Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

168 Az országgyűlés képviselőházának 2U!

*. ülése 1937 október 28-án, csütörtökön. körébe tartozó bizonyos, tevékenységi munkakört elveszünk. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) •-• Mélyén t. Ház! Amint már az előbb bátor voltam említeni, nem kívánok nagy történelmi visszatekintést adni ezzel a kérdéssel kapcsolatban, de ha valamivel foglalkozom, akkor nagyon természetesen tisztában kell lennem a történelmi fejlődéssé], másrészt pedig tisztában kell lennem azzal, hova alakul ki a jelenben az érdekelt városok aspirációja, vágyakozása, kifejlődési irányzata, hogy így megtudjam állapítani azt, vájjon ez a törvényjavaslat, amely előttem fekszik, egyezik-e ezekkel az aspirációkkal, kívánságokkal vagy pedig azokkal homlokegyenest szöges ellentétben áll-e.' Az 1848 : XXIII. törvénycikk a szabad királyi városokról önállóan intézkedett, az ezt követő XXIV. te. pedig a szabad királyi városokról szóló törvény rendelkezéseit kiterjesztette a rendezett tanácsú városokra és a .16 szepesi városra is. A szabadságharc leverése, nemkülönben az abszolutizmus ezeknek a törvényeknek az életbe való átvitelét és megvalósulását megakadályozta, az alkotmányosság helyreállítása óta azonban a törekvés arra irá nyúlt, hogy a városok speciális, különleges helyzetével kapcsolatosan szabáíyoztassék a varosok szervezete és jogállása. Az 1870. évi XLII. te, amely a törvéinyhatóságoikróil szól, egységesen, egy törvényben szervezte a városokat és a megyei törvényhatóságokat. A városok akkor még úgyszólván gyermekcipőben tipegtek-topogtak s még csak a fejlődés és kialakulás legkezdetlegesebb stádiumában voltak, mégis az 1848, évi reformtörvényhozás megérezte, hogy a városi törvényhatóságok egészen mások, mint a vármegyék, hogy a városi törvényhatóságokat és városokat külön törvénnyel kell szabályozni az ő

