Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

110 Az országgyűlés képviselőházának 239. ülése 1937 június 30-án, szerdán. los jelentés mást mond., De rendben van, nagyon jó, örvendek, hogy a t. (miniszter úr tovább tárgyal és meg akarja szüntetni az egykéz-rendszert a román fa behozatalánál, hiszen a románok a tárgyalások során úgyis tiltakoztak ez ellen. Azt nem. bánnám, egykéz magának az államnak a keze lenne, mint elosztó szervnek a keze, ha illő módon és áron kiszolgálják így a kisfogyasztót. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kun Béla: Kérek negyedóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meg/hosszabbítást megadni'? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja Kun Béla: De t. miniszter úr, én kellő reverenciával vagyok, azonban mindnyájunk kezét és lelkiismeretét égeti ez a kérdés. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Ennek az alakítandó szervnek nincs semmi köze a kérdéshez! — Mózes Sándor: De állandóan drágul a tűzifa!) Annak. hogy idáig fejlődtek a dolgok, ha nem is a t. miniszter úr, de mindenesetre más felelős tényezők hibája volt az oka, mert ismétlem, olyan zsákutcába jutottunk, amelyből • kibontakozni^ nagyon nehéz. Azt mondják, hogy ez a kormány a kisemberek kormánya és én mégis azt látom, hogy a tűzifa árak a kisemberek ellen ugrásszerűen toronymagasra szöktek fel, ami tűrhetetlen, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és nem fér össze azzal a programmadással, amiről sokszor hallunk. Elvégre a Magyar Távirati Iroda által kiadott hivatalos jelentésből olvasok fel. Ez a jelentés azt mondja (olvassa): »A részvénytársaság mint árszabályozó, felosztó szerv fog működni. Hivatva lesz a hazai termésű és a külföldről behozandó tűzifának a kereslethez mért helyes beosztását, általában a keresleti és kínálat összhangját a fapiacon a fogyasztói érdekek szem előtt tartása mellett biztosítani.« Csodálkoznom kell tehát, hogy amikor a Magyar Távirati Iroda által kiadott hivatalos közlemény alapján ennek a faárszabályozó és elosztó szervnek jövőbeli működéséről beszélek, akkor a t. miniszter úr kifogást emel. (Bornerais:^ Géza kereskedelemügyi és közlekedésügyi

1 miniszter: Mondom, hogy ez a szerv még nincsen meg!) A hivatalos lap erről, mint befejezett tényről beszél. Méltóztassék a t. miniszter úrnak ott elintézni, ott cáfolni. Azt mondom, hogy a kormány elmulasztotta évek során a fa-kérdésben azt a szigorú felügyeletet gyakorolni, amelyet gyakorolni kötelessége lett volna. Nagyon sajnálom, de ha nem a kereskedelmi miniszter úr, hanem más szerv intézte ezeket a dolgokat, mindenesetre nem jól intézte és éppen ezért azt várjuk bizalommal a t. miniszter úrtól, hogy a jövőben mutatandó bátor ténykedéssel rendet teremt ott,, ahol minisztertársai, vagy elődei nem tudtak rendet teremteni. Mert az még sem rend, sőt a szociális rend durva megsértése, hogy Magyarországon jelenleg a tűzifa ára 5—6 pengő között legyen és őszre és télre 7 pengős árakkal kelljen számolni. En imár hosszú évtizedekkel ezelőtt foglalkoztam ezzel a kérdéssel, amikor még a miniszter úr a iképviselőház falain kívülről — elismerem, hogy pártfogó jóindulattal — nézte azt a küzdelmet, amelyet a kisemberek érdekében folytatunk. Azt kifogásolnia viszont most, hogy hivatalos adatok birtokában a helyzetet