Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

^^^^^^»™ Az országgyűlés képviselőházának 2V+. hei megszabni!) Azt nem tudom megérteni ennél a törvényjavaslatnál és arra kiérek a belügyminiszter úrtól indokolást és felvilágosítást, (Horváth Zoltán: Nincs itt senki!) hogy ha Budapest székesfőváros számvevősége megmarad, akkor miért volt szükséges ezt a vidéki városoknál megváltoztatni. Ennek ikellett valami nyomós okának lenni, amit sehogyan sem tudok kivenni a törvényjavaslat indokolásából. (Drobni Lajos-*Utólag kigondolták!) A magam részéről ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál főleg azért szólalok fel városom nevében, — és azt hiszem, hogy a városi képviselők valamennyien osztozni fognak felszólalásomnak ebben a részében — hogy e törvényjavaslat tárgyalásánál kissé foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, amit az indokolás mond, hogy a városok anyagi terheit nem szabad semmivel sem emelni. A törvényjavaslat is kifejezi, hogy a városok anyagi helyzetére figyelemmel kell lenni, mert a városok további anyagi megterhelést nem bírnak el. Ezzel a kérdéssel akarok egy kissé foglalkozni. Ha ezt nézem, akkor azt látom, hogy elsősorban maga a törvényjavaslat is terheli a városok anyagi helyzetét. De kifejezést kell adnom e törvényjavaslat tárgyalásánál annak is, hogy tényleg, ha azt akarjuk, hogy a városok a fejlődésben ne^ álljanak meg és hogy meglegyen a lehetőség is a legszükségesebb kiadások fedezésére, amelyekre a városok kötelezve vannak lakosságukkal szemben, — ezek a kulturális, szociális és az egészségügyi kiadások — akkor a városokat vissza kell állítani abba az anyagi helyzetbe, amelyben voltak, hogy ezeket a kiadásokat fedezni tudják. A városok anyagi helyzete ugyanis azért roszszabbodott, mert bizonyos azelőtt a városoknak biztosított bevételeiktől kormányintézkedések megfosztották őket. (Ügy van! Úgy van!) Itt rámutatok elsősorban a borfogyasztási adóra, amely kétségtelenül a szőlőtermeléssel foglalkozó lakosságnak könnyítése volt, azonban ez a könnyítés a városok rovására történt, mert a borfogyasztási adó 50%-os csökkentése elsősorban a városok t bevételét érintette. Ezt elvették <a városoktól anélkül, hogy a városok ezért ellenszolgáltatást kaptak volna. A másik a forgalmi adó kérdése. A forgalmi adó eredetileg a városok bevétele volt. Addig, amíg a forgalmi adó befizetését központilag nem eszközölték, a városoknak igen szép bevételük volt a forgalmi adóból, amelyből minden kiadásukat kényelmesen, ha nem is bőven, fedezni tudták. Számításom szerint a városok bevételüknek körülbelül 10—15%-ától estek el azzal, hogy a forgalmi adót központilag kell fizetni s a pénzügyminisztérium a városokat a, forgalmi adóból évente bizonyos kulcs szerint részesíti. Ez a kulcs azonban évről-évre csökken s ha a kiadásoikat megnézzük, majdnem kétszer olyan nagy a forgalmi adórészesedés, négy-öt év előtt, mint ma. Ezzel szemben a városok kiadásai ez alatt a négy-öt év alatt nem csökkentek, hanem sok tekintetben emelkedtek. (Drobni Lajos: Áthárították! — Zaj. — Malasits Géza: Kivette a zsebükből a pénzt a kormány és azt mondotta: csináljatok városok, amit tudtok!) Ettől eltekintve a városoknak haladniok kell a mai korral, haladniok kell szociális, egészségügyi, kulturális téren és az útépítések terén, különösen az olyan városoknak, amelyeknek nagy tanyaterületük van. Ma a városok ezeknek a feladaülése 19 $7 október 28-án, csütörtökön. 175 toknak nem tudnak megfelelni s a városok költségvetésének összeállítása nem áll egyébből, mint toldozásból-foltozásból, összekapargatásból. Ma már odáig mennek, hogy 50—60—100 pengőn órákhosszat vitatkoznak, hogy vájjon lehet-e és honnan lehet azt fedezni. Ebből a szempontból és ezen a téren változásnak kell történnie és itt a nyilvánosság előtt elsősorban a pénzügyi kormányhoz irányítjuk ezt a kérésünket. A belügyminisztérium, a belügyi kormányzat ezen a téren minden tekintetben egyetért a városokkal, a városok álláspontján van, a városokat erősen segíti is, azonban mindig pénzügyi nehés egekkel állunk szemben. Ezen a téren meg kell változnia a városok támogatásának. És ha most azt nézem, hogy még az a veszély is fenyeget, hogy a kövezetvámokat is eltörlik, a városoknak egy nagy bevételi forrása ismét megszűnik anélkül, hogy más oldalról pótolnák ezt a bevételt, akkor a városok megítélésem szerint lehetetlen helyzetbe kerülnek s nem tudják költségvetési egyensúlyukat másképpen, mint a pótadó emelésével fenntartani. Már pedig a pótadó emelésére a városok a mai viszonyok között egyáltalában nem gondolhatnak. Ezeket a gondolatokat, ezeket az aggályokat vetem fel e törvényjavaslat tárgyalásánál. A magam részéről, mielőtt a törvényjavaslatot illetőleg állást foglalnék, ezekre a kérdésekre úgy a belügyi, mint a pénzügyi kormányzat részéről határozott választ és határozott ígéretet kérek s attól fogom függővé tenni, hogy milyen álláspontra helyezkedjem a törvényjavaslattal szemben. (Helyeslés és taps a középen és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Malasits Géza képviselő úr! Malasits Géza: T. Képviselőház! Az előttem felszólalt két képviselőtársam foglalkozott a javaslattal; különösen Drobni képviselőtársam fejtette ki, hogy az előttünk fekvő javaslat mennyire belenyúl a városok önkormányzatába. Én azt tartom, hogy önkormányzatról, valamint boszorkányokról, amelyek nincsenek, ne essék szó, mert amint boszorkányok nincsenek, úgy önkormányzat sincsen. Az, amit ma önkormányzatinak neveznek, semmi egyéb, mint a polgári társiadalom'hoz tartozó egyének önámitása. Beképzelik maguknak: azt, ami mines. ' Akik a törvén ylhatóiságoklhan polgári oldalról ülnek benn, azok makacsul ragaszkodnak ahhoz a múlthoz, amikor még nem volt ez a totalitásos államelmélet és nem ültek ennek a képviselői a minisztériumokban, mint ma, tehát — mondom — görcsösen ragaszkodnak a múlthoz és hiába nyúlkál az állam minél mélyebben a zsebeikbe és hiába akar az államhatalom ezer körömmel elvenni tőlük jogokat, ők makacsul ragaszkodnak ahhoz az ideához, hogy igenis önkormányzat van. T. Képviselőház! Legyünk egyszer tisztában azzal, hogy Magyarországon a városoknak ma semmiféle önkormányzatuk sincs. Az. amit az urak önkormányzatnak neveznek, nem más, mint önámítás. Ezt egy gyakorlati példával akarom igazolni. Nem olyan nagy dolgokkal fogom igazolni, mint Drobni képviselőtársunk, WC.-építéssel. Sokkal kisebb dolgokban nyilvánul meg az, hogy mennyire nincsen a városoknak autonómiájuk. A városokban megtörténik, hogy tisztviselőket választanak és ezek a tisztviselők 2—3 munkakört vállal-