Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

166 Az országgyűlés képviselőházának 2U. ülése 1937 október 28-án, csütörtökön. háztartásának vitelével kapcsolatban észlelt rendellenességek egyik főoka abban található meg, hogy a számvevőségi tisztviselők szakértelmének emelésére és szakképzettségének fokozására nem fektettek kellő súlyt és még ma is igen sok városban vannak a számvevőségi tisztviselők között olyanok, akik az 1883. évi I. tc.-ben az állami számvevőségi tisztviselőkre nézve előírt minimális szakképzettséggel nem rendelkeznek; már pedig a kellő szakképzettség és szakértelem fontosságát, azt hiszem, nem szükséges különösképpen kihangsúlyoznom, főleg a számvevőségi tisztviselőkkel szemben, akik a közpénzek és közvagyonok felett való ellenőrzés gyakorlásának annyira fontos feladatkörével vannak megbízva. De e mellett a városi számvevőségeknél — amelyeknek a tisztviselői tulajdonképpen önkormányzati tisztviselők — éppen az önkormányzathoz való szolgálati viszonyuknál fogva a függetlenség kritériumát sem találhatjuk meg, a függetlenség kritériuma sem domborodhatok ki olyan pregnánsan, amint azt a számviteli és általában a vagyonkezeléssel kapcsolatos ellenőrzési teendők tüzetes ellátása megkívánná és ezt a függetlenséget nem biztosítja az a körülmény sem, hogy a városi számvevőségek tisztviselőit az 1929. évi XXX. te. 68. §-a értelmében ma már a főispán nevezi ki. (Horváth Zoltán: Akkor ezt nem tudták!) Mindezek a meggondolások feltétlenül szükségessé és időszerűvé tették a városi számvevőségi szolgálatnak új alapokra való fektetését, amit a belügyminiszter úr a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslatban azáltal kíván elérni, hogy a városok számvevőségi teendőinek ellátását a több évtizedes gyakorlati tapasztalatok' alapján a vármegyéknél már jól bevált rendszernek megfelelően és ahhoz simulva szintén állami feladattá kívánja tenni. Kétségtelen ugyanis, hogy a számvevőségi tisztviselők alkalmazásánál a minősítési törvény pontos megtartása — ami eddig a városoknál nem igen volt meg — nagyobb biztosítókot, de ugyanakkor az országos kezelés mellett rendelkezésre álló nagyobb választék szélesebbkörü lehetőséget nyújt arra, hogy a városi számvevőségekhez a legjobb felkészültséggel rendelkező és egyéb szempontokból is minden tekintetben megfelelő, rátermett egyének neveztessenek majd ki. De az új rendszer mellett, amelyben a városi számvevőségi tisztviselőket már a belügyminiszter úr fogja kinevezni, több biztosíték van a számvevőségi tisztviselők függetlenségének a megvédésére is, mert a kinevezésnél a helyi érdekek, a helyi társadalmi és egyéb szempontok — amely körülmények pedig nagyon is alkalmasak arra, hogy a tisztviselők függetlenségét károsan befolyásolják — feltétlenül inkább háttérbe fognak szorulni, mint ahogyan ez eddig történt. T. Képviselőház! Ezek után még csak arra kívánok rámutatni, hogy a városi számvevőségek államosításával kapcsolatban felmerülhet az az aggodalom, hogy ez a szabályozás az önkormányzati jogkör csorbítását fogja eredményezni. (Mala sits Géza: Rossz vicc! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Az ilyen aggodalom azonban csak látszólagos és egyáltalán nem helytálló, mert a törvényjavaslatban lefektetett szabályozás csak a vagyonkezelés alakiságaiban tesz változtatást, de nem érinti magát a vagyon felett való rendelkezési jogot és ez a rendelkezési jog mint az önkormányzati jogkörnek igazi tartalma és lényege, továbbra is meg fog maradni az önkormányzat hatáskörében, illetőleg birtokában. Sőt tovább megyek, ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedése után az önkormányzatnak a számadások megvizsgálása és jóváhagyása tekintetében fennálló jogköre még tartalmasabbá és erősebbé fog válni, mert a városok gazdálkodásának és vagyonkezelésének mikéntjére vonatkozó megbízható adatokat ezután egy olyan állami szervezet fogja a városi számadások megvizsgálására hivatott önkormányzati szerveknek rendelkezésére bocsátani, amely szervezet az eddiginél nagyobb szakértelemmel, minden melléktekintettől függetlenül és minden befolyástól mentesen teljesíti a maga számviteli és vagyonellenőrzési kötelességét. T. Ház! Áttérve ezek után a törvényjavaslat részleteire, ezeknek ismertetésével nem kívánom az igen t. Ház szíves türelmét hosszasabban igénybe venni és csupán néhány szervezeti változtatással kapcsolatosan és annak szempontjából nagyobb fontossággal bíró rendelkezésről kívánok egészen röviden megemlékezni. A városi számvevőségi tisztviselők egyelőre, az új rendszerre való átmenet időszakában célszerűségi okokból nem kerülnek bele abba az egységes státuszba, létszámba, amelyet ezidőszerint a vármegyei számvevőségi tisztviselők a belügyminisztérium és a m. kir. államrendőrség számvevőségének tisztviselőivel együtt alkotnak, hanem egyelőre az országosan egyesített városi számvevőségi létszámban fognak megmaradni. Röviden megemlékezni kívánok a törvényjavaslat 3. §-áról, amely szerint a törvényhatósági jogú városok számvevőségének főnöke továbbra is tagja marad a törvényhatósági bizottságnak, azonban nem mint eddig, hivatali állásánál fogva, hanem most már mint állami tisztviselő a szakszerűség képviselete címén. t A 4. § a városi számvevőségi tisztviselők illetményeivel kapcsolatos rendelkezéseket foglalja magában. E rendelkezések szerint a számvevőségi tisztviselők illetményeiket a jövőben a M. Kir. Központi Illetmény Hivatal útján az államtól fogják kapni. A városok azonban ezeket az illetményeket az államnak megtéríteni kötelesek. Az illetmény terhek viselésének ez a módja látszik a legalkalmasabb megoldásnak, mert emellett a mód mellett az államháztartásra nem hárul újabb teher, azonkívül pedig a városok háztartási helyzetében sem idéz elő ez a mód nagyobi) változást, mert hiszen eddig is a városok fizették ezeknek a tisztviselőknek az illetményeit. Az 5. § biztosítja az alkalmazó kormányhatóság számára azt a jogot, hogy a városi számvevőségeknél jelenleg alkalmazásban lévő tisztviselők közül szabadon választhassa ki azokat, akiket az állami szolgálatba átvenni kíván; ezzel parallel azonban a 6. § — amelyről röviden szintén meg akarok emlékezni és ezzel a törvényjavaslat ismertetését be is fogom fejezni — a városi számvevőségi tisztviselők anyagi és gazdasági érdekeit kívánja szolgálni, midőn gondoskodik arról, hogy ezeket a tisztviselőket az állami szolgálatba való átvétellel kapcsolatosan illetmény szempontjából a múlttal szemben károsodás ne érje. T. Ház! Megemlítem még azt, hogy ennek a törvénynek a rendelkezései nem terjednek ki Budapest székesfőváros törvényhatóságára. Ezzel a törvényjavaslat ismertetését be is fejezem és kérem a t. Házat, méltóztassanak a javaslatot úgy általánosságban, mint pedig részleteiben elfogadni. (Éljenzés a jobboldalon.)