Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

180 Az országgyűlés képviselőházának 2hh. ülése 1937 október 28-án, csütörtökön. kerülni is fog, nem sikerülhet abban a mér­tékben, hogy ez a községi jegyző felszabadu­lását jelentse, hogy ennek következtében ki­nézhessen irodája ablakán és megláthassa, mi történik községében. Nincs más mód, mint hogy méltóztassék az annakidején olyan szerencsétlenül keresz­tülvitt létszámcsökkentésre vonatkozó rendel­kezést egy tollvonással nullifikálni. Elérkezett a tizenkettedik órája annak, hogy a csődbe­jutott községek ügykezelését valamiképpen megmentsük, de megmentsük ezzel magát a községet is. T Ház! Ezzel a törvényjavaslattal kap­csolatban legyen szabad végül néhány szót szólnom a számvevőségi tisztviselők képesíté­séről is. (Halljuk! Halljuk!) Sokszor és leg­többször olyan vagyonjogi vonatkozású, erő­sen jogi vonatkozású kérdésekben kell a szám­vevőnek referátumot készítenie, amelyek ala­pos jogi képzettséget igényelnek. Igaz ugyan, hogy a vármegyeházán és a városházán is megvan ennek a jogi végzettségű referense, de mert ezek a kérdések anyagi vonatkozá­súak és mert ez a referens a számvevői teen­dőkhöz nem ért, vonakodik a felelősséget vál­lalni és a számvevővel készítteti el ezeket a javaslatokat, amelyek igen természetesen leg­többször hiányosak és igen sok keserűséget és igen sok kárt is okoznak. , Szükséges tehát, hogy a számvevőség képesítését jogképzett­séghez kössük. Ezt a jogi végzettséget a szám­vevőség is kéri a maga számára, mert érzi, hogy igen sokszor igen fontos és bonyolult jogi kérdésekben kell neki a felelősséget vi­selnie. T. Ház! Ezek voltak azok, amikre a t. mi­niszter úr figyelmét felhívni kívántam és ké­rem őt, méltóztassék ezeket a kérdéseket meg­fontolás tárgyává tenni. A javaslatot elfogadom. (Helyeslést a jobb­oldalon.) Elnök: Horváth Zoltán képviselő úr kö­vetkezik. Horváth Zoltán: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtár­saim valamennyien az autonómia, az önkor­mányzat híveinek vallották magukat. Brogli igen t. képviselőtársaim felszólalása elején apodiktikusan megállapította, hogy az t előt­tünk fökvŐ törvényjavaslat az autonómiát nem sérti. (Malasits Géza: Vannak r színvak emberek, akik a kéket veresnek látják!) Be­szédének 'további részénél mindnyájunk szim­pátiáját, rokonérzését váltotta ki akkor, lajmii­kor megállapította, hogy a községben nincs semmiféle autonómia, hogy a községek lakosai már nem érdeklődnek aziránt, hogy mi van a községházán, sőt egy nagyszerű példát is ho­zott fel: hogy a esizniatalpalás vagy micsoda, feltartozik egészen minisztériumihoz, (Rupert Rezső: A csősz csizmája!) a csősz csizmája is odatartozik. Ebből a felfogásból az következett volna, mint ahoigyan tette Shvoy igen t. kép­viselőtársam is, hogy egyelőre nem foglalt_ ál­lást a törvényjavaslattal szemben; elfogadja-e az általános tárgyalás alapjául vagy nem, nem pedig az, ami Broigli igen t. képviselő­társam zárszavait képezte, hogy mégis elfo­gadja. (Brogli József: De elkülönítettem a kettőt! — Rupert Rezső: A konklúziót nem le­het a premisszáktól elválasztani!) Állítom úgy, ahogyan Malasits t. képviselőltársam mondotta, (hogy autonómiáról, vagyis de strigiis quae non sunt, nulla fiat quaestio, 'autonómiáról, amely nincs, beszélni