Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-240

Az országgyűlés képviselőházának 2U0. ülése 19S7 július 1-én, csütörtökön. 127 Kérem tehát, hogy ezek alapján méltóztassék az 1. §-t változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 1. H eredeti szövegében elfogadni, szemben Propper Sándor képviselő úr és társai módosító indítványával? (Igen!) A Ház az 1. §-t eredeti szövegében fogadta el. Következik a 2. §. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa a 2. §-t). , Elnök: Az előadó úr kíván szólni. vitéz Pintér József előadó: T. Képviselőház! Hogy minden kétség kizárassék abban a tekintetben, hogy a felmondási időre és a vég kielégítésre vonatkozó rendelkezések a minisztérium rendeletében megjelölendő alkalmazottakra abban az esetben is kiterjednek, ha azok vezető állást töltenek be, mély tisztelettel indítványozom, hogy a 2. § 3. pontjának végére, ahol a közforgalmi, közlekedési vállalatokról van szó, a pontosvessző helyébe pont kerüljön, a negyedik pont pedig elmaradjon és a szakasz a következő második bekezdéssel egészíttessék ki. (Olvassa): »Nem vonatkoznak továbbá a jelen törvény rendelkezései a 15. |-ban foglaltak kivételével az 1. §-ban megjelölt üzletek, üzemek, vállalatok és foglalkozások alkalmazottai közül azokra, akik vezető állást töltenek be.« Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: T. Képviselőház! A 2. §~hoz két módosító indítványt voltam bátor előterjeszteni. Az egyik az, hogy a 2. §-nak az a rendelkezése, amely a mezőgazdasági munkásokat, általában a mezőgazdaságban alkalmazottakat kiveszi a törvény hatálya alól, teljes egészében töröltessék. Erre a módosításomra vonatkozólag az általános vita során már voltam bátor álláspontomat kifejteni és rámutattam arra, hogy a magyar föld tragédiája az, hogy akkor, amikor egy ilyen általános munkajogi szociális rendelkezés történik, éppen a legszélesebb magyar néprétegeket emeljük ki ebből a tprvényes rendezésből. Az előbb igen szép és meggyőző szavakat hallottunk az utazók kérdéséről, amire vonatkozólag a miniszter úr is bizonyos mértékig meggyőzve látszott lenni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Megmondtam az első pillanatban! Az első pillanattól kezdve!) Ha az utazókat összehasonlítjuk a mezőgazdaságban foglalkoztatottak tömegével, azok értékével, azok magyarságával, azok munkájával, azok termelésének jelentőségével, azt [mondhatom, százszorosan és még többszörösen felülmúlja az utóbbiak jelentősége az utazók jelentőségét. Nem az utazók ellen beszélek, de ha már őket védik, akkor védjük meg a mezőgazdasági munkásokat, a mezőgazdasági üzemekben alkalmazott tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat is. Az 1. §-nál elénk terjesztettek egy indítványt, amely szerint legalább a mezőgazdasági ipari üzemekben alkalmazottakra méltóztassék ezt a javaslatot kiterjeszteni. Én részemről elfogadnám ennek a törvényjavaslatnak bármilyen néven nevezendő kiterjesztését a mezőgazdaságban alkalmazottak részére és nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy semmi szín alatt se tegye meg ezt a kivételezést és ne vegye ki a mezőgazdasági alkalmazottakat a törvény hatálya alól. . , Második indítványom ezzel a javaslattal kapcsolatban úgy szól, hogy a törvény hatálya alá eső vállalatoknál és foglalkozásoknál aiKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XV. kalmazott rokonokra, tehát a felmenő és lemenő ági rokonokra, valamint az elsőfokú oldalági rokonokra ne terjedjen ki ennek a törvénynek hatálya. Ennek az indoka az, hogy végre is nem korlátozhat engem a törvény abban, hogy a fiamat, a lányomat vállalatomban meddig és hogyan alkalmazom. Egészen lehetetlen állapot áll elő, ha én, imint vállalkozó, vagy valamely üzem tulajdonosa talán 12 vagy 14 órát dolgozom, mert dolgoznom kell azért, hogy megélhetésemet biztosítsam, ugyanakkor a fiamat, a leányomat kénytelen vagyok csak nyolc órán át dolgoztatni, mert őreájuk vonatkozik a törvény. (Andaházi-Kasnya Béla: Fizesse meg a túlórát és otthon adják vissza!) Megfizessem a túlórát? A családi kapcsolatoknak ilyen üzletszerűvé tétele nem foglalhat itt helyet. Ha meg akarjuk menteni a családi ösiszetartozóság érzését, akkor valami mozgási lehetőséget kell adnunk a család körén belül ennek a törvénynek alkalmazása során. Különösen méltóztassék ezt figyelembevenni abból a szempontból, hogy ez szociális szempont a kisemberekre vonatkozólag. Mert kikről lehet itt szó? Kiskereskedőkről, kisiparosokról, akik ketten együtt dolgoznak, az asszony meg a férje vagy az apa meg a gyermeke és most majd közéjük áll a törvény ezzel a merev szabályával, meg az ő 25 százalékával és 50 százalékával. Ez teljesen felborítja az ő gazdasági egységüket. (Kéthly Anna: Sok családtag örülni fog neki, mert máskép nem kap fizetést!) Nem kutatom azt, hogy lehetnek családtagok, akik talán Örülnek ennek. (Andaházi-Kasnya Béla: Fizesse meg a túlórát és majd otthon visszaadják!) de ez az, amit nem szeretnék! Nem szeretném, hogy ilyen bifurkáeió álljon elő, hogy ennyit fizet itt, annyit fizet amott. Ez teljesen lehetetlen állapot. Ne bontsuk meg, ne szakítsuk meg \ azt a kapcsolatot, amely különösen ezeknél a kisembereknél megvan. En elismerem azt, amit Kéthly Anna t. képviselőtársam mondott, hogy sokan fognak ennek örülni, mert hiszen éppen a családi körülmények folytán sokszor kiuzsorázzák vagy kihasználják az embereket, de talán mégis csak bízzuk ezt az ő saját elintézésükre, hogy e tekintetben egymás között megegyezzenek és ne álljon közéjük a törvény úgy, hogy annak hatása alatt bizonyos ellentétek és összeütközések keletkezzenek és különösen, hogy ezáltal megnehezítsék éppen a legkisebb embereknek, a kisiparosoknak, a kiskereskedőknek és egyéb ilyen kisvállalkozóknak az életlehetőségét. / Nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy ezt a két indítványomat ennél a szakasznál elfogadni szíveskedjék. Elnök: Szólásra Következik Kéthly Anna képviselőtársunk. Kéthly Anna: T- Képviselőház! A 2. § negyedik bekezdésének kiegészítését kerjuk a következő szöveg beiktatásával (olvassa): »Vezető állásban lévő alkalmazottaknak csak azok tekintendők, akiket a m. kir. Kúria jogegységi tanácsiának 42-es számú döntése ilyennek minősít.« A Kúriának ez a 42-es szamu döntése abból a körülményből született meg, (hogy az alsó fokú bíróságok az egyéves felmondási ido kérdésében ellentétes ítéleteket és határozatokat koztak és ezért szükség volt arra, hogy a vezető állás lényegének, a vezető állás fogalmának egy megfelelő körülírását, megfelelő 19