Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-240

134 Az országgyűlés képviselőházának 2^0. minusát leszállították, felszólalásomat is támogatják. En nem tartom sem célszerűnek, sem gyakorlatinak és az érdekeltek érdekében állónak sem ezeket a hosszú terminusokat. Gyakorlati és célszerűségi szempontokból azért nem, mert az ilyen igényeknek a bíróság előtti érvényesítés, ha hosszú idő után történik, igen nehezen vihető keresztül bizonyítási és egyéb okok miatt. Nincs ez a felek érdekében sem, mert ha a munkavállaló gondoskodik és körülnéz, hogy idejében érvényesítse a maga jogait, ha a bizonyítékok a kezében vannak, biztosabban érvényesítheti érdekeit, a munkaadót pedig megmenti ia hosszú ideig tartó bizonytalanságtól. Tisztelettel kérem tehát a miniszter urat, hogy ha jónak találja, méltóztassék ezeket a szempontokat figyelembe venni. Ami a szakasz szerkezetét illeti, arra azért teszek észrevételt, mert különösnek találom, hogy az egyik mondatban azt olvassa az ember, hogy egy év alatt érvényesíthető az igény, amennyiben az igény érvényesítése időközben el nem évült. Ez úgy hangzik, mintha az elévülés valamely más törvényben volna szabályozva, holott mindjárt a következő szakasz megállapítja, hogy mennyi az elévülési idő. Ezt szerintem egy mondatba lehetne foglalni, vagy úgy, hogy a »három évi elévülés« a mondai elejére kerülne, vagy pedig a mondat végére az amennyiben elé, feltéve, Ibogy az átvételtől számítva 3 év még- nem telt el. Ezek voltak tiszteletteljes észrevételeim. Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Pinezich t. képviselőtársam nemhogy javítani akarna a törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezésein, az alkalmazottak ,a munkavállalók szempontjából hanem ellenkezőleg, még rontani akar. így is elég rossz; jó csak akkor lenne, ha az igény érvényesítése nem az alacsonyabb munkabér átvételétől számított három év elteltével évülne el, hanem a munkából való kilépéstől számított három év alatt. Az alkalmazott az általános magánjogi szabályok szerint így is hátrányosabb helyzetbe kerül, mert a 32 éves általános elévülési idővel szemben az igen t. miniszter úr itt az alkalmazottaknál hároméves elévülési időt konstruál. Ha mégis ezt a rövidebb elévülési időt — talán azokból azi indokokból, amelyeket Pinezich képviselő úr elmondott, hogy tudniillik a bizonyító iratokat talán nehezebb megőrizni — fenntartják, akkor is fenn kell tartani abból a szempontból, hos y míg a szolgálati viszony fennáll, az alkalmazott nem érvényesítheti, mert nem meri érvényesíteni azt a különbözetet, amely neki egyébként a törvényes rendelkezések alapján járna, mert különben ki van téve annak a veszélynek, hogy elbocsátják. Ezért szükséges, hogy az ne az átvételtől, hanem a munkaviszony megszakításától számított 3 éven belül legyen érvényesíthető a különbözeti összeg. Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr óhajt szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Propper képviselő úr kétrendbeli indítványára,amely a túlmunkadíjazására vonatkozik, meg kell jegyeznem, hogy a minisztériumnak állandó gyakorlata az, hogy a vasárnapi munkát a kiadott engedélyben mindig legalább 50%-kal magasabban díjazandónak állapítja meg. ülése 1937 július Uén, csütörtökön. Ami az akkord- és darabbéreket illeti, a törvényjavaslat indokolásának 17. oldalán világosan megmondja, hogy annak meghatározása, hogy a túlórák magasabb díjazására vonatkozó szabályt különböző fizetési rendszerek esetén — akkordbérnél, prémiumos fizetéseknél, stb, — miképpen kell alkalmazni, a törvény végrehajtási utasítására tartozik. Mint méltóztatik látni, ez tehát benne lesz a végrehajtási utasításiban. Világosan megmondtuk, hogy akkord bérnél, prémiumos fizetési rendszernél, darabbérnél stb. rendezni fogjuk a túlmunka díjazását., Ez azonban nem a törvénybe való, mert különböző fizetési rendszerek vannak, a rendszerek is változhatnak, azoknak felsorolása tehát nem való a törvénybe. Pinezich képviselő úr és Györki képviselő úr nem terjesztett be konkrét javaslatot. Az a kérésem, méltóztassék az ^eredeti szövegezést elfogadni, amely a bizottsági tárgyalások során úgy jött létre, hogy az eredetileg hoszszabb időtartamban megállapított elévülési időt a bizottság megfelelően redukálta. Kérem a szakasznak változatlan szövegben való elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítóim. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 5. %-l eredeti szövegében, szemben Propper Sándor képviselő úr és társai módosító indítványával, elfogadni? (Igen!) A Ház az 5. %-t eredeti szövegében fogadta el. Következik a 6. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (felolvassa a 6. §-t). Elnök-' Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! A 6. §-nál megint az akkordbérekre kell utalnom. Erre vonatkozólag terjesztettünk be módosító indítványt, amely úgy szól, hogy javasoljuk a 6. § 1. bekezdésének kiegészítését a következő pótlással: », amely a darabbérre és az akkordbérre is vonatkozik«. Javasoljuk a 6. § kiegészítését a következő új bekezdéssel is: »Gyakornokok fizetésnélküM alkalmazása tilos«. t Ami az első módosítást illeti, én mégis elértem célomat annyiban, hogy a miniszter úr megígérte, illetve úgy veszem, hogy megígérte... (Bornemisza iparügyi miniszter: Benne van az Indokolásban. Benne volt már eredetileg is! Nem most ígértem meg!) Az indokolásban olvastuk, az azonban senkire sem kötelező; ha azonban benne lesz a végrehajtási utasításban, akkor azután kötelező lesz. Második módosításunk azonban rendkívül fontos és így kérem a miniszter urat, járuljon hozzá, hogy töröljük el az ingyenmunkát mindenki számára. Lehetetlenség az, hogy bár; kitől bármikor ingyenmunkát, fizetésnélküli munkát követeljünk és hogy valakik, a vállalkozók hasznot húzzanak abból» hogy fiatalemberei vagy gyakornokok --< mondjuk — gyakorolni akarják magukat. Hiszen ez is helyes, de mindenesetre mégis csak termékeny és hasznothajtó munkát végeznek azok a gyakornokok is, úgyhogy semmiesetre sem méltányos és megengedhető az, hogy ingyenmunkát végeztessen bárki bárki által. Ha ez lehetséges, akkor ebbe bele lehet burkolni például a tanoncok teljesen ingyen munkáját és teljesen díjazásnélküliségét is, mert hiszen a tanonc is gyakorol, mikor egy szakmát akar megtanulni; viszont vagy teljes ellátást, vagy valamilyen fizetést köt ki magának ennek ellenében» mert akikor is ihasznofchajtó munkát végez.