Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-240
126 Az országgyűlés képviselőházának 2&0. ványt az 1. § kiegészítésére vonatkozólag, amely nem lett ismertetve. Ez a következőképpen szól (olvassa): »Az 1. § egészíttessék ki a következő új szöveggel: »Jelen törvény hatálya kiterjed: a) az egyesületek, érdekképviseletek, testületek, egyházak alkalmazottaira; b) a községek, városok, megyék és az állam közüzemeiben dolgozó alkalmazottakra; e) a mezőgazdasági jellegű iparvállalatok (cukorgyárak, szeszgyárak, gőzfűrész) alkalmazottaira és d) a kereskedelmi utazókra és ügynökökre.*; T. Ház! A kereskedelmi utazók és ügynökök kérését az előttem szólók már megindokolták és ismertették ennek a kérésnek jogosultságát. Az egyesületek, érdekképviseletek és egyházak alkalmazottait az eddigi szabályok szerint nem sorozták a magántisztviselőket védő törvénynek hatálya alá, pedig szükséges és elengedhetetlenül fontos, hogy ez a védelem rájuk is kiterjesztessék. A községek, városok, megyék és az állam közüzemeihon pedig nem köztisztviselők, de e szerint nem is magántisztviselők dolgoznak, de valahova mégis csak kell, hogy besoroztassanak. A mezőgazdasági jellegű iparvállalatok, cukorgyárak, szeszgyárak és gőzfűrészek alkalmazottaira vonatkozólag pedig, sajnos, az a feltevés, hogy ezeket egy rendeleti kivételezéssel a törvény védelme alól ki akarják venni, így tehát nélkülözzük ma a névszerint való felsorolást is. Már pedig kell, hogy teljesen világos legyen a törvény szándóka, olyan, hogy tlZ cí bírót is kötelezze, hogy a bírónak ne legyen szüksége arra, hogy latolgassa, hogy az illető, aki valamilyen munkaügyi kérelemmel megy eléje, valóban ennek a törvénynek hatálya alá tartozik-e, mert ezekből a latolgatásokból rendesen ellentétes eredmények kerülnek ki. Lehet, hogy a végső fokon azután, a kúriai döntésnél egységet teremtenek ebben a kérdésben, de amíg az egységes döntésig eljutnak, addig az alkalmazottnak az illetményei és követelései az alkalmazott számára úgyszólván értéküket veszítik, mert az illető nyomorúsága miatt idáig rendszerint nem tűid várni. Kérem tehát a miniszter urat, hogy ehhez a világosabbá tételhez járuljon hozzá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T, Képviselőház! Tisztelettel kérem a benyújtott módosító javaslatok jelutasítását, miután azok a törvényjavaslat szövegét megzavarnák. Ami Propper képviselő úrnak az 1. §-ra vonatkozó javaslatát illeti, hogy a »szolgálati viszonyra« szavak helyett »szolgálati és munkaviszonyra« szavak iktattassanak be, ezt nem fogadhatom el azért, mert a munkaviszony magában foglalja a vállalkozási, esetleg az alku szí viszonyt is, amire a (törvényjavaslat nem akar kiterjedni. Éber Antal képviselő úr elfogadja a törvényjavaslatot, azonban a törvényjavaslattal kapcsolatban is a szövetkezeti kérdést veti fel. Már pedig ebben a törvényjavaslatban semmi néven nevezendő vonatkozású szövetkezeti kérdés nincs. Ami pedig a képviselő úrnak azt az állítását illeti, hogy azért van szükség a háború után nagyobb szociálpolitikára a békebelihez képest, mert az intervencionista gazdaságpolitika tette ezt szükségessé, azt hiszem, merőben tévedés, mert hiszen nem az intervenülése 1937 július 1-én, csütörtökön. cionizmus hozta létre a (gyakorlati szociálpolitikát, hanem az intervencionizmus