Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

Az országgyűlés képviselőházának 2Uh> javaslatot életre hívta, hogy függetlenítse a várostól a számvevőt. De meg vagyok győződve arról és remélem, hogy nem fog az alakiságokon megmerevedni ez az intézmény, hanem össze fog forrni a városoiknak, a városi közönségnek alkotási és egyéb olyan szép törekvéseivel, amelyek a város fejlesztését célozzák. Igen t. Ház! Ez a törvényjavaslat alkalmat a,d nekem arra, hogy az autonómiák gazdaságának és számvitelének néhány hiányára rámutassak. Nagyon helyesen állapítja ezt meg a törvényjavaslatot kísérő indokolás, amikor a következőket mondja (olvassa): »Tapasztalati igazság, begy minden ellenőrzés csak akkor lehet igazán

r eredményes, ha tartósan, a maga összefüggésében kíséri figyelemmel a kezelést. A vagyonkezelésről igaz képet nyerni esak állandóan és közvetlenül gyakorolt helyi ellenőrzés útját lehet. Éppen ezért a, miniszteri kiküldöttek által foganatosított vizsgálatok hasznosak ugyan abból a szempontból, hogy a bajokat feltárjak," azokat megállapítsák s a javításra irányuló intézkedéseket megjelöljék, azonban szórványos jellegüknél fogva ezek a vizsgálatok csak. a kormányhatósági felügyelet segédeszközének tekintendők, már csak azért is, mert csupán korlátolt mértékben foganatosíthatók.« Igen t. Ház! Ezt a felfogást igazolja az 1902:111. te, amely a vármegyék számvevőségét államosította. Harminc -évnél hosszabb időn át bizonyította be ez az államosítás az akkori elgondolás helyességét. Ha áll azonban az, hogy szükséges volt a számvitel és a gazdaság ellenőrzését a vármegyéknél állami szervekre bízni, és ha állni fog ez most már a városoknál is, akkor ugyanez áll a községeknél is. Igaz ugyan,, hogy a vármegyei államosított számvevőségek gyakorolják ezt az ellenőrzést a községeknél, ellenben az, amit az előbb itt felolvastam, folytonos, a közvetlen ellenőrzés nem áll fenn, mert hiszen a helyi viszonyoktól távol, a megye székhelyén élő tisztviselők csak alkalomszerűleg gyakorolják ezt az ellenőrzést, akik a helyi viszonyokat tulajdonképpen nem is ismerik. Továbbá igen sokszor fordul elő az is, hogy egyegy község számvitelét, háztartását nem ugyanaz a számvevő, hanem egyszer egyik, másszor másik számvevő vizsgálja felül és a felfogásbeli különbségek, amelyek előfordulhatnak és elő is fordulnak számvevő és számvevő között, igen sok keserűséget és zavart idéznek elő. Az ellenőrzés folytonosságára és közvetlenségére tehát a községekben is szükség van. Tisztában vagyok azzal, igen t. Képviselőház, hogy anyagi szempontból ez a kérdés megoldhatatlannak látszik, bár későbben rá fogok mutatni arra, hogy talán ez sem áll egészen így s talán a közvetlenséget és folytonosságot is meg lehetne oldani kinn a községekben, mindazonáltal törekedni kellene arra, hogy ezt a folytonosságot és közvetlenséget közelebb vigyük a községeikhez. Hogy tudnók ezt elérni? Ugy, igen t. Ház, ha visszaállítjuk a járási számvevői intézményt, amely annakidején igen jól bevált. Azt a járási számvevői intézményt, amely a maga munkásságát egy járásra koncentrálva, annak a járásnak a községeivel s azoknak a gazdálkodásával, számvitelével össze tudott forrni, de . egyszersmind — mivel a törvény a főszolgabírónak is kötelességévé teszi, hogy a községek háztartását ellenőrizze — a főszolgabírónak szakközeget is adott, hogy e kötelességének eleget is tudjon tenni. Igen t. Képviselőház! A miniszterkozi biKiSPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1937 október 28-án, csütörtökön. 