Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-241

148 Az országgyűlés képviselőházának tk nyos, hegy ez az egylet annakidején alapszabályellenesen kölcsönöket folyósított, amely kölesönökről tudomásom szerint elszámolások nem történtek. Igen t. Ház! Kénytelen vagyok rátérni ennek az egyletnek az úgynevezett Palatium és a Hermes részvénytársaságokkal kötött üzleteire is, amelyek körül szintén — hogy úgy mondjam —• alapázabályellenes és nézetem szerint szinte ügyészség után kiáltó események történtek, melyeket végeredményben nem látok még a .belügyminiszter úr válaszában, de örömömnek adok kifejezést, hogy az ügyet a magánbiztosító intézetek felügyeleti hatóságához áttette és remélem, hogy ott ezt a kérdést teljesen kivizsgálják. Nem is kell, hogy sürgősen, csak minél pontosabban vizsgálják majd ki. Szükségesnek mutatkozik itt felemlítenem azt, hogy eanek a két részvénytársaságnak tulajdonában lévő házak értékelése körül is bizonytalanságok mutatkoznak, mert különböző értékek vannak és tudomásom szerint sokkal magasabbra értékelt házakat sokkal olcsóbban adtak el most az utóbbi időben, például a nyomdászszakszervezetnek is, azt hiszem, három házat jóval olcsóbban adtak el, mint ahogy azok egyes mérlegekben szerepelnek. (Meizler Károly: Szép dolog! Kisemberek pénzéből!) A Palatium egy tönkremenő vállalat volt, amelyet annak idején az egylet megvett, de ezt nem tudták az egylet tagjai és azt hiszem öt év múlva került csak nyilvánosságra ennek a teljesen veszteséggel dolgozó részvénytársaságnak a megvétele. A Herrn est tényleg a Palatium vette meg okiratszerüleg, de erre nézve is vannak ítéletek, amelyek azt mondják, hogy a | Hermest tulajdonképpen a Rokkantegylet vette meg és erre vonatkozólag érdekes esettel állunk szemben. Amikor a Hermest valaki megvette, mondjuk a Palatium, akkor a jutalékot, amely a Hermes megvásárlásából fizetendő lett volna, végeredményben a Rokkantegylettel fizettették meg. Ügy látszik tehát, hogy ami

: kor egyes üzletek rentabilitását biztosítani lehetett, akkor a Palatium volt az ügyfél, ellenben, amikor a veszteségeket és a peres ügyekből folyó eseteket, kellett kielégíteni, akkor a szegény emberek pénze, tehát a Rokkantegylet fizetett, (vitéz Martsekényi Imre: Jó kis ügy! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Meizler Károly: Bárdos Ferenc ebben a főmacher! — Buchinger Manó: Ügy tesz, mintha nem ismerné! — Zaj,) Arra mindjárt visszatérek! Nagyon csodálom, hogy ilyeneket védenek a szocialista képviselő urak. (Zaj. — Buchinger Manó: Huszonkétmillió hadikölcsönkötvény!) Elnök: Buchinger Manó képviselő urat kérem, maradjon csendben! Baross Endre: Igen t. Ház! Meg kell állapítanom, hogy az új kötvények semmit sem érnek, a magánbiztosító intézetek felügyelő hatósága jóvá sem hagyta ezeket mert hiszen ezek fedezetlen tőkeátírások voltak és az új kötvényeken sem a Hermes pecsétje, sem semmiféle aláírás nincs. Igen t. Ház! Szükségesnek tartom erről a helyről is felhívni a belügyminiszter úr figyelmét Földvár y miniszteri tanácsos 1920-ban tett jelentésére, ugyancsak kötelességem felhívni arra, hogy már 1932-ben a budapesti főkapitányság államrendészeti osztálya belügyminiszteri utasításra a Rokkantegylet önkormányzatának felfüggesztése iránt eljárást folytatott. