Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

Az országgyűlés képviselőházának 2UU. lenőrzési jogának gyakorlásában megnyilatkozott tehetetlenség beismerése. Ezt be fogom bizonyítani betűről-betűre. Mélyen t. Ház! A törvény a kormánynak mindig 'megadta azt a jogot, amely jognak birtoka a kormány számára lehetővé tette, hogy egyrészt a vesztett háború, másrészt a gazdasági válság következtében az állam részéről folytatott helytelen és hibás gazdálkodást követő törvényhatóságok, városok helytelen és hibás gazdálkodásának hibáit és következményeit kiküszöbölje. Az 1927 : V. te. 48. §-a úgyszólván abszolút jogot biztosít, a belügyi .kormányzat részére a városokkal szemben. (Hor* váth Zoltán: Teljesen agyonütötte az autonómiát!) ós merem állítani, hogy ez a_ törvény az autonómiának úgyszólván sírásója lett. (Horváth Zoltán: Ügy van! Agyonütötte az autonómiát!) Ennek az 1927 : V. tc.-nek 48. §-a azt mondja, hogy (olvassa): »A belügyminiszter, továbbá a belügyminiszterrel egyetértve a pénzügyminiszter, Budapest székesfőváros, a vármegyei és városi törvényhatóságok, a rendezett tanácsú városiak... háztartását, közintézményeiknek, üzemeiknek, vállalataiknak gazdálkodását ÍISK< — még ha részvénytársaságok is — »...a pénzkezelés és a számvitel módját kiküldött közegei által bármikor megvizsgáltathatja ós tőlük mindezekre vonatkozólag felvilágosítást és jelentést 'kívánhat. Az ennek következtében .szükségessé váló törvényes intézkedéseket a belügyminiszter teszi meg.« Ha nem talál mindent rendben, akkor a második bekezdés

1 szerint joga van az önkormányzati testület terhére pénzügyi ellenőrt kirendelni, joga van a költségvetést módosítani úgy, ahogyan neki tetszik, kezében van a piros és a kék ceruza, töröl vagy beír, amit akar. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Ha az e törvény alapján kibocsátott 42.000— 1927. B. M. számú rendelet alapján a belügyi kormányzat élt volna a törvényben és rendeletben biztosított jogaival, urueg vagyok róla győződve, hogy az egyes városok háztartásában beállott hátrányos jelenségek legnagyobb részben nem következtek volna be» mert az államnak, eltekintve ettől az 1927 : V. te 48. ^-ában megadott hallatlan jogtól, a legtökéletesebb ellenőrzés minden tekintetben módjában volt. Az előzetes ellenőrzés módjában és, jogában állott, de egyszersmind kötelessége is volt a belügyi kormányzatnak, a költségvetés felülvizsgálásánál és jóváhagyásánál. Hiszen addig nem kezdhetett a város gazdálkodni egy költségvetés alapján, amíg azt a belügyminiszter jóvá nem hagyta, tehát a költségvetés felülvizsgálásával ás jóváhagyásával az előzetes ellenőrzést gyakorolta. Közbeeső ellenőrzést gyakorolt minden egyes közgyűlési határozat felülvizsgálásával és jóváhagyásával és utólagos ellenőrzést gyakorolt a zárószámadások felülvizsgálásával. Meg vagyok győződve róla. hogy ha ezeket elvégezte volna a belügyi .kormányzat, akkor nem lett volna szükség erre a törvényjavaslatra. Mi azonban a helyzet? Az a helyzet, hogy belügymiiiiszterileg jóváhagyott, felülvizsgáit zárszámadások 1930 óta nincsenek. (Ügy van! half elől.) Ha hat-hét esztendő telhetett el anélkül, hogy a városok gazdálkodását feltüntető zárószámadást a belügyminiszter felülvizsgálta volna, ha tehát a belügyminiszter éveken keresztül elmulasztotta az utólagos ellenőrzést, (Rajniss Ferene: Megbíztak az autonómiában!) akkor miért jönnek ilyen törvényjavaslattal, amelyben államosítják a számvevőségi tisztviselőket, (Ügy van! Ügy van! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1937 október 28-án, csütörtökön. 171 balfelől.) hogy odaállítsanak esetleg hatalmas kódokat? De ennél még szomorúbb az, amit majd fogok ismertetni, hogy tudniillik mi lenne ezeknek a számvevőségeknek a joga, illetőleg kötelessége a városoknál. Egyenesen spiclirendszert fejlesztenének ki a városoknál. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) amit a magam részéről lealázónak és képtelenségnek tartok, (Horváth Zoltán: Ezek is élharcosok lesznek! — Mozgás.) Nézzük most, hogy az előzetes ellenőrzés, a költségvetés jóváhagyása tekintetében mi a helyzet. A városoknak minden év október 15-ig fel kell terjeszteniük a következő év költség vetését. Ezzel szemben az 1934. évi költségvetés 1934 áprilisában, az 1935. évi 1935 október 16-án, vagyis a költségvetési év végén, tizedik hónapjában érkezett le a belügyminisztertől, az 1936. évi költségvetés június 10-én, — amikor már elmúlt a költségvetési év fele — az 1937. évi pedig április 20-án — amikor a költségvetési év negyedik hónapját tapostuk — érkezett le. Nem akarom azt mondani, hogy itt az illető ügyosztály vagy számvevőség mondott csődöt, bizonyos azonban, hogy a bürokrácia itt a mulasztásoknak olyan tömegét követte el, (Ügy van! balfelől.) amelyek a legszorosabb összefüggésben vannak az egyes városoknál tapasztalható szabálytalanságokkal, másrészt pedig — ezt is leszögezem saüát tapasztalatom alapján — a belügyi kormányzat még ott sem avatkozott be, ahol a beavatkozásra, az ellenőrzésre, az okszerű, takarékos gazdálkodásra való szorításra a fellebbezések tömege hívta fel a figyelmet. Ezt magam tapasztaltam közel tíz esztendőn keresztül. Ha a mélyen t. miniszter urat érdekli, méltóztassék elővétetni a belügyminisztérium iktatójából az iratokat, amelyek bizonyítják, hogy közel tíz éven keresztül, amennyire erőmtől telt, szakszerű, alapos fellebbezések tömegével ostromoltam a belügyminisztériumot, hogy szűnjenek meg azok a helytelenségek, az a meg nem felelő gazdálkodás, nem kellő takarékossággal, nem kellő körültekintéssel és előrelátással való gazdálkodás, amelyet legjobb meggyőződésem szerint saját városomban is tapasztaltam és kifogásoltam. Méltóztassék megállapítani, hogy azoknak a tömeges fellebbezéseknek legnagyobbrésze elutasításra talált. A belügyminisztérium egyenesen védte azt a városi gazdálkodást, amelyet én évek hosszú során át ostoroztam. Ez az ostorozás abszolúte nem vezetett eredményre, ellenben hat-hét esztendő múlva a költségvetést felülbíráló miniszteri leiratok sorozatosan, egymásután állapították meg, hogy azok az intézkedések könnyelműek, okszerűtlenek voltak és nem kellő körültekintéssel történtek. Mélyen t. Ház! Azt tapasztaljuk, hogy a hiba forrása lényegileg legelsősorban a vesztett háború és az azt követő gazdasági válság. Az állam sem tudott különbül gazdálkodni. Ha viszont az állam hibás gazdálkodása a maga dimenziójánál és példájánál fogva hátrányosan hatott a városokra, azért ' a kezében volt minden erő, minden törvényes eszköz és felhatalmazás arra, hogy a városokat megfelelően ellenőrizze. Ha ezt nem tette, akkor meg kell állapítanom, hogy a hiba nem a városokban. hanem az eddigi ellenőrzés terén tapasztalható mulasztásokban keresendő. Mélyen t. Ház! Ha a városoknak szinte lehetetlen függőségét nézem a kormányzattal szemben, akkor nemcsak azt látom, hogy száz pengős tételekbe avatkozik bele a belügyi ellen2fi