Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

Az országgyűlés képviselőházának 239. szénnel való fűtésre rátérni. Felszólításom báró Waldbott Kelemenhez, Biró Zoltánhoz és Cho­rin Ferenchez szól. A Fagazdasági Tanács és az Erdészeti Egyesület részéről báró Waldbott Kelemenhez és Biró Zoltánhoz, akikkel évek­kel ezelőtt együtt küzdöttem a magyar erdő­gazdaság és faikitermelés érdekében, szemben a ttílzásba vitt román faimporttal. Azt mond­tam akkor és mondom ma is, nyiltan, itt a Házban, hogy becsületbeli kötelessége minden népképviselőnek és minden igaz magyar em­bernek, hogy a magyar erdőkitermelők érde­kében a szavát felemelje és megértse azt a nagy nemzeti szempontot is, amely ehhelzi a kérdéshez fűződik, de mindenben van határ, mindenben van elég, mindennek lehet meg­álljt mondani. Az erdőkitermelők, — emlékszik rá Esterházy Móric t. képviselőtársunk — ép­pen a nagyobb erdőbirtokosok, akik akkor kö­rülbelül 1 millió holddal, vagy nagyobb erdő­területtel rendelkeztek, nyilt memorandumot intéztek a kormányhoE, hogy a kisfogyasztók kárára nem kívánják igénybe venni a nagyobb árakat, amelyeiket nekik sanda szemmel annak­idején a Rottmann-konszern kilátásba helye­zett. Ha ez így van, akkor most is eszerint tes­sék cselekedni. Bízom benne, hogy az erdőkitermelőknek juttatandó minden tisztességes haszon mellett maguk ezek a nagy exponensek, Waldbott Ke­lemen báró és Biró Zoltán oda fognak hatni, közreműködnek abban, hogy a kormány az ár­leszállítást a fogyasztók javára eszközölhesse, ami feltétlenül szükséges a mostani nehéz szo­ciális viszonyok között. Minthogy pedig a szén­termelés fokozódott az országban s minthogy előrelátható, hogy a drága faárak mellett^ a szénfogyasztásra, a szénfűtésre nagyobb mér­tékben fog rátérni az ország közönsége, kérem Chorin Ferencet, a Salgó szénbányáinak ve­zérigazgatóját, t- barátomat és Söpkéz Sándor régi t. képviselőtársamat, akiknek altruiszti­kus gondolkozásáról kell, hogy e felvetődött konkrét esetben is meggyőződést szerezzünk, hogy úgy maguk, mint hatván kollégájukra, a MAK vezérigazgatójára, Vida Jenő t. fel­sőházi tag úrra, minden lehetőt kövessenek ^ el olyan irányban, nehogy a szénárakat emeljék, hanem, hogy szállítsák lejjebb, tekintettel arra, hogy a fogyasztás növekedni fog s így hasznuk leszállított árak mellett is több lesz. Ezt azért is mondom, mert lehetetlenség szemet hunyni azelőtt, hogy a szociális követelések igenis zör­getnek jás kopogtatnak a nagytőke kapuján és sokszor döngetik azt, Helytelen az a beállítás ezzzel szemben, amely a Felsőházban hangzott el, hogy mi a tőke ellen vagyunk. Nem, sőt hitvány ember az, aki a tőke ellen van, nyiltan megmondom, csak a nagybank- és karelkapitalizmust akar­juk kötelességének teljesítésére szorítani,^ ked­vezményeiket éppen a kisemberek millióinak érdekében kevesbíteni, mert ez nemcsak gazda- ' sági érdek, hanem szorosabb értelemben véve a szociális problémák megoldásának kulcsa, a szociális egyensúly biztosítása s így polgári érdek is.. Amikor azt kérem, hogy a t. miniszter úr mindezek elmondása után és^ amelyeket látom. hogy részben 'helyesléssel, részben kellemetlen érzéssel hallgatott meg, — pedig az igazat mondottam — álljon a sarkára és törje le az uzsoraárakat, akkor nyiltan kérdezem tőle, hogy ha a maximálással nem lesz ez lehetsé­ges, ha készletek tekintetében zavar lesz, fenn­iilése 1937 június. 30-án, szerdán. 111 akadás lesz a faellátás terén, hajlandó lesz-f» ő, vagy a kormány olyan újabb lépéseket tenni, ha kell, még szigorúbb lépéseket, esetle­ges rekvirálással, amelyek meg fognak felelni a sok milliónyi főt kitevő fogyasztóközönség érdekeinek és meg fognak felelni a mindenek felett álló osztó igazság gondolatának!? (Rátz Kálmán: No de ez tőkellenes lenne!) Elnök: A kormány nevében az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Kép viselőiház! Méltóztassék megengedni, hogy Kun Béla képviselő úrnak a kormányhoz inté­zett interpellációjára a kormány nevében én válaszolják. Méltóztassék azt is megengedni, hogy a képviselő úr kívánságának megfelelően csak röviden és ideiglenes választ adhassak. Azért kell ezt tennem, mert minthogy una dél­után a 33-as bizottság ülésén a kormány egy javaslatot kíván beterjeszteni a 33-as bizott­sághoz a tűzifaárak szabályozásának a tár­igyában, nem akarok elébe vágni a 33-as bi­zottság határozatának, (Rupert Rezső: Nem határoz az semmit!) csak szükség-esnek tartom megjegyezni, hogy a tűzifadrágaság kérdésé­vel a kormány — amint méltóztatnak látni — a legintenzívebben foglalkozik, méltóztatnak azonban azt is tudni, hogy a kormánynak csak két eszköz áll rendelkezésére: az egyik az, hogy a 'külföldi tűzifát beereszti az országiba — amire nézve a tárgyalások' most vannak folyamatban — és éppen azért méltóztassanak engem felmenteni az alól, hogy ezeknek a tár­gyalásoknak az állásáról jelentést tegyek, — a másik eszköz pedig az ármaxiimálás. Ebben a második körben elkészült a kormánynak egy rendelettervezete, amelynek, ha a 33-as bizott­ság ma délután elfogadja, rövidesen érvényt fogunk szerezni. Még csak szükségesnek tartom rámutatni arra, hogy az a szerv, amelyet a képviselő úr itt ismertetett a Ház előtt, csak most alakult ímeg' és annak a jövőben lesz a hivatása a tűzi­faforgalom szabályozása. Nagyon nehéz azt kapcsolatba hozni az eddig is bekövetkezett drágasággal, bár e szerv megalakulása tekin­tetében folyt tárgyalások elhúzódása kétségkí­vül bizonyos mértékben tápot adott a spe­kulációnak, amelyet nézetem szerint a fo­gyasztóközönség érdekében minden körülmé­nyek között meg kell akadályozni. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudo­másul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Minthogy a miniszter úr válasza ideiglenes válasz és az házhatározat tárgya nem lehet, az interpelláció kiadatik a kor­mánynak. Következik Reibel Mihály képviselő úrnak az iparügyi 'miniszter úrhoz intézett interpellá­ciója. Kérem a jegyző urat, hogy szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz. Haj­landó-e a miniszter úr a vasbetonipari munká­latokat szakképesítéshez kötni, illetőleg a yas­betóniparban csak szakképesített munkások foglalkoztatását lehetővé tenni 1 ? — Rei'bel Mi­hály s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: T. Ház! A Keresztényszo­cialista Vasbeton- és Cementipari Munkások Országos Egyesülete felkért engem, hogy egy

Next

/
Thumbnails
Contents