Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-239
Az országgyűlés képviselőházának 239. szénnel való fűtésre rátérni. Felszólításom báró Waldbott Kelemenhez, Biró Zoltánhoz és Chorin Ferenchez szól. A Fagazdasági Tanács és az Erdészeti Egyesület részéről báró Waldbott Kelemenhez és Biró Zoltánhoz, akikkel évekkel ezelőtt együtt küzdöttem a magyar erdőgazdaság és faikitermelés érdekében, szemben a ttílzásba vitt román faimporttal. Azt mondtam akkor és mondom ma is, nyiltan, itt a Házban, hogy becsületbeli kötelessége minden népképviselőnek és minden igaz magyar embernek, hogy a magyar erdőkitermelők érdekében a szavát felemelje és megértse azt a nagy nemzeti szempontot is, amely ehhelzi a kérdéshez fűződik, de mindenben van határ, mindenben van elég, mindennek lehet megálljt mondani. Az erdőkitermelők, — emlékszik rá Esterházy Móric t. képviselőtársunk — éppen a nagyobb erdőbirtokosok, akik akkor körülbelül 1 millió holddal, vagy nagyobb erdőterülettel rendelkeztek, nyilt memorandumot intéztek a kormányhoE, hogy a kisfogyasztók kárára nem kívánják igénybe venni a nagyobb árakat, amelyeiket nekik sanda szemmel annakidején a Rottmann-konszern kilátásba helyezett. Ha ez így van, akkor most is eszerint tessék cselekedni. Bízom benne, hogy az erdőkitermelőknek juttatandó minden tisztességes haszon mellett maguk ezek a nagy exponensek, Waldbott Kelemen báró és Biró Zoltán oda fognak hatni, közreműködnek abban, hogy a kormány az árleszállítást a fogyasztók javára eszközölhesse, ami feltétlenül szükséges a mostani nehéz szociális viszonyok között. Minthogy pedig a széntermelés fokozódott az országban s minthogy előrelátható, hogy a drága faárak mellett^ a szénfogyasztásra, a szénfűtésre nagyobb mértékben fog rátérni az ország közönsége, kérem Chorin Ferencet, a Salgó szénbányáinak vezérigazgatóját, t- barátomat és Söpkéz Sándor régi t. képviselőtársamat, akiknek altruisztikus gondolkozásáról kell, hogy e felvetődött konkrét esetben is meggyőződést szerezzünk, hogy úgy maguk, mint hatván kollégájukra, a MAK vezérigazgatójára, Vida Jenő t. felsőházi tag úrra, minden lehetőt kövessenek ^ el olyan irányban, nehogy a szénárakat emeljék, hanem, hogy szállítsák lejjebb, tekintettel arra, hogy a fogyasztás növekedni fog s így hasznuk leszállított árak mellett is több lesz. Ezt azért is mondom, mert lehetetlenség szemet hunyni azelőtt, hogy a szociális követelések igenis zörgetnek jás kopogtatnak a nagytőke kapuján és sokszor döngetik azt, Helytelen az a beállítás ezzzel szemben, amely a Felsőházban hangzott el, hogy mi a tőke ellen vagyunk. Nem, sőt hitvány ember az, aki a tőke ellen van, nyiltan megmondom, csak a nagybank- és karelkapitalizmust akarjuk kötelességének teljesítésére szorítani,^ kedvezményeiket éppen a kisemberek millióinak érdekében kevesbíteni, mert ez nemcsak gazda- ' sági érdek, hanem szorosabb értelemben véve a szociális problémák megoldásának kulcsa, a szociális egyensúly biztosítása s így polgári érdek is.. Amikor azt kérem, hogy a t. miniszter úr mindezek elmondása után és^ amelyeket látom. hogy részben 'helyesléssel, részben kellemetlen érzéssel hallgatott meg, — pedig az igazat mondottam — álljon a sarkára és törje le az uzsoraárakat, akkor nyiltan kérdezem tőle, hogy ha a maximálással nem lesz ez lehetséges, ha készletek tekintetében zavar lesz, fenniilése 1937 június. 30-án, szerdán. 111 akadás lesz a faellátás terén, hajlandó lesz-f» ő, vagy a kormány olyan újabb lépéseket tenni, ha kell, még szigorúbb lépéseket, esetleges rekvirálással, amelyek meg fognak felelni a sok milliónyi főt kitevő fogyasztóközönség érdekeinek és meg fognak felelni a mindenek felett álló osztó igazság gondolatának!? (Rátz Kálmán: No de ez tőkellenes lenne!) Elnök: A kormány nevében az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Kép viselőiház! Méltóztassék megengedni, hogy Kun Béla képviselő úrnak a kormányhoz intézett interpellációjára a kormány nevében én válaszolják. Méltóztassék azt is megengedni, hogy a képviselő úr kívánságának megfelelően csak röviden és ideiglenes választ adhassak. Azért kell ezt tennem, mert minthogy una délután a 33-as bizottság ülésén a kormány egy javaslatot kíván beterjeszteni a 33-as bizottsághoz a tűzifaárak szabályozásának a tárigyában, nem akarok elébe vágni a 33-as bizottság határozatának, (Rupert Rezső: Nem határoz az semmit!) csak szükség-esnek tartom megjegyezni, hogy a tűzifadrágaság kérdésével a kormány — amint méltóztatnak látni — a legintenzívebben foglalkozik, méltóztatnak azonban azt is tudni, hogy a kormánynak csak két eszköz áll rendelkezésére: az egyik az, hogy a 'külföldi tűzifát beereszti az országiba — amire nézve a tárgyalások' most vannak folyamatban — és éppen azért méltóztassanak engem felmenteni az alól, hogy ezeknek a tárgyalásoknak az állásáról jelentést tegyek, — a másik eszköz pedig az ármaxiimálás. Ebben a második körben elkészült a kormánynak egy rendelettervezete, amelynek, ha a 33-as bizottság ma délután elfogadja, rövidesen érvényt fogunk szerezni. Még csak szükségesnek tartom rámutatni arra, hogy az a szerv, amelyet a képviselő úr itt ismertetett a Ház előtt, csak most alakult ímeg' és annak a jövőben lesz a hivatása a tűzifaforgalom szabályozása. Nagyon nehéz azt kapcsolatba hozni az eddig is bekövetkezett drágasággal, bár e szerv megalakulása tekintetében folyt tárgyalások elhúzódása kétségkívül bizonyos mértékben tápot adott a spekulációnak, amelyet nézetem szerint a fogyasztóközönség érdekében minden körülmények között meg kell akadályozni. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Minthogy a miniszter úr válasza ideiglenes válasz és az házhatározat tárgya nem lehet, az interpelláció kiadatik a kormánynak. Következik Reibel Mihály képviselő úrnak az iparügyi 'miniszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz. Hajlandó-e a miniszter úr a vasbetonipari munkálatokat szakképesítéshez kötni, illetőleg a yasbetóniparban csak szakképesített munkások foglalkoztatását lehetővé tenni 1 ? — Rei'bel Mihály s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: T. Ház! A Keresztényszocialista Vasbeton- és Cementipari Munkások Országos Egyesülete felkért engem, hogy egy
