Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

170 Az országgyűlés képviselőházának 2I

!

,I

Í

.. fogulatlanul és tágyilagosan nem lehet ilyent állítani és az én meggyőződésem az, hogy az ilyen állítás csak a helyzet ijesztő félreismerésén alapulhat. Mélyen t. Ház! Amikor csak azt látom, hogy a városi számvevőség államosítására semmi szükség sincs és ez a hajánál fogva előkapott téma szükségtelen és felesleges, (Horváth Zoltán: Nem volt más dolguk!) akkor mégis próbálom keresgélni, hogy édes Istenem, talán mégis tudok találni valamit, amivel meg tudom nyugtatni magamat, hogy ilyen törvényjavaslattal kell szemben állnom és ilyen törvényjavaslattal szemben kell a harcot felvennem. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) A mélyen t. előadó úr azt mondotta, hogy előzetes és utólagos ellenőrzésre van szükség. Az, én felfogásom az, amit az előbb is említettem, hogy van itt közbenső ellenőrzés is. Lényegében azonban a gazdálkodás tulajdonképpen három részhői áll. Az egyik nem egyéb, mint a tulajdonképpeni gazdálkodás,, vagyis változások előidézése a vagyonban és a gazdaságban, ami tehát magában foglalja az intézkedés és a rendelkezés jogát. Ezt végzi a polgármester és végzik a polgármester szakhivatalai A második mozzanat a vagyonnak, a gazdaságnak és a bennük előidézett változásoknak nyilvántartása és számontartása, a harmadik mozzanat pedig a gazdálkodásnak és a számontartásnak ellenőrzése. Ha a számontartás célja és tartalma a gazdálkodó szerv által elrendelt vagyonváltozások állandó nyilvántartása, tehát • segédesziköze a gazdálkodásnak, akkor nyilvánvaló, hogy a számontartás, vagyis a szó szoros értelmében vett számvitel a gazdálkodásnak, a rendelkezésnek szerves kiegészítő része. Ezzel szemben áll az ellenőrzés, amely viszont elkülönítendő a gazdálkodástól, a számontartástól és külön ellenőrző szervvé építendő ki. Ezt a tiszta, világos és egészséges álláspontot juttatja kifejezésre a korábbi törvényhozás is, amelynek állásfoglalásával szemben ez a törvényjavaslat a leghatározottabban retrográd irányzatot mutat. Mélyen t. Ház! A székesfővárosnál megtörtént az ellenőrzés szabályozása. Az 1930. évi XVIII. te. 51. §-a, az előbb általam leszögezett és ismertetett elvet emelte törvényerőre akkor, amikor kimondotta, hogy (olvassa): »A számvevőségi tennivalókat a székesfővárosi ^számvevőség, a pénztári szolgálatot a pénztári hivatal teljesíti„ amelyeknek vezetője a főszámvevő, illetőleg a pénztári igazgató. A számvevőség, valamint a pénztári hivatal a polgármester rendelkezése alatt áll. A számvevőség és a pénztári hivatal szervezetét, szolgálati viszonyait és feladatkörét a törvényhatósági bizottság szabályrendelettel állapítja meg«. Ellenben: »A székesfőváros vagyonának, gazdálkodásának és számvitelének ellenőrzését a székesfővárosi számszék teljesíti, amelynek élén a számszéki igazgató áll«. (Bródy Ernő: A fővárosi fizeti!) Ha tehát az 1930. évi XVIII. te, amelyet tovább kiegészít az 1934. évi XII. te-, már ennek a helyes elvi felfogásnak az alapján áll, akkor 'hogyan teheti meg egy ilyen egypár szakaszból álló novelláris törvényjavaslat azt, hogy ezeknek a principális tételeknek, alapigazságoknak, a járt törvényhozási m'e-sgyékülése 1937 október 28-án, csütörtökön. nek és utaknaík félretételével és félredobásáyal az egész számvevőséget államosítsa, vagyis államosítsa a városi törvényhatósági gazdálkodás kiegészítő részét kitevő számontartást, éppen úgy

t mint az ellenőrzést! Ez lehetetlen, mélyen t. Ház. Az én meggyőződésem az, hogy nekünk a törvények alkotása terén abszolúte ügyelnünk kell arra, hogy a törvények ne csak történelmileg függjenek össze egymással, ihanem logikailag is, az egyik törvény ne üsse agyon a másikat,, az egyik törvényben kimondott és helyes elv a másik törvényben is: érvényesüljön, ne pedig az legyen a nelyzet, hogy a másik törvény agyonüsse azt, amit a korábbi törvény szabályként állított fel. (Mozgás.) Mélyen t. Ház! Ez az elv tehát, amelyet előbb kifejezésre juttattam és amelyet a székesfővárosi számszékről alkotott törvény is elfogadott, nemcsak a törvényhozásnak, hanem a kormánynak is az álláspontja. Ezt az álláspontot teljesen tisztán és világosan magáévá tette Győr szabad királyi város háztartásának szervezeti szabályrendelete is. így különíti el a város háztartásának vitelét, a gazdálkodást ós a számontartást, vagyis a számvitelt, s az ellenőrzést, a számvételt. Mert nem s s iehet összezavarni a számvitelt és a számvételt, téves volna a kettőből egy zavaros fogalmat alkotni. A mi városi szabályrendeletünk az elkülönítésnek ezt az elvét fejti ki, ezt fogadja el, és ez az említett városi szabályrendelet nein lehetne életben Győrött már körülbelül tíz esztendeje és ennek az állapotnak a tanulmányozására nem jöttek volna más vámosokból és minisztériumokból is Győrbe, ha a belügyi kormány ezt a szabályrendeletünket kormányhatóságilag jóvá nem hagyta volna és ha kormányhatóságii agi magáévá nem tette volna azt az elvet, amely elv Győr város szervezeti szabályrendeletében kifejezésre jut, de amelyet egyébként törvényhatóságilag a Budapest székesfővárosi számszékkel kapcsolatban az 1930. évi XVIII. te. és az 1934 : XII. te. is magáévá tesz. Ha minden áron abból indulunk ki, hogy szigorítani kell az ellenőrzést, — hangoztatom. annak ellenére, hogy én a városi törvényhatósági élettel a legszorosabban összeforrottnak érzem magamat, hiszen majdnem azt mondhatnám, már, hogy életemnek évtizedes verejtékes, gondos munkája forrott össze városunk történetével — mégis azt mondom, hogy mi az ellenőrzés ellen nem védekezünk. (Bródy Ernő: Helyes!) Mi az ellenőrzést nemcsak kizárni nem akarjuk, hanem mi az ellenőrzést kívánjuk, az ellenőrzést kiterjeszteni akarjuk, de az önkormányzat sérelme nélkül, nem ötletszerűen, nem régi elvek és régebbi, de ma is élő törvények egyszerű félredobásával, hanem meggondoltan, körültekintően, olyan alapon, amely a közvagyon józan, beosztó, tisztességes. becsületes kezeléséhez fűződő érdeket összhangba hozza a városi törvényhatóságok autonómiájának mindenek felett álló érdekével. Ha tehát ez a törvényjavaslat az ellenőrzést mindenáron szigorítani, mondjuk államosítani akarta, akkor különbséget kellett volna tenni számvitel és számvétel között és akkor például Győrött kizárólag csak a főszámvevő által végzett ellenőrzést lehetett volna államosítani. (Ügy van! half elől.) Nézetem szerint azonban erre sincs szükség, mert merem állítani, hogy ez a törvényjavaslat nem egyéb, mint az elmúlt évtizedek alatt a belügyi kormányzat tételes törvények által biztosított el-