hozta létre a háború utáni gazdasági és politikai helyzetet, és azok az államok, amelyek a legtovább tudták megtartani gazdasági szabadságukat, sem tudnak elzárkózni erőteljesebb szociálpolitikától, mint amilyent a háború előtt csináltak. Es ha a képviselő úr máskép értette volna tegnapi beszédemet, akkor tévedésben van, mert én azért, hogy erősebb szociálpolitikára van szükség, a technika haladását okoltam, — ha szabad ezt a iszót használnom — a technikai fejlődést, a termelési eszközök szaporodását és ezzel kapcsolatban az emberi munkának mindinkább háttérbeszorulását, ezzel szemben viszont az emberiség erőteljesebb szaporodása a munkaalkalmak csökkentésére vezetett és azt eredményezte, hogy a muukafronton az államnak erőteljesebben kell beavatkoznia olyan értelemben, hogy minden polgárnak tisztességes munkalehetőséget biztosítson. Hogy ez milyen vonatkozásba hozható a liberális vagy a nemliberális gazdasági rendszerrel, erre beszédemben is voltam bátor rámutatni, hogy legyen bármilyen álláspontunk a gazdasági rendszerek tekintetében, meggyőződésem az, hogy a munkaviszonyok szabályozása elől az államok még akkor sem térhetnek ki, ha egyébként a legteljesebb gazdasági szabadság álláspontján maradnak. Ami a képviselő úrnak azt a megjegyzését illeti, hogy a tegnapi napon fogadtam a szövetkezetek küldöttségét és nekik kilátásba helyeztem az általuk sérelmezett dolgok megvizsgálását, kijelentem, hogy hivatali állásomnál fogva kötelességemnek tartom minden hozzám jutó panaszt kivizsgálni, ezt is ki fogom vizsgálni és a vizsgálat eredményéhez képest fogok cselekedni. Ezt a legkevésbbé éppen a (kamara elnöke kifogásolhatja, mert hiszen éppen a kamara vezetőségének bioznyos ténykedése van kifogás tárgyává téve. Én azt hiszem, hogy a képviselő úr saját reputációjának érdekében áll, hogy ez a vizsgálat mennél hamarább lefolytattassék, hiszen ha a közbeszóló képviselő úrnak panasza van akármilyen r intézménnyel szemben, ha az hatáskörömben áll, kötelességem a vizsgálatot lefolytatni és annak eredményéhez képest állást foglalni. Bródy Ernő képviselő úr az utazók dolgát hozta fel ismételten. Én tegnapi beszédemben voltam bátor rámutatni arra, hogy a 15. § ren v delkezései alapján hajlandó vagyok az utazók felmondási és végkielégítési jogviszonyát rendezni és azt teljesen a paragrafus rendelkezései alá tartozandónak tartom. Egyébként az 1, § ban legalábbis összefoglalóan meg van jelölve minden olyan szolgálati viszony, amikor a szakasz azt mondja, hogy (olvassa): »... akár természetes, akár jogi személy a munkaadó, ha üzlete, üzeme, egyéb vállalata vagy kereső fog lalkozása körében másnak akár testi, akár szellemi munkáját ellenérték fejében igénybe veszi, még pedig akkor is, ha az üzletnek, az üzemnek, s vállalatnak vagy a foglalkozásnak oktató vagy jótékonysági jellege van.« Olyan tág meghatározás ez. hogyha az utazókat ide külön belevennők, hogy ők is szolgálati viszonyban állnak a munkadójukkal, akkor tulaidonképoen szűkítenénk a törvényjavaslat tág körét. Méltóztassék tehát az első lépéssel meg*elégedni, iaiwa.1, hogy a 15. § rendelkezéseii alapjánt hajlandó vagyok az utazók fekniondási és vésíkielégíté^i jogviszonyát rendezni. Amennyiben egyéb jogviszonyok rendezéséről lesz s'zó, a későbbi idők folyamán ezt szintén meg fogjuk tehetni.
