Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-240
124 Az országgyűlés képviselőházának 2; meglepetésemre — egy vizsgálatot rendelt el... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Köteles vagyok megindítani! — Rupert Rezső: Köteles visszautasítani!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez nem tartozik a vitához. Méltóztassék ezt a miniszter úrral más formában elintézni. Éber Antal: Befejezem felszólalásomat. Csak azt vagyok bátor mondani, hogy miután a kamara összes jegyzőkönyveit felterjeszti a miniszter úrhoz, így szerény vélekedésem szerint vizsgálatnak helye nincsen. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Azt én állapítom meg, nem a képviselő úr!) Egyébként pedig közgazdasági érdekből azt a harcot, amelyet a szövetkezeteknek nevezett nem valódi szövetkezetek, hanem állami üzemek ellen eddig is folytattam, változatlanul fogom tovább folytatni addig, amíg a kamara elnöki székében az autonómia akaratából és bizalmából ülni fogok. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Bródy Ernő képviselő úr. Bródy Ernő: T. Ház! Én Ëber Antal t. képviselőtársammal teljesen szolidárisnak jelentem ki magamat. (Rupert Rezső: Mindnyájan szolidárisak vagyunk!) Mindenki, aki látja ezeknek az állami segítséggel támogatott vérszegény szövetkezeteknek folytonos terjeszkedését... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Mi köze van ennek a javaslatnak a szövetkezetekhez 1 ?) Semmi köze nincsen. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Akkor miért méltóztatik róluk beszélni?!) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy már Éber Antal képviselő úr figyelmét is felhívtam arra, hogy ez a javaslathoz nem tartozik., Meg fogom vonni a szót a képviselő úrtól, ha így folytatja". Bródy Ernő: Nem szeretnék erre rászolgálni, mert ez még soha nem történt meg velem. Rögtön rá is térek tárgyamra, amelyről szólni akarok. (Éber Antal: Sem a kamara elnöki székében, sem itt nem szabad róla beszélni!) Ennél a tárgynál erről nem lehet szólanom, de majd keresek és találok alkalmat arra, hogy a szövetkezetekkel szemben való egészséges ellenérzésemet kijelenthessem. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az nem lesz új!) Most azonban méltóztassanak megengedni, hogy a mélyen t. miniszter úrnak ismételten figyelmébe ajánlom a kereskedelmi utazók és ügynökök jogállására vonatkozólag már az általános vitában általam előterjesztetteket és arra kérem a mélyen t. miniszter urat, találjon alkalmat rá, hogy e javaslat keretében, az 1. §-ban állapítsa meg, hogy a kereskedelmi utazók és ügynökök alkalmazottaknak tekintendők, a további rendelkezéseket pedig méltóztassék egy rendelet számára fenntartani. Teljesen igazat adóik ia mélyen t. miniszter úrnak abban, hogy a kereskedelmi utazók és ügynökök helyzete általában különbözik a magánalkalmazottakétól, s hogy őket-illetőleg sem a munkaidőnek, sem a szabadságnak a kérdése nem oldabató meg úgy, amint az meg van oldva ebben a javaslatban a magánalkalmazcttakra nézve. Viszonit az az elv, hogy semmiféle •szolgálati viszonyban ne legyenek, hanem csak jutalékért dolgozzanak, nem tartható fenn. A kereskedelmi utazóknál és az ügynököknél pedig az az állapot áll fenn, hogy őket csakis jutalékért utaztatják és a mai körülmények között nekik ennek a helyzetnek összes következ'. ülése 1987 július 1-én, csütörtökön. menyeit viselniök kell., Méltánytalan tehát, hogy amikor a magánalkalmazottak nagy társadalmát előnyösebb helyzetben részesítjük, ők ebből kimaradjanak. Ismétlen, mélyen t. miniszter úr, tudom és megállapítom, hogy viszonyaik különlegesek, de éppen ezért csak az elv kimondását (kérem, a részleteket pedig intézze el a miniszter úr rendeletileg. Azt hiszem ennél megfelelőbb álláspontot nem lehet képviselni. T. Ház! Beszédem ideje alatt a miniszter úr közbeszólás formájában azt méltóztatott mondani, hogy nehéz ennek a kérdésnek 'megoldása többek között azért, mert gyakran megtörténik, hogy az utazó nem egy, hanem több cég szolgálatában áll. Errevonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy itt felolvassak egy kúriai határozatot, amely ebből a szempontból ügydöntő jellegű. Azt mondja a Kúriának egy 1933-bain hozott határozata, hogy (olvassa): »Szolgálati szerződés akkor jön létre, ha az egyik fél mint munkavállaló a másik féllel minit munkaadóval szemben meghatározott díjazásért szolgálatok állandó teljesítésére kötelezi magát. Az, hogy a munkavállaló egész erejét kizárólag a munkaadó javára kösse le, a szolgálati szerződésnek nem érvényességi kelléke«. Vagyis lehetséges az, hogy a munkavállaló több munkaadóval köt szolgálati szerződést, tehát megfelelően meg lehet állapítani, hogy mikor van szó kereskedelmi utazóról, illetőleg, hogy mikor áll csak egy munkaadóval szolgálati viszonyban, s mikor több munkaadóval. Azok az inkonvenienciák, amelyek ebből a jelenlegi helyzetből folynak, röviden Összefogj íalva a következők (olvassa): »A ikereskedelmi utazókat és ügynököket a munkaadók gyakran elütik a magánalkalmazottaknak járó szolgáltatásoktól azzal, hogy vállalkozási szerződés f orma jáblai burkolják megállapodásukat. Ezzel a kereskedelmi utazókat és ügynököket kizárják mindazokból a szociális jogokból, amelyeket a. többi magánalkalmazottaknak a törvény és törvényerejű rendeletek biztosítanak. Gyakrankényszerül a kereskedelmi utazó és ügynök oly megállapodás létesítésére, hogy munkaadója érdekében kifejtett munkájával kapcsolatos készkiadásait, utazási költségeit a sajátjából fizesse és munkájáért csupán jutalékot kapjon. A kizárólag jutalék ellenében való utaztatás, amely a mai jogállapot mellett lehetséges, erkölcstelen, mert a munkavállaló nemcsak ingyen munkát ad, -hanem még át is vállalja munkaadója üzleti rezsijének egyrészét, anélkül, hogy a nyereségből részesedne. A tiszta jutalékos utaztatás nem jelenti a munka eredménye szerinti díjazást sem, mert az utazó és ügynök munkájának eredménye nemcsak az általa szerzett ügyletekben mutatkozik, hanem ő magbízójának élő reklámja, folytonos propagálója is. Gyakran kényszerül az utazó és ügynök delcredere vállalására, ami a munkaadó veszteségében való további részesedését jelenti anélkül, hogy nyereségében részesülne, A jutalékkal kap-csolatos jogkérdések körül teljes a jogbizonytalanság, holott az utazók és ügynökök munkájának ellenértéke legnagyobbrészt jutalékokból áll.« A mélyen t- kereskedelemügyi miniszter úr beszédem alatt még egy közbeszólást méltóztatott mondani, amelyből intencióira következtetek. Azt méltóztatott mondani, hogy ott van a 15. §. Mi van abban a szakaszban?
