Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

Az országgyűlés képviselőházának 2khseben kimondja, hogy-a törvényhatósági jogú és a megyei városok számvevőségi szolgálatát, — ideértve természetesen a gyámügyi számvevőségi szolgálatot is — állami tisztviselők látják el. Ezzel a rendelkezéssel tehát a városok számvevőségi teendőinek ellátását a vármegyékéhez hasonlóan állami feladattá teszi. T. Képviselőház! Minden olyan esetben, amidőn a kormányzat, mint a mi államjogi életünkben a jogszabályalkotásoknak egyik inieiáló szerve az állami igazgatás egyik vagy másik területén, illetőleg ágazatában újabb jogi szabályozás szükségességét véli felismerni és ennek az új szabályozásnak a mi államjogi jogrendszerünkbe való beillesztése céljából a törvényhozás elé törvényjavaslattal jön, mondom, minden ilyen esetben önkéntelenül felvetődik és feltétlenül feleletre vár az a kérdés, hogy vájjon mi indította, milyen szükségszerűségek indították a kormányzatot arra, hogy ilyen új jogszabályalkotással rendezze az egyik vagy másik állami igazgatási ágazatot és vájjon melyek voltak azok az okok, amelyek az ilyen új rendezésnek törvénybeiktatása céljából a kormányzatot a törvényjavaslat előterjesztésére indították. T. Képviselőház! Ha erre a felvetett kérdésre az elfogadható, érthető és megnyugtató feleletet ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása során meg akarjuk kapni, akkor azt hiszem, tökéletesen elegendő, ha azokra a súlyos visszaéléseket magukban foglaló eseményekre és jelenségekre gondolunk vissza, amelyek az egyes városok gazdálkodásában a háztartás vitele, a vagyon- és pénzkezelés terén az elmúlt esztendők során mind gyakrabban előfordultak és amely jelenségek —• elismerem és megengedem — sok egyéb ok és mellékkörülmény kétségtelen fennforgása mellett elsősorban és főként a városi önkormányzatoknál ezidőszerint érvényben levő és szerény véleményem szerint semmi szín alatt sem kielégítő és megfelelő számviteli és vagyonkezelési rendszerre vezethetők vissza. Hogy ez a feltevés vaery talán, mondhatnám azt is, hogy megállapítás mennyire nem minden alap nélkül való, ezt a ténykörülményt talán akkor fogom n legszembeötlőbb módon beállítani tudni a t. Ház előtt, ha egy egészen kis kitérőnek a keretében magával a számvevőségi intézmény lényegével foglalkozom, majd pedig ennek az intézménynek a jelentőségével a városi önkormányzatoknál (Esztergályos János: Mi az! Van ilyen mégl? Van még városi önkormányzat? — Malasits Géza: Törvényben van! Az életben nines! — Zaj a szélsőbaloldalon.) ezidőszerint érvényben levő számviteli és vagyonkezelési rendszer hiányosságát szembeállítom. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: önképzőkörök azok már kérem!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gergelyffy András előadó: T. Képviselőház! A 'számvevői intézmény célja és hivatásszerű rendeltetése az állami és közületi vagyon- és pénzkezelés felett való ellenőrzésnek a hatékony gyakorlása. (Malasits Géza: A tföldmívelésügyi minisztériumban ellenőriztek volna!) Ez az ellenőrzés n kettős irányban szokott megnyilvánulni, illetőleg jelentkezni és pedig a preventív, a megelőző és a detektív, az úgynevezett kutató ellenőrzés formájában. A preventív ellenőrzés lényege a közigazgatási számfejtésben domborodik ki és azt a feladatkört öleli magába, amely annak megállapítására vonatkozik, hogy vájjon a közvagyon felett rendelkezési joggal bíró közhatóság által tervezett vagyonváltoztatás nem ülése 1937 október 28-án, csütörtökön. Í65 ütközik-e a fennálló jogszabályokba és törvényes rendelkezésekbe, továbbá megfelel-e azoknak az intencióknak, amelyeket a költségvetés a tervezett vagyonváltoztatással elérni kíván, végül beilleszthető-e azokba a keretekbe, amelyek számára a költségvetésben meghatározva vannak. Az utólagos ellenőrzés viszont a már megtörtént vagyonváltoztatásoknak az elszámolások kapcsán való bírálatát jelenti. Kétségtelen dolog, hogy e kettős irányú ellenőrzés közül a fontosabb és az eredményesebb mindenesetre a preventív ellenőrzés; mert míg az utólagos ellenőrzésnek az eredménye legfeljebb a már megtörtént jogszabálysértés felkutatásában, konstatálásában és annak megtorlásában jelentkezhetik csupán, addig a preventív ellenőrzés kiválóan alkalmas annak a közérdek szempontjából rendkívül fontos célnak az elérésére, hogy általa a jogszabálysértés és az azzal rendszerint együttjáró vagyon-; jogi károsodás bekövetkezése megelőztessék; illetőleg megakadályoztassék. (Malasits Géza: A népjóléti minisztériumban akadályozták volna meg!) Ezzel a rövid kitéréssel csak annak a feladatkörnek rendkívüli fontosságát kívántam megvilágítani, amely a vagyon- és pénzkezelés kettős irányú ellenőrzése gyakorlásában a számvevőségekre hárul. Ennek a feladatnak a fontosságát a törvényhozás felismerte már akkor, amikor egyrészt az 1883:1. tc.-ben, azaz a minősítési törvényben az állami számvevőségi tisztviselőktől a középiskolai érettségit és az államszámviteltani vizsga letételével a megfelelő szakképzettséget megkívánta, másrészt törvényes rendelkezések formájában arról is gondoskodott, hogy a számvevőségek lehetőleg függetleníttessenek azoknak az utalványozási joggal felruházott közhatóságoknak az akaratától, amelyek mellett a vagyon- és pénzkezelési ellenőrzés szempontjából működnek. . . Amint említettem, a kellő szakképzettséget biztosítja az 1883:1. te, a függetlenség biztosításáról pedig gondoskodik az 1897 :XX. te. 87. §-a, illetőleg az ennek a törvénynek végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 222. és 223. §-a, amelyek a számvevőségek jogállására nézve a mellérendeltségi viszonyt állapítják meg. Ez azt jelenti, hogy a számvevőségek csakis a közigazgatási segédszolgálat tekintetében vannak alárendelve az utalványozási joggal felruházott hatóságoknak, míg rígy az előzetes, mint pedig az utólagos számviteli teendők ellátása tekintetében teljesen függetlenül működnek és ezért a működésükért kizárólag csakis az illető szakminiszternek tartoznak felelősséggel. A számvevőségi teendők kifogástalan ellátásáftak elengedhetetlenül szükséges és amint láttuk, törvényben biztosított kettős kritériuma tehát a kellő szakértelem és a számvitel és pénzkezelés ellenőrzése tekintetében az utalványozási joggal felruházott hatóságtól való abszolút függetlenség. Ha ezek után most már vizsgálat tárgyává tesszük azt, hogy vájjon a számvevőségi intézménynek ez a kettős kritériuma: a kellő szakképzettség és az abszolút függetlenség a városi önkormányzatoknál jelenleg érvényben lévő számviteli és vagyonkezelési rendszerben j megvan-e, akkor eljutunk annak megállapítá| sához, hogy bizony ez a feltétlenül szükséges ! kettős attribútum a városi számvevőségeknél i nem mindenütt található meg abban a mértékj ben, amelyet ennek a rendkívül fontos feladat; 1 körnek az ellátása megkívánna. A tapasztalati tények ugyanis azt igazolják, hogy a városok 2ő*