Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-239
Az országgyűlés képviselőházának 239. melyik munkás már hosszabb időn át dolgozott valamelyik cégnél, később — azért, hogy olcsóbb munkaerővel dolgoztathasson — a cég elbocsátja azt a munkást, aki már bizonyos szakképzettségre tett szert és tanulatlan munkással végezeti el a munkát. Kérem tehát a miniszter urat, hogy méltóztassék majd, amikor erről a kérdésről szó lesz, az általam elmondottakra figyelemmel lenni. Elhiszem, hogy tanoncnak lenni nagyon nehéz dolog, de viszont meglesz az illetőnek a lehetősége arra, hogy bizonyos szakképzettségre szert tehessen. Szükséges volna azonban az; is, hogy erről valamiképpen dokumentumot nyerhessen s ennek alapján jogot formálhasson arra, hogy vasbetonmunkáknál előnyben részesüljön a tanulatlan munkással szemben. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az iparügyi miniszter úrnak Reibel Mihály képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház; a választ tudomásul veszi. Következik Reibel Mihály képviselő úr második interpellációja a belügy- és az iparügyi miniszter urakhoz a pesthidegkúti villanyszerződés tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a& interpelláció szövegét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz és a m, kir. iparügyi miniszter úrhoz. Hajlandó-e a m. kir. belügyminiszter úr a pesthidegkúti villanyszerződést átvizsgáltatni és — tekintettel a szerződésszegések és visszaélések súlyosságára — Kratzer József vállalkozótól a koncessziót a szerződés 41. §-ának 3-ik bekezdése szerint kártalanítás nélkül megvonni? Hajlandó-e elrendelni, hogy az üzemet a község vegye saját kezelésébe? Hajlandó-e elrendelni, hogy Kratzer József vállalkozó köteleztessék, hogy a községnek okozott egész kárt a maga teljes összegében fizesse vissza? Budapest, 1937 június 23. — Reibel Mihály s. k., országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: T. Képviselőház! Folyó évi május hó 28-án 24.266. szám alatt az alispáni hivataltól egy fellebbezés ment fel az iparügyi minisztériumba, amely azonban eddig még elintézést nem nyert. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Most van elintézés alattj) Köszönettel tudomásul veszem. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De nem úgy, ahogy a képviselő úr óhajtja!) Megengedem, ez lehetséges. Ennek az ügynek sürgős elintézését azért kérem, mert Pesthidegkúton a kedélyek fel vannak izgatva, s a perek egész lavinája indult meg. Éppen ezért válik szükségessé az, hogy ennek az ügynek a végére mielőbb pont tétessék. Az igen t. miniszter úrnak — aki ismeri már az ügyet és ismeri azokat a hibákat, amelyeket itt vállalkozói szemimel felsorolnak — bizonyára módjában van meggyőződni arról, hogy mi felel meg ezelíből a százszázalékos igazságnak ás mi nem. T. Ház! Mindenesetre van egy momentum, amely arra enged következtetni, hogy ezeknek a panaszosoknak lehet valami igazságuk, s ez ülése 1937 június 30-án, szerdán. H3 az elszámolásban mutatkozik. A panaszosok szerint a vállalkozó a községgel szemben ^ valami kiegyezést létesített és 7000 pengőt ígért öt év alatt a községnek részletekben visszafizetni. (Baross Endre: Nem ígérte!) Nagyon jól tudjuk, hogy amikor egy ilyen megállapodás történik, az lehet egy nobilis gesztus, de lehet valami része a dologban annak is, (hogy egy ominózus ügyet le akarnak zárni. Mielőtt ez az ügy végleges döntés alá kerülne, igen kérném a miniszter urakat, hogy ezeket az adatokat mind vizsgáltassák ki, mert máskülönben ebben az ügyben közmegnyugvást kelteni nem lehet. Nem akarok részletesen kitérni azokra a szabálytalanságokra, amelyek állítólag történtek, nem akarok visszatérni arra, hogy vannak itt egyes összegek nem bekapcsolási, hanem; inkább csatlakozási díjak — amikor valaki azt kívánja, hogy a házához vezessék a villanyt, akkor neki kellett volna előlegezni azt az összeget, hogy ő azt megkaphassa, bizonyos áramfogyasztás ellenében, azonban ezt vissza kell adni — és így tovább egész hosszú sor visszaélés van itt felsorolva. (Baross Endre: Nincs ott semmi visszaélés, képviselő úr!) Végtelenül fogok örülni, ha a miniszter úr meg fogja ezt állapítani és meg fogja nyugtatni a község lakosságát, hogy velük szembea semmiféle sérelem nem történt. (Baross Endre: Mennyi a villanyáram Eleken? 11 fillér? — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Itt meg 6 fillér! — Zaj. — Baross Endre: Tessék csak otthon seperni!) Nem vagyok megelégedve. Mindig szoktam ott seperni, az igen t. képviselő úr meg lehet nyugodna. Jártak nálam már a mi villanytelepünk ügyében is. Ha a villanyáramot szolgáltató nem a saját villanytelepén fejleszti az áramot, hanem Budapest székesfővárostól veszi át (Baross Endre: Fizettek volna 8-5 fillért?) és az áramot csak tovább elosztja, akkor — méltóztassék megengedni igen t. képviselő úr — nem számíthat olyan nagy haszonrai. (Baross Endre: A kereszténypárt majd megköszöni ezt az interpellációt! — Gr. Festetics Domonkos: Keresztény üzem!) Azt megengedem. Nem tudom, hogy a kereszténypárt meg fogja-e köszönni vagy nem. Én itt nem politizálok, (Griger Miklós: Reibel mindig igazságos!) csak azt mondom, hogy ha valaki egy másikkal kiegyezik 7000 pengőben, akkor valaminek kell lennie, mert 7000 pengőt csak úgy szó nélkül nem szokott az ember kidobni. (Baross Endre: Megnyugtatom, nem szó nélkül • fizetik! — Derültség. — Fábián Béla: Nyögnek?) Én, ha igazságom tudatában vagyok, egy fillért sem vagyok hajlandó fizetni, nem pedig 7000 pengőt. (Zaj.— Halljuk! Halljuk!) Végeredményben — ha az igen t. képviselő úrnak nagyon kellemes — áttérhetnénk a dolog részletes tárgyalására s a többi indokokat is felsorolhatnám, de mind az igen tisztelt iparügyi miniszter úr, mind a belügyminszter úr előtt ott fekszik a fellebbezés, ott vámnak az összes okok, amelyeknek alapján kérik ennek felülvizsgálatát és ha mindez megfelel a tényeknek, akkor azt kérik, hogy a község kezelésébe adassék át, mert mégis csak a köz érdekében áll aa, hogy a közé legyen a haszon, hogy azzal a pótadó csökkentessék. Ha tényleg jogos követelésről mondott le az a községi elöljáróság, mi sem természetesebb, mint az,
