Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-241
Az országgyűlés képviselőházának 241. foglalkoztak ezzel a kérdéssel, mert amíg a Rokkantegylet csak 59 pens Őt fizetett az illetőnek, a Nyugdíjas Magánalkalmazottak Országos Szövetségének közbenjöttével, üzleti trükkel, mégis többet sikerült az illetőnek kicsikarni. Vagyok bátor felolvasni egy levelet és rámutatni erre a kérdésre. Tudvalevőleg ez a Rokkantegylet áttért annakidején a járadékrendszerre és kikürtölték a tagoknak, hogy térjenek ők is rá az élet járadékrendszerre, mert az sokkal jobb, mint a rokkantrendszer. Kezeim között van azonban 1936-ból az egylet jelenlegi- főtitkárától egy levél, amelyet egy fiókelnöknek írt, aki tanácsot kért (olvassa): »A rokkantrendszerben maradjon meg, ott többet kap ma is, állítom, és arra kérem, hogy csak akkor ismételje meg a panaszát, ha a segélye változást szenved.« A benfenteseknek tehát más tanácsokat adott az egylet, mint kifelé azoknak, akiknek pénzéből szépen uraskodtak. (Meizler Károly: A vidéki kisembereket becsapták! E,z az igazság!) Ugyanakkor bátor vagyok bemutatni egy levelet, amelyet Szombathelyről kaptam és amely érdekesen mutat rá a helyzetre, mondván (olvassa): »Kérem a képviselő urat, hogy az igazság kiderítésében ne ijedjen meg' a szocialista vezérek hatalmától.« Hát de strigiis quae non sunt, azokról ne beszéljünk. Nálunk szocialista vezérek nincsenek; egy pár elkapitalizálódott szociáldemokratapárti vezér lehetséges, de szocialista vezérek valójában nincsenek s én azt is válaszoltam neki, hogy ezektől pedig igazán nem fogok megijedni. A miniszteri választ tudomásul veszem azzal, hogy álláspontomat nem tudom megváltoztatni: nem fogadhatom el azt az álláspontot, hogy ezzel a kérdés lekerüljön a napirendről, mert a további vizsgálatokat szükségesnek tartom. (Meizler Károly: Visszatérünk még erre az ügyre.) Elnök: Méltóztatnak a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni! (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr válasza Mózes Sándor képviselő úrnak a Független Kisgazda Párt szervezikedésének akadályozása tárgyában június hó 2-án elmondott interpellációjára. Kérem a válasz felolvasását. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Mózes Sándor országgyűlési képviselő úr a Képviselőház 1937. évi június hó 2-án tartott ülésében a Független Kisgazda Párt szervezkedésének akadályozása tárgyában interpellációt terjesztett elő. Erre az interpellációra végleges válaszom a következő: ad. 1. Nincs tudomásom arról, hogy a vidéki hatóságok a Független Kisgazda Párt vidéki szervezkedéseit akadályozzák. •ad. 2. Nincs tudomásom arról, hogy a vidéki hatóságok a helyi pártszervezetek megalakulását politikai pártállásuk szerint különbözőképpen ítélik meg. ad. 3. Amennyiben ilyen esetek tudomásomra jutnának, azokat haladéktalanul meg fogom vizsgáltatni.. Vizsgálatot azonban csak konkrét panaszok tárgyában rendelhetek el. A sükösdi jegyzőnek az interpelláció tárgya szempontjából kifogásolható magatartására vonatkozólag azonban ä képviselő úr ilyen bejelentést nem tett, illetve ülése 1937 július 2-án, pénteken. 149 erre vonatkozó bejelentését ilyennek nem tekinthetem, mert erről az esetről csupán annyit mond, hogy »állandóan súlyosan zaklatja a választópolgárokat«. A jegyzőnek egyéb állítólagos szabálytalanságait» amelyekről az interpelláció szintén említést tesz, bár azok nem az interpelláció tárgyára vonatkoznak, — minthogy azok adatszerű jellegűek — felügyeleti hatáskörömben meg fogom vizsgáltatni. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék., Budapest, 1937. évi június hó 23-án. Széll József s. k.« Elnök: A képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni? (Mózes Sándor: Nem!) Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr válasza Dinnyés Lajos képviselő úrnak kiskorú Rónay Gyqrgy vagyonkezelési ügyében június hó 2-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a válasz felolvasását. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Dinnyés Lajos országgyűlési képviselő úr az országgyűlés képviselőházának 1937. évi június hó 2-án tartott ülésében kiskorú Rónay György vagyonkezelési ügyében interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra (az abban foglalt négy kérdésre) végleges válaszom a következő: ad. 1. Budapest székesfőváros árvaszékének a kiskorú Rónay György vagyonkezelési ügyében követett eljárásáról hivatali elődöm akkor szerzett tudomást, amikor az 1934. év folyamán a vagyonkezelő gondnok számadási ügyében hozott másodfokú gyámhatósági határozat harmadfokú elbírálás végett a belügyminiszter elé került. ^Hivatali elődöm akkor a következő tényállást állapította meg: Ifjabb Rónay György az 1925/26. években részben anyai nagyatyjától, részben öccse után 1243 katasztrális holdnyi ingatlant örökölt. Az mRatlan Tatárszentgyörgy község (Pest-Pilisöolt-Kiskun vármegye) ^határában fekvő kevesbbé jómmőségű homokos földből áll. Az örökhagyó az ő végrendeletében a kiskorú Rónay György atyját és törvényes képviselőjét, dr. Rónay Györgyöt a vagyonkezelésből kizárta és kulon vagyonkezelőt nevezett meg. Az ingatlan telekkonyvileg tehermentes volt, azonban örökösödési adó, továbbá közjegyzői és ügyvédi költség címén mindjárt kezdetben közel '60.000 pengő tartozás terhelte a kiskorút. A birtok gazdasági felszereléssel kellőképen nem volt ellátva. Az árvasizék hozzájárult ahhoz, hogy a vagyonkezelő az ingatlant házilag kezelje. A birtoknak gazdasági eszközökkel, állatállománnyal való ellátására és gazdasági épületek létesítése céljából az 1926/29. években az árvaszék több ízben nagyobb kölcsönök felvételéhez járult hozzá. A vagyonkezelő gondnoknak a gazdaság 1 jövedelmezőségéhez fűződő reményei azonban nem váltak valóra és minthogy a birtok jövedelme még a kölcsöntartozások kamatait és a törlesztési részleteket sem fedezte, a gondnok és a kiskorú törvényes képviselője 1930. évben az ingatlan eladását határozták el. Az egész ingatlant azonban nem sikerült eladni, de 1932. évben 500 katasztrális holdat eladtak 160.000 pengőért. A teherrendezést azonban ezzel az