Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

Az országgyűlés képviselőházának 2U. ülése 1937 október 28-án, csütörtökön. 169 hogy a városi elem, a ivárosi törvényhatóságok nem azt várták,, hogy 1937-ben a városi autonómia további sérelmével, további lefaragásával olyan törvényjavaslat kerüljön ide, amely a számvevőséget államosítja, hanem azt várták volna, hogy az 1912:LVIII. tc.-ben megnyilatkozott törvényhozási akarat érvényesüljön. Ennek kellett volna érvényesülnie 1929ben is, amikor ezt a felfogást, a törvény kimondott rendelkezését háttérbe szorította & XXX. te., amely a városokat iá vármegyei törvényhatóságokkal ismét egy kalap alá vonta es együtt szabályozta. (Horváth Zoltán: Most a totalitás szelleme uralkodik!) Amikor a törvényhozás így foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, egyszersmind a közgazdasági tudomány is a városok fejlődése, a városolk autonómiája és az alkotmányos kialakulás mellett foglalt állást. Grünwald Béla azt mondptta (olvassa): »Aki nálunk a városi elemet bénítja, az megbéntíja a nemzeti kultúra fejlődését«; Beksics Gusztáv pedig azt mondja (olvassa): »A városokban van az, ország jövője. A város ok és okozat egyszerre. Okozza a műveltség és gazdaság terjedését, de egyszersmind a műveltség és a gazdaság hozza létre. Ahol nincs város, ott nincs kultúra és vagyonosság, de viszont az is áll, hogy ahol nincs; kultúra és vagyonosság, ott nem keletkezik város.« (Ügy van! bal felől.) A kérdésnek ilyen rövid,, történelmi háttérben való megvilágítása belőlem azt a meggyőződést váltja ki, hogy ez a törvényjavaslat a múlt irányától lényegesen eltér, megtagadja a múlt szellemét és semmi körülmények között sem tekinthető alkotmányos felfogáson nyugvónak, mert ha az alkotmány a nemzeti önkormányzaton nyugszik, akkor a nemzeti önkormányzatot nem csorbítani, hanem fejleszteni kell. (Horváth Zoltán: Visszaállítani!) Mélyen t. Ház! Nézzük most: tulajdonképpen mi is a város? A város 1848-ban még úgyszólván csak embrionális állapotát élte életének, azóta .azonban óriási fejlődésnek indult és a kultúrának, a tudománynak, a művészetnek, a technikai fejlődésnek, az iparnak és kereskedelemnek; gócpontjává és egyszersmind emelőjévé vált. Mit jelentenek a városok anyagi szempontból? Az 1931. évi statisztika adatait — hivatalos adatokat — veszem alapul és ebből ineg kell állapítanom azt, hogy a városi törvényhatóságok tiszta vagyona 628 millió pengő, ti nemzeti vagyon szempontjából tehát a városok 628 millió pengő tiszta vagyonértéket és yagyonerőt képviselnek. Ugyanennek az évnek pénzforgalma a városokban 140 millió pengő volt. 1931-ben a törvényhatóságok költségvetése Budapest székesfővárossal együtt 560 millió pengő volt, vagyis fele az állami költségvetésnek, az állami háztartásnak és gazdálko elásnak, amiből ha levonom a székesfővárosra eső 403 millió pengőit, marad kereken 160 millió pengő; vagyis annyi a városok egy évi háztartásának, egy évi gazdálkodásának összege azzal a nem egészen 20 millió pengővel szemben, amelyet ugyanekkor az összes vármegyék háztartása és gazdálkodása képviselt. Hogy lehet akkor azt mondani, hogy a városokra rá len« t húzni azt a szabályt, amely a vármegyékben nagyszerűen bevált? Hogy lehet akkor azt mondani, hogy a városokat a számvevőségek államosításával egy kalap alá lehet venni a vármegyékkel? Hogy lehet akkor azt állítani, hogy mivel a számvevőségek államosítása a vármegyékben jól bevált, az államosítás jól fog beválni és hasznára fog válni a varosoknak is. ^ Szerény véleményem szerint ez az összehasonlítás, amelyet a t. Ház elé tártam, egymagában kizárja ennek még csak fel tevését is. '

t Az, aki valamivel foglalkozik, temetkezzék abba bele és tanulja meg a kérdést a legalaposabban. Ha a vármegyei számvevőségeknek az 1900-as években behozott államosítása a vármegyékben be is vált, tudnunk kell, hogy milyen téren vált be. Én a vármegyéknek tradicionális múltjuk alapján a legnagyobb mértékben híve és tisztelője vagyok, nem szabad nzónban tisztán és kizárólag politikai szem szögből nézve, a politikai szemüveg torzításai és a nagyításai miatt a dolognak nagyobb jelentőséget tulajdonítani, azt többnek látni. mint ami a valóságban. Ha pedig abból indulunk ki, hogy az alkotmány helyreállítása után éppen az volt a cél, hogy a törvényhatóságok önkormányzata összhangba hozassék a parlamentáris kormányzattal, akkor nem lehet ma sem más a cél és nem lehet más jelszavak, vagy más módozatok leple alatt olyan célt szolgálni, amely céllal a törvényhatóságok, a városok egyetérteni nem tudnak, mert autonómiájuk sérelmeibe soha belenyugodni nem hajlandók.^ Hiszen amikor a városokat a megyékkel összehasonlítom, — azon kívül, amit eddig tettem, amely említett számadatok kell, hogy abszolút meggyőzőek legyenek — akkor mit kell látnom? Azt kell látnom, hogy a vármegyei számvitel, a vármegyei háztartás, a vármegyei gazdálkodás három részből áll. Ezek: a háztartás költségvetése, a nyugdíjköltség-vetés és az alapok költségvetése. Miből áll a háztartás költségvetése? A háztartás költségvetése az állam által fizetett tisztviselők r fizetései összegének beállítása és nagyon csekély dologi kiadás, a nyugdíjköltségvetés <a nyugdíjalap költségvetése, az alapok költségvetése pedig állattenyésztési, állategészségügyi, stb., alapjábanvéve jelentéktelen tételek r költségvetése: vagyis a vármegyék költségvetése nem más. mint az állam által nyújtott pénzbeli ellátmányok felhasználásának előirányzása és ellenőrzése. Ide kell állami számvevőség, magam is ezt mondom, mert amikor a megyei törvényhatóságok legnagyobb részben az állam által nekik adott pénzbeli ellátmányokból élnek és gazdálkodnak, ha az állam ezt a gazdálkodási különösképpen ellenőrizni akarja, ezt meg tudom érteni, jóllehet mindig azt tartom eredeti princípiumnak, hogy nem az állami ellenőrzés az alapelv, hanem az államtól is független olyan ellenőrzés, amilyent az állam fölött is az állami számvevőszék gyakorol. (Ügy van! balfelől.) Amikor tehát a vármegyék háztartása, a vármegyék gazdálkodása mind összegszerűleg, mind lényegében ilyen jelentéktelen, amikor a városok a megyével szemben kulturális, közgazdasági, közjóléti, szociális téren olyan hatalmas feladatokat teljesítenek, hogy például az én városomnak, Győr szabad királyi városnak, amelynek nincsen egészen 60.000 lakosa, költségvetése az üzemek költségvetésével együtt még mai redukált állapotában is hétmillió pengő, amikor az ötször-hatszor annyi lélekkel bíró, területileg pedig tízszer-húszszor nagyobb vármegye költségvetése egymillió pengő körül jár; akkor nem lehet azt mondani, hogy a városokat egy kalap alá lehet venni a vármegyékkel. Szerény véleményem szerint el-