nem, lehet. (Malasits Géza: ösiak képzeletben van!) Mi akarjuk ezen az oldalon az autonómiát kezdve a községházától, fel egészen a törvény­hozásig. (Helyeslés a baloldalon.) Mindenütt az önkormányzati akarat nyilatkozzék meg és pedig a hamisítatlan önkormányzati akarat. Egy községnek vagy városnak az önkormány­zata miben kulminál? Költségvetésének meg­állapításában és költségvetésének felhasználá­sában. (Horváth Ferenc: Ez a legfontosabb!) Ez az alapja és mit látok ana, ha a város éle­tét végignézem? A községi törvény előírja, hogy a költségvetést meg kell csinálni szep­temberig, akkor fel kell terjeszteni a vár­megyéhez, a vármegyétől tovább megy auto­matikusan, bürokratikus úton a belügybe, a belügyből még a pénzügybe (Malasits Géza: Azután visszafutballozizák!) és akármit csinál a községi képviselőtestület, akárhogyan is is­meri a maga speciális érdekeit, akármilyen té­teleket állít be, a felettes hatóság fogja a pi­ros ceruzát, ezt húzza ki, azt húzza ki s a vé­gén oda van a budget jog. (Rakovszky Tibor: Beleír valamit!) Beleír, rákényszerít valamit a városra, tehát az autonómia teljesen elfogy. En is, mint megyei város képviselője, tudom, de tanúságot tehetnek a polgármesterek is arról, hogy amikor a költségvetés felkerül a minisztériumba, akkor napokat tűznek ki, hogy .ezen és ezen a napon ezeknek a megyei városoknak a költségvetését fojgák letárgyalni, a polgármestert és a városi főszámvevőt fel­rendelik és ott a ibelügyl büróban állapítják meg, hogy annak a városnak mire van szük­sége, vagy mit engedélyezinek az autonómia. nagyobb dicsőségére. (Horváth Ferenc: Miire való a képviselőtestület?) Természetes, hogy a polgármester és a számvevő hiába erősködik ott, mert a végén még a belügyminiszternek is parancsol a pénz­ügyminiszter, mert a pénzügyminisztert is meg kell kérdezni és a pénzügyminiszternél is meg­tartják ezeket a tanácskozásokat a költségvetés felett. (Rakovszky Tibor: Számvevőségi dikta­túra!) Kérdem már most, hogy ahol nincs költ­ségvetési jog s ahol nincs a költségvetésben megállapított tételek felett szabad intézkedés, van-e ott autonómia, vagy nincs?^ Teljesen ki­zárt dolog, hogy volna, megállapíthatjuk, hogy nincs autonómia, pedig az volna az ideális, t. Ház, hogy leépíttetnének azok a megkötöttségek, amelyeket azelőtt azzal indo­koltak, hogy a háborús mentalitás és a háború utáni zavarok tették szükségessé, hogy azok a még a háború előtt is vékonyan mért autonó­miák még jobban megszoríttassanak. Lassan­kint oda kellene törekednünk, hogy minden megkötöttséget leépítsünk, hogy valódi önkor­mányzat legyen, hogy mindenütt bevonulhas­son a közügy a nép érdeklődési körébe, mert a nép érdeklődése, tehát a nyilvánosság, sok­kal nagyobb ellenőrzés és fék, mint akármi­féle számvevőség. T. Ház! Csak egy példára utalok. Bejárta országot-világot a szolnoki botrány. Tessék megnézni azokat az aktákat. Azok az akták a hivatalos, bürokratikus úton mind felszalad­tak egészen a belügyminiszterig, meg a pénz­ügyminiszterig (Rupert Rezső: Mégis meg­történhettek a bajok!), tehát megnézték, hogy numerikusan rendben vannak, de ha annak a szolnoki képviselőtestületnek nem lett volna egynéhány független gondolkozású és az auto­nómiát komolyan vevő tagja és nem kezdett

Next

/
Thumbnails
Contents