Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-244
Az országgyűlés képviselőházának $Sí- ülése 1937 október 28-án, csütörtökön. 167 Elnök: Szólásra Drobni Lajos képviselő úr jelentkezett. Drobni Lajos: Mélyen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ez a nyári szünet előtt beterjesztett törvényjavaslat szünet alatt abszolúte kiesett az érdeklődés köréből és joggal lehetett feltételezni azt, hogy nem is kerül tárgyalás alá a nyári szünet után meginduló ülésszakon. Nagyon természetes, hogy ennek a várakozásnak nemcsak az a teljes némaság szolgáltatta az alapját, amely ezt a törvényjavaslatot az elmúlt hónapok alatt körülvette, hanem egyszersmind az a felfogás is, hogy erre a törvényjavaslatra szükség nincs és ez a törvényjavaslat úgy teljesítené leginkább feladatát és célját, ha plenáris tárgyalás alá egyáltalán nem is kerülne. Amikor ez a javaslat tegnapelőtt hirtelen napirendre tűzetett, jóllehet a javaslat maga a legnagyobb mértékben érdekel, bevallom, iigy éreztem, hogy az idő rövidsége miatt e javaslattal szemben kellően elkészülni fizikai lehetetlenség. Viszont azonban a javaslatban a városi érdekek és a városi önkormányzat iránt olyan érzéketlenséget és olyan tájékozatlanságot találok, (Ügy van! Úgy van! balfelöl,) hogy ez a körülmény meggyőz engem arról, hogy e törvényjavaslat ellen fellépni, állást foglalni és vele szemben azt a kritikát gyakorolni, amelyet megérdemel, okvetlenül szükséges, de erre különösképpen készülnie annak, aki hosszabban élt a törvényhatósági életben és tudja, hogy mi az autonómia és mi annak a történelme, nem kell. Az ilyen törvényjavaslattal szemben való állásfoglalást és védekezést vérünkben kell hordoznunk. Mélyen t. Ház! A törvényjavaslat abból indul ki, hogy államosítani kell a számvevőséget. Azt mondja, hogy ez nem megszorítása és leépítése, hanem fejlesztése az autonómiának, mert hiszen a rendelkezési jog megmarad az autonómia körében. Bocsánatot kérek, ha eddig a rendelkezési jog mellett a számvitel és a számvétel joga is megvolt a törvényhatóságok kezében, akkor e jogok bármelyikének elvonása az autonómiának nem fejlesztését, hanem leépítését és megcsökkentését jelenti. Mélyen t. Ház! Ez a törvényjavaslat az én szerény meggyőződésem szerint a mai korba egyáltalán beié sem illik. Nem tudom, méltóztatnak-e tudni azt, illetőleg emlékezni rá, liogy az 1S48 : XXIÍL te, amely a szabad királyi városokról külön intézkedett és rendelkezett, az alkotmányosság visszaállítása után a városi élet és a városi autonómia fejlődésének az alapja lett. 1867 április 10-én az osszminisztérium kiáltványában azt mondta (olvassa): »A szabadság végeredményben nem má\s, mint az önkormányzat joga.« Ha 1867-ben, az önkényuralom elsöprése után ez voltl a magyar kormány alkotmányos álláspontja s ha ina is az az alkotmányos álláspont, hogy az alkotmányos élet alapfeltétele és kiindulása a nemzeti önkormányzat, akkor, mélyen t. Ház. meg kell döbbennem azon, hogy ez a törvényjavaslat a közvéleményben is szinte teljes érzéketlenséggel találkozott ma, abban az időben, abban a korban, amikor úgyszólván min den bokor alján fürtökben terem az alkotmány védők és alkotmányfanatikusok tömege.. