Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

178 Az Országgyűlés képviselőházának ÉU> ülése 19$7 október 28-án, csütörtökön. amikor a,z égből nemcsak áldás, hanem gyújtó gránátok is potyoghatnak ránk, de kérdem: miből teljesítsék a városok ezirányú kötelességüket? t Folyton halljuk a belügyminisztérium részéről, hogy a városokban túlteng a bürokrácia. Nem csoda, ha túl nagy a bürokrácia, hisz a belügyminisztérium nap-nap után újabb és újabb terheket ró a városokra és ha azok kötelezettségeiket teljesíten iakarják, csak újabb alkalmazottak beállításával tudják azokat teljesíteni. Különösen a, pénzügyi hatóságok, ebben az esetben pedig a pénzügyminiszter úr fejt ki zseniális tevékenységet abban az irányban, hogy újabb és újabb munkaszaporulattal terhelje a városi adminisztrációt. összefoglalva tehát a mondottakat: a városokat anyagilag meg kell erősíteni és abba a helyzetbe kell hozni, hogy teljesíteni tudják azokat a kötelezettségeket, amelyeknek teljesítésére hivatottak. Szűkítés helyett bővíteni kell a városok .autonómiáját, hogy 'nagyobb felelősségérzettel dolgozzanak a városok (Ügy van! Ügy van balfelöl.) és me éljenek abban a balga hitbetn, hogy van autonómia, hanem cselekedjenek úgy, mintha autonómia volna. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ma mindem város hasonló egy hajóhoz, amelyen rajta van a teljes személyzet; rajta vannak az utasok, a kormányos, a kapitány, de a hajó hátul le van kötve két hatalmas lánccal. Az egyik lánc a pénzügyminisztérium, a másik a belügyminisztérium. Hiába fűtik a kazánt, hiába forog a kerék; a hajó mem megy előre, mert a két hatalmas lánc visszatartja. Nem mehet előre az a városi autonómia sem, amely esalk a belügyminiszter kegyelméből él. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T, Ház! Ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot olyan intézkedéseknek kellett volna megelőzniük, amilyenekre voltam bátor rámutatni. Ha már itt tartok és a városok kérdését hozom szóba, akkor engedje meg a belügyminiszter úr, — örülök, hogy az államtitkár úr is itt van — hogy egy fontos szempontot ajánljak a figyelmükbe, amely ugyan nem tartozik szorosan a törvényjavaslathoz, de mégis öszszefügg vele. Nevezetesen, végrehajtják-e azokat a rendeleteket, amelyeket a kormány kibocsát. Már pedig, azt hiszem, a belügyminiszter úrnak, mint a városok legfőbb felügyeleti hatóságának, nemcsak arra kellene ügyelnie, hogy 10 pengőket el ne sinkofáljanak, hanem arra is, hogy a városok végrehajtják-e a miniszteri rendeleteket. A belügyminiszter úr figyelmének arra is ki kellene terjednie, hogy vájjon a városok a kibocsátott rendeletek végrehajtását nem hanyagolják-e el. Az iparügyi miniszter úr például rendeleteket bocsátott ki a munkaidőre, a minimális munkabérekre, a inunkásvédelemre és hasonló dolgokra vonatkozólag, de senki a világon nem őrzi ellen azt, hogy ezeket a rendeleteket a városok betartják-e. Senki sem törődik azzal, (hogy például a nyolc órai munkaidőre vonatkozó rendeletet a városok végrehajtják-e, hogy vájjon a sütőmunkások éjjeli munkatilalmáról szóló törvényt betartják-e, hogy a textilgyárakra vonatkozólag megállapított minimális bérek betartását a városok illetékes, hatóságai megvizsgálják-e? Olyan szociális érzéketlenséget tapasztalunk a legtöbb város vezetőségében, hogy az egyenesen megdöbbentő. Amikor a kormány velünk szemben érvényesíteni akarja hatalmát, állandóan arra hivatkozik, hogy mit akarnak a szocialisták, hiszen mi is telítve vagyunk szociális érzékkel, a mi szívünk is a szegényekert dobog és hivatkoznak az iparügyi miniszter ur által kibocsátott rendeletekre. Hiába vannak ott a rendeletek, ha egyszer nem őrzik ellen, hogy a kiadott rendeleteket a városok vezetői az életben végrehajtják-e, vagy sem. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogyha már fáradtságot vett magának és a városi számvevőségi szolgálatot megreformálja, ha már a számvevőségekkel ügyeltet arra, hogy a városokban pár pengőt el ne sinkolaljanak, akkor ügyeljen arra is, hogy azokat a rendeleteket, amelyeket a kormány a munkasnep erde

: kében kibocsát, amelyek a munkásság testi erejének és anyagi érdekeinek megvédésére szolgálnak, a városok végre is hajtsák. Ee kérem arra is, különösen ügyeljen arra, hogy megszűnjön az a szociális érzéketlenség, amely rajong a fascizmusért, rajong a nemzeti szocializmusért, rajong Hitlerért és Mussoliniért, amikor azonban a cipészlegénynek csak nyolc órát kellene és volna szabad naponta dolgozni, rögtön visszaesik a legsötétebb reakcióba, s ennek betartásáról hallani sem akar. A mi munkásellenes, népellenes Mussolini és Hitler programmjában, azt különösen a vidéki közigazgatás ragyogóan megérti és utánozni igyekszik, ami azonban a rendeletekben a munkásnép javára szolgál... Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen általánosítóan szólani. Malasits Géza .. .annak végrehajtása annál lassabban és annál kevesebb szociális érzékkel történik. T. Ház! Mint az autonómia híve és mint az autonómia barátja, a javaslatot nem fogadom el, ellenben ismételten kérem a miniszter urat, hogy ha már ügyel arra, hogy 10 pengőket ne lopjanak el, akkor ügyeljen arra is, hogy a városi hatóságok a miniszter úr rendeleteit ne sinkofálják el és ne járassák le a kormány tekintélyét. A javaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Brogli József képviselő úr! Brogli József: T. Képviselőház! Előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim beszédében, mintegy domináns hang húzódott végig az autonómia iránti szeretet, az autonómia féltése, az autonómia megvédése és ebben a törvényjavaslatban az autonómia sérelmét látják. En viszont, ha az autonómia sérelmét akarnám keresni, akkor ezt nem ebben a törvényjavaslatban keresném, hanem talán inkább azokban a centrális törekvésekben, amelyek a háború után. — megengedem, hogy talán a szükségszerűség szempontjából, megengedem, hogy a háború utáni romok eltakarítása, az újjáépítés munkájának egységesítése szempontjából, esetleg nemzeti szempontból is szükségesek voltak, — erősen belenyúltak az autonómiába és amelyeknek leépítésére kétségtelenül elkövetkezett már az idő, úgyhogy ezeket lassacskán likvidálni is kell. Magában ebben a törvényjavslatban azonban nem látok autonómiasérelmet, mert hiszen az autonómiák rendelkezési jogát nem sérti. Megengedem és ma az a helyzet, hogy az a városi számvevő, a város autonómiájának megválasztott tisztviselője, talán valamikép közelebb áll a városhoz és talán éppen ez a körülmény az, amely ezt a törvény-