Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-240

12Ô Az országgyűlés képviselőházának 2h0, bejelenthetem továbbá azt is, hogy mindazok a módosítások, amelyeket a bizottság a javaslat benyújtott szövegével iszemben helyeseknek vélt és elfogadásra ajánl, amelyeket majd a részletes vita során leszek bátor előterjeszteni, ezek az indítványok tisztán és kizárólag attól a szellemtől voltak áthatva, hogy mind a szövegezés, mind a tartalom szempontjából minél tökéletesebb és minél világosabb törvényjavaslatot terjesszünk a Ház elé. (Helyeslés a jobbés a baloldalon.) A nemzeti együttérzésnek ezt a nagyon szép megnyilatkozását klasszikusan fejezte ki a bizottság tárgyalása rendjén Eckhardt Tibor képviselőtársunk, amikor azt mondotta, hogy ennek a javaslatnak a tárgyalásánál nem mint ellenzék, hanem mint magyar emberek vesznek részt az összes magyar ellenzéki pártok tagjai. (Elénk éljenzés és taps.) Azt hiszem, hogy mint ennek a javaslatnak az előadója, a parlament összes pártjainak ezt a magatartását magamra nézve is kötelezőnek kell, hogy elismerjem és ebből kifolyólag, amidőn egyrészt kizárólag a javaslat ismertetésére szorítkozom, másrészt nem kívánok semmi olyant előadni, ami ezzel az elhatározással szemben állana, s ami alkalmas volna arra, hogy vitát provokáljon, hanem egyedül és kizárólag a javaslat jogi ismertetésére szorítkozom néhány rövid szóval. T. Ház! Áttérve a javaslat ismertetésére, amely kellő időben iközhírré tétetett a sajtóban dus, s ïamelynek szövegét a képviselőház' összes tagjai kellő időben meg is kapták, bátor vagyok előadni, hogy a javaslat három fejezetből áll. Ezek közül az első »A kormányzói jogkör kiterjesztése« címet viseli. Ennek 1. §-a szabályozza a kormányzónak a törvényhozó hatalomban való részvételét, nézetünk és a bizottság felfogása szerint is szerencsés formában. Ebben a szakaszban lényegében a kihirdetés és a törvényjavaslat-visszaküldési jog nyer megfelelő szabályozást. A javaslat 2. §-a az utódajánlás kérdésével foglalkozik, részletesen szabályozván az utódajánlás alaki jogi kellékeit is,, részletesen szabályozván azt is, hogy ezt az i ajánlást hogyan és miképpen kell a törvény rendelkezései értelmében írásba foglalni és hogy ennél az aktusnál milyen szerepet töltenek be azok a közjogi méltóságok, amelyeket a törvény javaslatnak ez a helye megjelöl. A javaslat II. fejezete »A kormányzói tiszt megüresedése és új kormányzó választása« címet viseli. A 3. § rendelkezik az országtanács felállításáról. Ez a szakasz szabályozza azt, hogy kikből alakul az országtanács, azonkívül azt, hogy az országtanácsban résztvevő hivatali méltóságok üresedése esetén kik Helyettesíthetik ezeket a méltóságokat. A4. §, amely még az országtanáccsal foglalkozik, pozitív és negatív irányban szabályozza az országtanácsnak az interregnum rendjén a törvény által adott hatáskörét. Az 5. § foglalkozik magával a kormányzóválasztással. Meghatározza nemcsak a kormányzó választó országgyűlés összeülésének határidejét, hanem szabályozza ezenkívül még az országgyűlés és a választás lefolyásának rendjét is, megállapítja a minimális és maximális határait annak, hogy mikor, milyen körülmények között és hogyan határoz az országgyűlés. A napirenden levő javaslat III. fejezete a 6. §-ban a magyar királyi főkegyúri jogot érintő rendelkezést tartalmaz, amely lényegében jogfenntartás, a 7. § pedg a kormányzó feleülése 1937 július 1-én, csütörtökön. lősségrevonásának kérdésében tartalmaz intéz kedéseket, amennyiben az 1920:1. te. erre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi és a kormányzó felelősségre vonásának lehetőségét mellőzi. A 8. § a kihirdetés, illetve életbeléptetés tekintetében rendelkezik. T Ház! A most nagy vonásokban előadott javaslat mind jogelméleti, mind jogtörténeti szempontból igen nagy fontosságú és jelentőségű. A javaslat miniszteri indokolása bevezető részében három igen nagyfontosságú alkotmányjogi megállapítást tesz. Az első ilyen megállapítás történelmi visszapillantással kezdődik, amidőn rámutat az indokolás arra, hogy nemzetünk a történelem folyamán olyan esetekben, midőn a királyi szék megüresedett, vagy a királyi hatalom gyakorlása egyéb okból, így különösen a király kiskorúsága, vagy távolléte miatt szünetelt, a főhatalom gyakorlásáról különbözőképpen gondoskodott. Ilyen esetekben a ikirály helyettesítésére részben a nádori intézmény, részben kormányzótanács rendelése, illetve választása szolgált, többször találkozunk azonban nemzetünk történetében ilyen esetekben kormányzóval is. A másik igen fontos megállapítása a javaslat indokolásának az, amidőn azt mondja, hogyha a nemzetnek nincs a Szent Koronával megkoronázott királya, vagy ha a koronás király hatalmát nem gyakorolhatja, minden közhatalom, tehát a törvényhozó hatalom is, a nemzetet, mint a közhatalom ősforrását illeti. Harmadik igen fontos megállapítása a javaslat indokolásának az, amikor az 1920. évi I. te. 13. §-át idézve megállapítja, hogy a kormányzót a királyi hatalomban foglalt összes jogok alkotmányos gyakorlása megilleti, hacsak a törvény e hatalom gyakorlása elé korlátot nem állít. T. Ház! Ezek a megállapítások mind azt jelentik, hogy mind az 1920:1. te, mind a napirenden levő javaslat is a kormányzói hatalmat a királyt helyettesítő intézményként fogja fel (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps,) és hogy úgy az 1920:1. te., mint az azt kiegészítő későjbbi törvényeink a kormányzói jogkört elvileg a királyi jogokból építették fel. (Helyeslés a baloldalon.) Ez azonban közjogilag nem is történhetik másképp, ment ha jogelméleti szempontból a kormányzói intézmény a királyi hatalom helyettesítője, úgy akkor ugyanazokat a jogokat gyakorolja elvileg, mint a helyettesített király (Ügy van! a baloldalon.), amint ezt a történelmi precedensek is bizonyítják. Ha az 1920:1. te. meghozatala időpontjában nem lett volna a nemzet abban a tragikus helyzetben, amelyben volt és ha az optimizmus, amellyel a küszöbön álló béketárgyalások felé nézett a nemzet minden fia, nem teremtett volna olyan közhangulatot,, nem idézett volna elő olyan közmeggyőződést, hogy az a helyzet, amelyben akkor voltunk, csak egészen rövid átmenet flehet, úgy valószínű, hogy az 1920:1. te. az előbb körvonalazott jogelméletnek megfelelően és különös tekintettel a történelmi precedensekre, a kormányzói intézményt másképp szabályozta volna, vagy legalábbis nem szabta volna olyan szűkre annak jogkörét, annál is inkább, mert ebben az időben élt Magyarország koronás királya. De nem változtat ezen a helyzeten a detronizációs törvény sem jogelméleti szempontból, ha ennek a törvénynek keletkezését jogelméleti szempontból és abból a szempontból vizs-