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől. — Gr. Festetik Domonkos: Galíciából is jönnek!) amikor egyenesen divatossá vált az alkotmányvéde>lem, és viszont érzéketlenek a valóságos alkot mányvédelemmel szemben, ott, ahol az alkotmányt védeni kell. Hiszen az önkormányzat védelme az igazi alkotmányvédelem! (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az érzéketlenség a közvéleményben és a sajtóban, ez a teljes némaság és közöny arról győz meg engem, hogy ez az egész vonalon hangoztatott alkotmányféltés és alkotmányvédelem tulajdonképpen csak takarója bizonyos céloknak. (Ügy van! jobbfelől ) azonban nem a lélek mélyéből, nem meggyőződésből és nem a nemzeti szükségesség érzéséből fakad. Mélyen t. Ház! Az előadó úr azt mondotta, -- hiszen az előadói beszéd rendkívül konciliáns szellemben lényegileg a törvényjavaslat indokolásának a kiterjesztése — (Malasits Géza: Beszappanozta a kötelet, amellyel felkötik a városokat! Hogy ne fájjon annyira!) hogy ez a törvényjavaslat mind az előzetes, mind az utólagos ellenőrzést jobbá tenni, • a szakképzettséget és a függetlenséget pedig biztosítani kívánja. Az az érzésem, mélyen t. Ház,.hogy ahány szó, annyi ellenmondás, illetve meggyőző erő nélküli üres szólam. T. Ház! Méltóztatnak jól tudni, — hiszen mindenkinek, még aki nem is vallja magát közigazgatási jogásznak, tudnia kell — n( ?gy , a városoknál a számvevőségi tisztikar minősítése ugyanaz, mint az államnál: érettségi, két évi gyakorlat, államszámviteltani vizsga s ez után lehet az illetőből számvevőségi gyakornok vagy tisztviselő. Semmi, egy millimé; ternyi eltérés sincs a városi és^ az állami számvevőségi tisztviselők képesítése között, azt tehát, hogy emelkedni fog a városi f számvevőségi tisztikar nívója, (Horváth Zoltán: Kormánypártivá lesz! — Malasits Géza: Láttuk a nívót a népjóléti minisztériumban!) amikor pedig képesítése változatlan marad, ^sze^ rény véleményem szerint komolyan állítani nem lehet. Az előadó úr azt mondja, hogy a városi számvevőségi tisztikar függetlenebb lesz. Ugyan kérem: mitől lesz függetlenebb? Nem fog függni ugyan a polgármestertől, viszont függni fog attól a kormányzattól, attól a belügyminisztertől, akit éppen saját személyében és saját személyi körén kívül az ő szakhivatalai útján az ellenőrzés joga illet meg a törvényhatóságok felett. (Horváth Zoltán: Akkor helyezik el, amikor akarják!) Nem tudom megérteni, hol lehet szó a függetlenség fokozásáról, amikor a számvevőségi tisztviselő teljesen az illető szakminiszternek, a belügyminiszternek a diszpozíciója alatt áll, amikor a helyhezkötöttséget sem biztosítja számára a. törvény, ellenben — amint Horváth igen t. képviselőtársam helyesen mondja — bármikor elhelyezhető. Mélyen t. Ház! Az előadó ur azt mondja, hogy most jobb és tökéletesebb ' lesz mind az előzetes, mind az utólagos ellenőrzés. Merem állítani ezzel szemben a törvény és az élet. az önkormányzat ismerete alapján, hogy az ellenőrzés — mind az előzetes, mind az utólagos ellenőrzés, de még ennél is több, mélyen t. előadó úr, a közbenső ellenőrzés is — télies mértékben rendelkezésére álll a kormányhatóságnak, a belügyminiszternek és ha az elmúlt esztendők alatt ezt az ellenőrzést nem gyakorolta, vagy azért, mert nem akarta, vagy azért, mert nem tudta, akkor meggyőződésem az, hogy a múltban e téren megnyilatkozott tehetetlenséget nem lehet az autonómia sérelmével tisy orvosolni, hogy a számvevőséget egyszerűen államosítjuk és ezzel az autonómia jog-
