Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-240

Az országgyűlés képviselőházának 240. gáljuk, vájjon ebben az időpontban gyakorolhatta-e a szuverén nemzet a ^törvényhozási alkotás terén szabad akaratát. (Ügy van! a baloldalon.) IV. Károly király tragikus halála sem változtat a helyzeten a közjogi elmélet szempontjából, mert az elmélet szemjontjából rex non moritur, a király nem hal meg. Elképzelhető tehát, sőt ,de facto az is történt, hogy az elméleti szempontból felfogott királyhelyettesítésnek nines alkotmányjogunk szempontjából semmi néven nevezendő akadálya. (Ügy van! a baloldalon.) Hogy jogelméleti szempontból milyen súlyos következményekkel járt az 1920:1, tc.-nek előbb említett szabályozása, azt mutatja, hogy úgy hazai, mint külföldi elméleti jogászok úgy az államforma, mint a kormányzói intézmény elméleti minősítése szempontjából milyen különböző eredményekre jutottak. Méltóztassanak megengedni, hogy csak néhány, majdnem ad absurdumig vitt elméleti okoskodásra mutassak rá, amikor van olyan külföldi közjogász, aki azt mondja, hogy Magyarország államformája egy royalista színezetű arisztokratikus köztársaság (Derültség a baloldalon.), van olyan elmélet, amely azt mondja, hogy kvázi-monarchiában él Magyarország; van olyan elmélet, amely addig, míg IV. Károly király élt, a kormányzói intézményt locum regis tenens-nek, majd miután meghalt, locum regis habitans-nak akarja feltüntetni s tetézte az elméletben ezt a bizonytalanságot az 1920. évi I. te. 14. §-áJhoz fűződő indokolás is, amely a felelősségrevonással kapcsolatban azt mondja, hogy a kormányzó közjogi állása megfelel annak a jogállásnak, amelyet a köztársaságban a köztársasági elnök tölt be. Még zavarosabbá vált a helyzet, amikor az 1921 :XL

VII. te. megalkotása kapcsán annak 3. §-a kimondja, hogy a nemzet a királyság ősi államformáját fenntartja. T. Ház ! A magyar nemzet és a magyar törvényhozás évezredes alkotmányos érzéke ösztönszerűleg felismerte, hogy milyen veszély rejlik ebben a közjogilag, — ha szabad ezt a szót használnom — elméleti szempontból felemás helyzetben és milyen veszélyt rejt magában az, hogy a kormányzói intézmény ősi alkotmányunkban gyökerező királyhelyettesi jellege az elméletben és a gyakorlatban elhomályosult, mert ezzel nemcsak a kormányzó tekintélyét szállítja le, hanem magát az ezeréves királyi intézményt is veszélyezteti. Éppen ez a megérzés ösztönözte a törvényhozást, hogy sorozatos törvényalkotásokkal, mint az 1920:XVII. te, majd az 1926:XXII. te, végül az 1933:XXIII te. rendelkezéseivel a kormányzói jogkört a királyi hatalom teljessége felé terjesztette ki. ^Szerény nézetem szerint befejezi ezt a jogtörténeti folyamatot és ezt a jogtörténeti törekvést a napirenden lévő javaslat is akkor, amikor a kormányzónak a törvényalkotásban való jogát a modern idők parlamentáris kormányrendszerének megfelelően szabályozza sa kormányzó felelősségrevonásának lehetőségét mellőzi. A kormányzói felelősségrevonás mellőzésének kérdésében jogelméleti szempontból véleményem szerint döntőnek kell felfogni a kormányzó királyhelyettesi jellegén kívül azt a körülményt is, hogy az 1920:1. te is megállapítja a kormányzó sérhetetlenségét. A sérthetetlenség szerény véleményem szerint magában foglalja a felelőtlenséget is és ha az indokolás e tekintetben a lengyel alkotmányra hivatkozik, ülése 1937 július 1-én, csütörtökön. 