( specifikus helyzetükhöz és viszonyaikhoz mérten. _ Ez a/ 1870. évi törvény tehát visszaesést ^ jelentett annyiban, hogy a városok külön jogállásának szabályozását mellőzte és egységesen szabályozta a törvényhatóságokat. Mélyen t. Ház! Kétségtelen dolog az, hogy 1870-ben, amikor ezt a törvényt tárgyalták, Tisza, Irányi, Péehy, Ghiczy és Pulszky a leghatározottabban állást* foglaltak e törvénnyel szemben és követelték a városok külön törvényes szabályozását, mert — mint Pulszky mondotta — elmúlt már az az idő, amikor a vármegyék képezték kizárólag úgy közigazgatási; mint gazdasági beosztási alapját az országnak és amikor az úgynevezett StädfeOrchmng teljesen elkülönült a provinciális Landér-Ordnungtól. Ekkor Buda város képviseletében Házmán Ferenc külön javaslattal fordult a Házhoz, hogy a városok rendezését külön törvény szabályozza, s egyszersmind tiltakozott a főispáni és a virilis intézmény ellen. Akkor a belügyminiszter a t. Ház előtt kijelentette: osztozik abban a nézetben, hogy a városokat külön törvénnyel kellene szabá.lyozni, éppen ezért ő tényleg 23 szakaszból álló törvény javaslatot^ készíttetett, amely a városokról szólott, rájött azonban arra, hogy a városok a lakosszám és az anyagi és szellemi erő tekintetében is annyira különbözőek, hogy egy törvénnyel az összes, egymástól nagyon eltérő és nagyon különböző^ városokat egységesen szabályozni nem tudná; ezért ejtette el az általa elkészített külön városi törvényt és oldották meg a kérdést az 1870 : XLII. törvénycikkel. Ezt követte az 1886 : XXI, toikk^ amely lényegileg nem sok eltérést mutat az 1870. évi XXI. tcikktől, — inkább csak a kormányhatalomnak a törvényhatóságokra való befolyását s a befolyás eszközeit építette ki — meg kell azonban állapítani, hogy a városi élet iránti érzéketlenségével az 1886 : XXI. tcikk inkább bénított, mint javított és akadályozta a városok egészséges fejlődését. Tisza Kálmán 1899-ben a képviselőház előtt így nyilatkozott (olvassa): »Míg jogkörre a város és megye egyforma, addig szervezetre nézve a városi törvényhatóságoknak, amelyek községek is, sok irányban, eltérő és szabadabb mozgást kell engedni.« Ha Tisza Kálmánnak ez volt az álláspontja, akkor méltóztatnak látni, hogy ha a későbbi törvényhozás az 1848. évi törvényhozás irányától el is tért, állandóan élt a nemzet lelkiismeretében az a tudat, hogy a törvényhatóságok autonómiáját ápolni kell és hogy a városi autonómiák, a városi törvényhatóságok a megyeiektől teljesen külön elbírálás alá esnek és teljesen külön szabályozás alá kell, hogy essenek. Viszont kétségtelen dolog az is, hogy megnyilatkoztak más tendenciák is az idők folyamán, így például Hieronymi belügyminiszter 1895-ben beterjesztette a községi törvényjavaslatot, amely lényegileg nem egyéb, mint a francia állami mindenhatóságnak nálunk való átplántálására irányuló törekvés. Ez összefügg azzal az irányzattal, amely a közigazgatás államosítását tűzte ki célul, amely irányzatról lehet tárgyilagosan, becsületesen, férfiasan beszélni, mert nem tartok semmit sem abszolút rossznak, ami a nemzeti élet bármely téren való emelkedését és fejlődését célozza, azonban abszolút mértékben helytelenítem azt, hogy bizonyos irányt foglalunk el elvben, M gyakorlatban azonban határozottan azon irány ellen cselekszünk és teszünk. Perczel Dezső belügyminiszter 1897-ben elkészíttetett egy külön városi tönvényjavaslatot. Míg —- nagyon érdekes — a Hieronymit'éle 1895. évi törvény teljesen francia befolyás alatt állott, amint mondom, a közigazgatás államosításának vezető gondolata szolgálatában, addig az 1897. évi Perczel Dezső-féle törvényjavaslat a német befolyásnak ismérveit tünteti fel. Ebből a törvényjavaslatból szintén nem lett semmi, ez megint csak kifejezője azokban a korokban annak a felfogásnak, amelytől a törvényhozás sem tudta magát mentesíteni, amely törvényhozásnak ez a kérdés állandó gondoskodásának tárgya, állandó problémája volt. (Horváth Zoltán: Most meg a totaütási szellem!) Az 1912:LVIII. tcikk a városok fejlesztéséről nagyon érdekesen, hosszú küzdelmek után honorálta azt az álláspontot, hogy az állami közigazgatás teljesítéséért a városoknak ellenérték jár, de hosszú, évtizedeken át tartó küzdelem után kifejezésre juttatta azt is, hogy a városok szervezetét, a városok berendezését külön törvénnyel kell szabályozni. Az 1912. évi LVIII. te. 30. §-a ugyanis ezt mondja (olvassa): »Utasíttátik a belügyminiszter, hogy a törvény életbeléptetésétől számított két éven belül a városok szervezetéről, közigazgatásáról és háztartásáról, úgyszintén a városi rendőrségek országos rendezéséről törvényjavaslatot terjesszen elő.« Mélyem t. Ház! Amikor a törvényhozás gondolkozása ebben az 1912:L

VIII. tc.-ben így nyilatkozott meg, hogy utasította a belügyminisztert két év alatt városi törvény előterjesztésére, akkor tisztában kell lennünk azzta],