-világot a szolnoki botrány. Tessék megnézni azokat az aktákat. Azok az akták a hivatalos, bürokratikus úton mind felszaladtak egészen a belügyminiszterig, meg a pénzügyminiszterig (Rupert Rezső: Mégis megtörténhettek a bajok!), tehát megnézték, hogy numerikusan rendben vannak, de ha annak a szolnoki képviselőtestületnek nem lett volna egynéhány független gondolkozású és az autonómiát komolyan vevő tagja és nem kezdett