121 legyen szabad nekem hivatkoznom a belga alkotmányra, amelynek 63. cikke azt mondja, hogy: »Lia personne du roi est inviolable, mais ses ministres sont responsables«. A holland alkotmány ugyancsak ezzel a szóhasználattal él, amikor azt mondja, hogy »a király sérthetetlen, a miniszterek felelősek«. Ez a felfogás, a sérthetetlenségnek ilyen elméleti felfogása tulajdonképpen kidomborítja a minisztérium alkotmányjogi felelősségét és ez felel meg a mi közjogi felfogásunknak is. A javaslat azt mondja indokolásában, hogy a kormányzói jogkör kiterjesztése tekintetében hozott rendelkezések törvénybeiktatásával csak a nemességadományozás, illetőleg a szentesítés! és a főkegyúri jog körében marad fenn a kormányzóijogokra vonatkozó olyan nagyobb gyakorlati jelentőségű korlátozás, amely a kormányzói hatalmat a koronás király hatalmától megkülönbözteti. Végtelenül örülök annak, hogy a kodifikáeió a »megkülönbözteti« szót használta, mert valójában a kormányzói jogkört nem a koronás király, vagy a király hatalmával szemben kell korlátozni, hanem attól meg kell különböztetni. A meg nem koronázott királyt nem illette meg a szentesítés és a nemességadományozás joga. Ez annál is inkább áll, mert a mi közjogunk nem ismeri a királynak fenntartott jogokat, az úgynevezett jura reservata-kat, sem pedig az úgynevezett veleszületett jogokat s az indokolás nagyon helyesen orutat rá Werbőczi Hármaskönyvére két helyen is, amikor azt mondja, hogy a szentesítés és a nemességadományozás a Szent Koronának a joga s csupán a koronázás tényével — amit kell azonban, hogy megelőzzön a hitlevél kiadása és kövessen a koronázási eskü letétele — ruháztatik át ez a két jog a királyra. < Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a napirenden lévő javaslat alkotmányjogi és jogtörténeti jelentősége igen nagy, mert egyrészt —amint azt Eckhardt Tibor képviselőtársunk a bizottsági tárgyalás rendjén mondotta — közjogi rendszerünkből komoly veszélyek elimináltatnak, de azért is, mert ezzel a javaslattal a maga közjogi tisztaságában valósul meg a kormányzói intézmény s ezen keresztül erősödik meg az ezeréves ősi királysági intézményünk is. Erre pedig különösen a mai történelmi helyzetben nagy szükségünk van, mert ha valamikor, úgy ma még fokozottabb mértékben kell ragaszkodnunk a királyság ősi' államformájához, hiszen minden magyar ember érzi és tudja, hogy a nagy magyar, ezeréves és történelmi határokkal rendelkező államegységet csak ezen az útón valósíthatjuk meg. (Ügy van! Úgy van! taps.) Végül méltóztassék megengedni, hogy annak a hő óhajomnak és reményemnek adjak kifejezést, hogy a legközelebb tárgyalás alá kerülő két másik nagyfontosságú közjogi javaslatnál is a nemzeti együttérzésnek ez a nagyszerű megnyilatkozása szintén szemünk elé fog tárulni. És ha ez be fog következni, nincs kétségem aziránt, hogy szemben azokkal az állításokkal, amelyek a parlamentarizmust, mint egy elavult intézményt akarják a közvélemény elé állítani, a mi ezeréves alkotmányunk olyan szabályozást fog adni a jövő parlamentnek, hogy urbi et orbi ezen törvényalkotásokban a parlamentarizmus reneszánszát fogják látni. T. Ház! A történelmi alkotmányoknak s így a mi ezeréves ősi alkotmányunknak is éppen a rugalmassága a karakterisztikuma. Ez a rugalmas történelmi alkotmány megtalálja az 18*