feltárom, határozottan az ellenkező indulatra vall. Hiszen publikálták a megalakulandó részvénytársaság, a Sylvan a Magyar Tűzifaértékesítő Rt. igazgatósági tagjainak nevét is. Az erdőkitermelők javára is kell dolgoznia és 25.000 vágón tűzifát kell átvennie a megállapított áron. Rendben van. Akkor, amikor a készletek felajánlása megtörténnék, jóformán már minden készlet azoknak a kezében van, akik, mialatt a kormány nem tette meg idejekorán a kellő inézkedéseket, a kulisszák mögött, ravasz spekulációval, az üzletet megkötötték és a nagy hasznot, hogy így fejezzem ki magamat, előre elhappolták. (Mozgás.) Az is előzetes kikötés volt, hogy az import fának tíz tonnáníkint, 100 i mázsás vagónonkint az új szervezet... (Egy I hang a jobboldalon: Nincs kikötés!) Ha a miniszter úr ezt a kikötést keresztülhúzta, rendben van, én azonban hiteles adatokból beszélek. Az új szerv ezek szerint 20 pengőt kap vagónonkint. A gőzfavágók Schanzer-csoportja magának 15 pengőt kíván, a szállítási igazolványért 6 pengőt, minőségi szemle címén újabb 5 pengőt számítanak fel, behozatali vám, illetőleg vámforgalmi adó címén 60 pengőt vesz az állam, úgy, hogy most már mégis csak odajutottunk, hogy nemcsak a fogyasztóközönség, hanem a kiskereskedők is tiltakoznak a tűzifa árának ilyetén való tudatos drágítása ellen. Azt kéri a Pa- és Szénkereskedők Egylete a kormánytól, hogy erre az egész kérdésre ráfonódó hínártól szabadítsa meg a magyar gazdasági életet. Ezek a kiskereskedők tegnap nem nyitották ki az üzleteiket, hanem zárt ajtók mellett árusítottak. Ez egy tüntetés jellegű Jbezárás volt annak konstatálásával, hogy a tűzifa beszerzési ára a kiskereskedők részére eddig is 30%-kai emelkedett, míg ők csak 9%-ot számítanak a közönséggel szemben, ennyit tudnak áthárítani és jelenleg- lehetetlen rossz helyzetben vannak. Ügy veszem észre, hogy azok a nagy fakereskedők, akik monopolizálták magát az egész tűzifakeireskedést, nem nagyon sok altruisztikus érzéssel és gondolkodással vannak kisebb kartársaik iránt, akik pedig voltaképen egy- és ugyar azon merkantil mezőn mozognak velük, hauem minden hasznot maguk akarnak zsebrerakni. A kiskereskedők nem képesek átruhoz jutni, a spekuláció folytatja a maga orgiáit és így kerül ma a 33-as bizottság elé ez a kérdés. Mi, a t. kereskedelmi miniszter úrnak a 33-as bizottság előtt lefolytatandó tárgyaláshoz innen a Házból még erőt akartunk és akarunk adni,, hogy mennél bátrabban szállva szembe ezekkel a hatalmasokkal, védje meg a kisfogyasztók érdekeit. A szállítási igazolványok rendszerének megszüntetése nemcsak a kereskedők érdeke, de feltétlenül közérdek az erdőkitermelők szempontjából is. Nem mindenkor olyankor adják a szállítási igazolványokat, amikor az erdőkitermelők éppen fuvarozni, vasútra szállítani tudnak, vagy amikor más gazdasági munkával az igájuk nincs lekötve, hanem kellemetlen időközökben adják, sokszor esős időben, járhatatlan, utak idején, úgy adják, amint ez az elosztó hivatalnak tetőzik. Ezek után, t. Képviselőház, nyilt felszólítást intézek innen három egyénhez, akik a tűzifaellátás és a sízénellátás terén nagy szerepet játszanak, mert a szénkérdés összekapcsolódik a tűzifafogyasztással. Ha ugyanis ilyen drága árak maradnak meg a tűzifánál, akkor, amint ez máris mutatkozik, a közönség mind nagyobb mértékben fog a szénfogyasztásra, a