Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

176 Az országgyűlés képviselőházának Èil itak magukra, tehát jogosan várják a várostól, mint közülettől, hogy ezért a különmunkájukért szavazzon; meg nekik valamit. Megtörténik, hogy valamelyik tiszteletbeli tanácsos egyúttal árvaszéki ülnök is, tehát ezért valami kis különmunkadíj pótlékot kap. A városi közület, tehát a törvényhatósági bizottság legalábbis megszavazza ezt a pótlékot, az ügy felkerül a belügyminisztériumba, a belügyminisztériumban előszöriis kiteszik ezt a határozatot az idők érlelő hatásának és azután átteszik a belügyminisztérium számvevőségéhez. A belügyminisztériumi számvevőségtől átkerül az ügy a pénzügyminisztériumba, annak városi osztályába, a pénzügyminisztériumban azután egyik osztályból a másikba futballoznak ezekkel az aktákkal. Az a szerencsétlen tisztviselő dolgozik éjjel-nappal, várja azt a 12—14—16 pengő havi pótlékot, de hiába várja, mert annak a futballnak, amely megkezdődött például az egyik esetben a múlt évben, még ma sincs vége. Ha tehát ilyen apró kiadásoknál is megnyilvánul a városellenes tendencia, akkor hogyne nyilvánulna meg más kérdésekben is ugyanez a városellenes szellem, nemasak a belügyminisztériumban, hanem még fokozottabb mértékben a pénzügyminisztériumban. A javaslat, amely előttünk fekszik, — szelíd szavakkal mondva — nem akar egyebet, mint teljesen gyámság alá helyezni a városokat. A gyakorlatban ez nem jelent mást, mint teljes gyámkodást, teljes gondnokságot a városok felett és ha majd végre fogják hajtani ezt a törvényt, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy a városi autonómia koporsójába ezzel a törvénnyel verték be az utolsó szeget, A javaslat tervezeti intézkedései feleslegesek. Mert mi a helyzet ma? A városokban vannak főszámvevők, ezeket a főszámvevőket a főispán nevezi ki és csodáilatosképpen — én körülnéztem igen sok városban — mindig azt tapasztaltam, hogy a főispán sohasem ott abból a városból nevez ki valakit főszámvevőnek, hanem rendszerint a belügyminisztérium, vagy a" pénzügy minisztérium egyik jó családi, baráti, vagy egyéb összeköttetésekkel rendelkező urát nevezi ki. Tehát amikor a főszámvevőt kinevezik a városi ügyek felülvizsgálására, a számvitel ellenőrzésére, akkor már érvényesül az állami beavatkozás, hiszen a főszámvevő állami ember, belügyminisztériumi szellemmel van eltöltve, ezzel a szellemmel eltelve ül le hivatalában, egyik szemével a várost nézi, a másikkal a belügyminisztériumot és így teljes mértékben érvényesül a, számvevőségen, a számvevőségi főnökön keresztül az állam akarata. Miután tehát az állami akarat már a főszámvevőnek a kinevezésénél érvényesül, teljesen feleslegesnek tartom a számvevőségek államosítását, annál is inkább, mert — amint azt már az előttem szólott t. képviselőtársam elég szépen kifejtette — ez a városoknak kettős megterhelést jelent. Es én nem vagyok olyan optimista, mint előttem szólott t. képviselőtársam, aki azt hiszi, hogy az állam a számvevőségi státusba át fog venni egypár tisztviselőt azok közül, akik ma a városokban számvevőségi szolgálatot teljesítenek. Dehogy! Ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz és megjelenik a végrehajtási utasítás, akkor a városi számvevőségekben ma dolgozó tisztviselők kivétel nélkül mind elbúesúzhatnak; a hivataluktól, mert a belügyminisztériumban rendeznek majd egy schnelsleder-kurzust, azon ütése Í9$7 október ÉS-mi, csütörtökön. ki fognak képezni számvevőket és a városokban ma számvevőségi szolgálatot teljesítő egyéneket át fogják tolni a városokra: tegyetek velük, amit akartok, használjátok fel őket az adóhivatalban, vagy kergessétek őket nyugdíjba, mert én állam, a belügyminiszter személyében, ki fogom oda nevezni a magam embereit. Úgyhogy a jövőben azokat is, fizetniök kell a városoknak, akik eddig az egyes városoknál számvevőségi szolgálatot teljesítettek, azonkívül fizetniök kell azokat is, akiket a belügyminiszter számvevőkké fog oda kinevezni. (Farkas István: Majd az élharcosokat kinevezik.) Már pedig, 'bocsánatot kérek, t. Képviselőház, — akkor, amikor ma-holnap a városok az Önfenntartás legelemibb eszközeit kénytelenek nélkülözni, amikor nem tudnak utakat csinálni, nem tudják az öregeket ellátni, nem tudnak óvodákat építeni, amikor minden fillérért közelharcot kell,, úgyszólván, vívniok, akkor újabb terheket róni a városokra, ezt nem tartom sem okosnak, sem méltányosnak. T. Ház! Az indok az, hogy a városokat fokozottabb ellenőrzés alá kell vonni, mert laza erkölcsű emberek nagyon sok városban a közvagyonnal nem gazdálkodnak úgy, ahogyan gazdálkodni kellene és ezek az urak a régi, elavult számvevőségi metódusoknak a felhasználásával olyan dolgokat művelnek, amik a jó erkölcsökbe ütköznek, a miniszter úrnak pedig,, aki lánigpallossal áll őrt a közerkölcsök felett, ide tehát be kell nyúlnia és rendet kell teremtenie. Ami a rendteremtést és a belenyúlást illeti, már Drobni t. képviselőtársam is rámutatott és én is kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy sokkal közelebb is- vannak olyan területek, amelyek a miniszter úrnak lehetőséget adnak arra, hogy erkölcsvédelmi intézkedéseit megtegye. Ott volt például a népjóléti minisztérium, amely ugyan már megszűnt, de panamáinak a szaga még ma is itt van, még ma is él az emlékezetünkben az, ami ott történt, s ma is émelyeg a gyomrunk attól, amit ott tapasztaltunk, pedig állami számvitel volt ott is, mégpedig dupla és nagyon neves és jeles hazafiak őrködtek ott a közvagyon felett, s kérdezem, hogyan őrködtek azok a közvagyon felett? Vagy neszeljek arról, hogy mi törént a földrnívelésügyi minisztériumban? Minden gyerek ismeri és tudja, felesleges tehát nekem itt megemlítenem, pedig ott is állami számvitel volt. (Györki Imre: Es a keszthelyi gazdasági akadémián! Nem találják még ma sem. a 30.000 pengőt.) A keszthelyi gazdasági akadémián is csak azért történhetett meg az, ami történt, mert ott is állami számvitel volt. Kérdezem, hát ezt a népjóléti minisztériumban és — amint a példa mutatja — a földmivelésügyi minisztériumban is jól bevált állami számviteli rendszert akarják a városok nyakába akasztani? (Zaj a szélsőbaloldalon) Méltóztatik gondolni, mélyen t. miniszter úr, hogy ha állami számvevők lesznek. akkor a városoknál kevesebbet fognak lopni? Nem, csak másképpen fognak lopni, de nem kevesebbet. A közerkölcsök védelme tehát j ezzel a törvényjavaslattal nem fog sikerülni a miniszter úrnak. Ha már benne van a miniszter úr a reformcsinálásban, — bár ebbeli buzgalmát én nem akarom a legcsekélyebb mértékben sem lefékezni — akkor, gondolom, mégis egy nagy, átfogó törvényjavaslattal