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, hogy ennek az eljárásnak beszüntetésére nézve is indítson vizsgálatot, vegyen magának fáradsá1. ülése 1987 július 2-án, pénteken. got és tudja meg, hogy miért szüntették meg annak idején ezt az eljárást. (Meizler Károly: Nálunk minden hibát tíz év múlva fedeznek fel!) Megnyugtatólag hat az, hogy a belügyminiszter úr ez alkalommal a nekem adott válaszban nem hivatkozik a szociáldemckratapárt által állandóan hangoztatott 22 milliós hadikölcsön kérdésére, mert hiába is hivatkoznék. (Buchinger Manó: Halljuk! Halljuk!) Amikor áttértek 1926-ban a nyugdíj egyletek a felosztókirovó rendszerről a fedezeti rendszerre, akkor az a 22 millió sem segített volna már. De nem itt van a hiba. A hiba ott van, hogy ezt a rokkantegyletet annakidején nem likvidálták, nem likvidálták akkor, amikor tudvalevőleg ebben az országban minden nyugdíjegylet tönkrement, amikor minden nyugdíjegylet tagjai elvesztették a pénzüket. (Kéthly Anna: Na hát akkor?) Akkor kellett volna likvidálni, mindjárt megmondom. Minél előhb kellett volna ezt megcsinálni és nem 1929-ben, amikor a vezetőség még rózsaszínű lepleket terített a tagok elé és nem akkor, amikor egyes tagokat kinulláztak a tagok közül és a vezetőség még mindig 2000 pengős nyaralási segélyeket kapott. (Mozgás a közéven. — Meizler Károly: Jó (kis altruizmus! 1000 pengős fizetéseket megszavaztak a kisemberek pénzéből!) Az ezerpengős fizetéseket megszavazták, de ezzel a kisemberek; pénze el is veszett. (Kéthly Anna: Már régen elveszett akkor!) Valakinek igenis, felelnie kell. (Buchinger Manó: Ügy van! Akik a háborúba vitték el a pénzt! — Meizler Károly: A bűnös bűnhődjék! — Buchinger Manó: Köszönjék meg nekik, hogy házakat vettek! — Zaj. — Meizler Károly: Ne védjék ezt mindig!) Elnök: Csendet kérek, képviselő uraik. Baross Endre: Most nagyon könnyű a vezetőségnek: a Külley-tanács ítéletének a háta mögé mentik magukat. E helyről is nyomatékosan teli kérnem a belügyminiszter urat, hogy ilyen elmeneküléshez segédkezet pedig ne nyújtson. (Kéthly Anna: Szóval a bíróság állapította meg, hogy nem hibáztak ! — Elnök csenget) Bátor vagyok egy pár... (Buchinger Manó: Nagyon bátor!) Elnök: Buchinger képviselő úr ne legyen olyan bátor közbeszólni. (Derültség.) Baross Endre:... levél kivonatát ismertetni. amelyek interpellációm óta befutottak azok részéről akik mint rokkantak szerepelnek. Kérek öt percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatik hozzájárulni? (Igen!) Méltóztassék folytatni. Baross Endre: Müller József bogmármester ügyvéddel képviseltette magát ebben a kérdésben és ennek folytán ügyvédi felszólításra a Rokkantegylet valamit mégis fizetett. Ezekkel a levelekkel csak azt akarom bizonyítani, hogy végeredményben egyes emberek egészein ötletszerűen kaptak magasabb segélyeket, míg másokat teljesen kihagytak és úgy tudom, kihagytak olyanokat is, akik véletlenül a nemzetiszínű zászlót tartották előbbrevalónak. mint a vörös zászlót. Ez történt meg nem egy taggal a Rokkantegyletben. Ugyan akkor, amikor valaki nem vette még fel a végkielégítést és ez ellen egyszerűen tiltakozott, felemelték a havi segélyét például 3*31 pengőről 5 pengőre. Ugyanakkor azt látom, hogy amikor a Nyugdíjas Magánalkalmazottak Országos Szövetsége is belekapcsolódott ebbe, üzletszerűen