179 zottságoktól, amelyek a községeket járják —és amelyekre vonatkozólag nagyon helyesen ismeri el az indokolás is, hogy a kormányhatósági felügyelet segédeszközei — nem lehet eltagadni azt, hogy igen hasznos munkát végeztek, tmert végrevalahára rendet teremtettek a községekben, gazdasági és számviteli szempontból is. Ebben a törekvésükben és ebben a buzgóságukban azonban bizony igen sokszor túllőttek a célon, annyira, hogy a községekben megdermedt az élet, hogy a községekben nincs már autonómia, amely a községeknél különösen a községi költségvetésen és háztartáson keresztül éli ki magát. Ez ma már úgyszólván megszűnt a községekben, ami pedig nemzeti szempontból is aggályos, mert elszoktatta a község lakosságát attól, hogy saját ügyeinek vitelébe befolyást gyakoroljon, hogy a községházára járjon. Már pedig az a magyar, aki a községházára járt, aki saját sorsának intézésében résztvett, mindig konstruktív gondolkozású ember volt. Igen t. Ház! Mondom, bár elismerem a miniszterközi bizottságok érdemeit, azt hiszem azonban, hogy ma, amikor kialakultak már e bizottságok munkásságának elvei, amikor megállapították már a községi háztartás szabályait, elérkezett az ideje annak, hogy ezek a bizottságok bizonyos mértékben vonuljanak vissza és engedjenek egy kis szabad levegőt a községeknek, hogy ne forduljanak elő olyan anomáliák, hogy ha az éjjeliőr csizmáját meg kell fejelni, akkor ahhoz az szükséges, hogy i»z akta feljöjjön <a_ minisztériumba. (Derültség.) Egy kis decentralizációra lenne szükség, mert különben megfullad az élet! (Ügy van! Ügy van!) Igen t. Ház! A községi háztartások ellenőrzésére nézve az előbb jeleztem, hogy ezt talán pénzügyi szempontból is meg lehetne oldani akként, hogy egészen odavitessék a közságházára. Nem volna szükség másra, csak arra, hogy a kormány végre teljesítse azt a nemcsak a jegyzői kar és nemcsak a falu részéről, hanem ma már minden oldalról meg; nyilvánuló kérést, hogy vegyék el a községi jegyzőtől az adóigazgatást és az adóbehajtást, hogy a községi jegyző az ő történelmi hivatásának élhessen, hogy résztvehessen a község sok szociális és gazdasági problémájának a megoldásában és ne terheljék olyan munkálatokkal, melyeknek folytán ő hivatásával éppen ellenkező hatást ér el a népnél. Ha erre el tudja magát határozni a kormány, akkor az adóigazgatást teljesítő egyénre rá lehetne bízni egyszersmind a községi háztartások ellenőrzését is. így tehát meg lehetne oldani azt, hogy a községi háztartások ellenőrzése is folytonos és közvetlen legyen és ezzel mingyárt — azt hiszem, ez sem utolsó érv — egyszerre 2000 diplomás magyar fiatalembert lehetne elhelyezni kint r a községekben. Ez még pénzügyi szempontból sem jelentene nagy kiadást, mert közvetlenül az adóvégrehajtási költségekből, közvetve pedig az adók igazságos kimunkálása révén, nemkülönben pedig a községi háztartás gazdaságos kezelése és vitele révén mind megtérülne. Igen t. Ház! Eeá kell mutatnom arra, hogy a belügyminisztériumban már évek hosszú sora óta folyó racionalizálási törekvések és munkálatok nem fognak eredményre vezetni, nem fogják a csődbejutott községházát megsegíteni azért, mert a reszortminisztériumok a maguk bürokratikus felfogásával az eddigi rendszertől nem akarnak tágítani, tehát az egyszerűsítés nem fog sikerülni, de ha si27