Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

178 Az Országgyűlés képviselőházának ÉU> ülése 19$7 október 28-án, csütörtökön. amikor a,z égből nemcsak áldás, hanem gyújtó gránátok is potyoghatnak ránk, de kérdem: mi­ből teljesítsék a városok ezirányú kötelessé­güket? t Folyton halljuk a belügyminisztérium ré­széről, hogy a városokban túlteng a bürokrácia. Nem csoda, ha túl nagy a bürokrácia, hisz a belügyminisztérium nap-nap után újabb és újabb terheket ró a városokra és ha azok köte­lezettségeiket teljesíten iakarják, csak újabb al­kalmazottak beállításával tudják azokat telje­síteni. Különösen a, pénzügyi hatóságok, ebben az esetben pedig a pénzügyminiszter úr fejt ki zseniális tevékenységet abban az irányban, hogy újabb és újabb munkaszaporulattal ter­helje a városi adminisztrációt. összefoglalva tehát a mondottakat: a váro­sokat anyagilag meg kell erősíteni és abba a helyzetbe kell hozni, hogy teljesíteni tudják azokat a kötelezettségeket, amelyeknek telje­sítésére hivatottak. Szűkítés helyett bővíteni kell a városok .autonómiáját, hogy 'nagyobb felelősségérzettel dolgozzanak a városok (Ügy van! Ügy van balfelöl.) és me éljenek abban a balga hitbetn, hogy van autonómia, hanem cse­lekedjenek úgy, mintha autonómia volna. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ma min­dem város hasonló egy hajóhoz, amelyen rajta van a teljes személyzet; rajta vannak az utasok, a kormányos, a kapitány, de a hajó hátul le van kötve két hatalmas lánccal. Az egyik lánc a pénzügyminisztérium, a másik a belügyminisztérium. Hiába fűtik a kazánt, hiába forog a kerék; a hajó mem megy előre, mert a két hatalmas lánc visszatartja. Nem mehet előre az a városi autonómia sem, amely esalk a belügyminiszter kegyelméből él. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T, Ház! Ezt az előttünk fekvő törvényjavas­latot olyan intézkedéseknek kellett volna meg­előzniük, amilyenekre voltam bátor rámutatni. Ha már itt tartok és a városok kérdését ho­zom szóba, akkor engedje meg a belügyminisz­ter úr, — örülök, hogy az államtitkár úr is itt van — hogy egy fontos szempontot ajánl­jak a figyelmükbe, amely ugyan nem tartozik szorosan a törvényjavaslathoz, de mégis ösz­szefügg vele. Nevezetesen, végrehajtják-e azokat a rendeleteket, amelyeket a kormány ki­bocsát. Már pedig, azt hiszem, a belügymi­niszter úrnak, mint a városok legfőbb fel­ügyeleti hatóságának, nemcsak arra kellene ügyelnie, hogy 10 pengőket el ne sinkofálja­nak, hanem arra is, hogy a városok végre­hajtják-e a miniszteri rendeleteket. A bel­ügyminiszter úr figyelmének arra is ki kel­lene terjednie, hogy vájjon a városok a ki­bocsátott rendeletek végrehajtását nem hanya­golják-e el. Az iparügyi miniszter úr például rendeleteket bocsátott ki a munkaidőre, a mi­nimális munkabérekre, a inunkásvédelemre és hasonló dolgokra vonatkozólag, de senki a világon nem őrzi ellen azt, hogy ezeket a ren­deleteket a városok betartják-e. Senki sem törődik azzal, (hogy például a nyolc órai munkaidőre vonatkozó rendeletet a városok végrehajtják-e, hogy vájjon a sütőmunkások éjjeli munkatilalmáról szóló törvényt betart­ják-e, hogy a textilgyárakra vonatkozólag meg­állapított minimális bérek betartását a váro­sok illetékes, hatóságai megvizsgálják-e? Olyan szociális érzéketlenséget tapasztalunk a leg­több város vezetőségében, hogy az egyenesen megdöbbentő. Amikor a kormány velünk szem­ben érvényesíteni akarja hatalmát, állandóan arra hivatkozik, hogy mit akarnak a szocia­listák, hiszen mi is telítve vagyunk szociális érzékkel, a mi szívünk is a szegényekert do­bog és hivatkoznak az iparügyi miniszter ur által kibocsátott rendeletekre. Hiába vannak ott a rendeletek, ha egyszer nem őrzik ellen, hogy a kiadott rendeleteket a városok vezetői az életben végrehajtják-e, vagy sem. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogyha már fáradtságot vett magának és a városi számvevőségi szolgálatot megreformálja, ha már a számvevőségekkel ügyeltet arra, hogy a városokban pár pengőt el ne sinkolaljanak, akkor ügyeljen arra is, hogy azokat a rendele­teket, amelyeket a kormány a munkasnep erde : kében kibocsát, amelyek a munkásság testi erejének és anyagi érdekeinek megvédésére szolgálnak, a városok végre is hajtsák. Ee ké­rem arra is, különösen ügyeljen arra, hogy megszűnjön az a szociális érzéketlenség, amely rajong a fascizmusért, rajong a nemzeti szo­cializmusért, rajong Hitlerért és Mussoliniért, amikor azonban a cipészlegénynek csak nyolc órát kellene és volna szabad naponta dolgozni, rögtön visszaesik a legsötétebb reakcióba, s ennek betartásáról hallani sem akar. A mi munkásellenes, népellenes Mussolini és Hitler programmjában, azt különösen a vidéki köz­igazgatás ragyogóan megérti és utánozni igyekszik, ami azonban a rendeletekben a mun­kásnép javára szolgál... Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék ilyen általánosítóan szólani. Malasits Géza .. .annak végrehajtása annál lassabban és annál kevesebb szociális érzékkel történik. T. Ház! Mint az autonómia híve és mint az autonómia barátja, a javaslatot nem fogadom el, ellenben ismételten kérem a miniszter urat, hogy ha már ügyel arra, hogy 10 pengőket ne lopjanak el, akkor ügyeljen arra is, hogy a vá­rosi hatóságok a miniszter úr rendeleteit ne sinkofálják el és ne járassák le a kormány te­kintélyét. A javaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Brogli József képviselő úr! Brogli József: T. Képviselőház! Előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim beszédében, mintegy domináns hang húzódott végig az autonómia iránti szeretet, az autonómia féltése, az autonómia megvédése és ebben a törvény­javaslatban az autonómia sérelmét látják. En viszont, ha az autonómia sérelmét akarnám ke­resni, akkor ezt nem ebben a törvényjavaslat­ban keresném, hanem talán inkább azokban a centrális törekvésekben, amelyek a háború után. — megengedem, hogy talán a szükség­szerűség szempontjából, megengedem, hogy a háború utáni romok eltakarítása, az újjáépítés munkájának egységesítése szempontjából, eset­leg nemzeti szempontból is szükségesek vol­tak, — erősen belenyúltak az autonómiába és amelyeknek leépítésére kétségtelenül elkövet­kezett már az idő, úgyhogy ezeket lassacskán likvidálni is kell. Magában ebben a törvény­javslatban azonban nem látok autonómiasé­relmet, mert hiszen az autonómiák rendelkezési jogát nem sérti. Megengedem és ma az a hely­zet, hogy az a városi számvevő, a város autonó­miájának megválasztott tisztviselője, talán va­lamikép közelebb áll a városhoz és talán ép­pen ez a körülmény az, amely ezt a törvény-

Next

/
Thumbnails
Contents