Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-236

2 Az országgyűlés képviselőházának 23 alatt elpusztította és tekintve azt, hogy ez a i szörnyű kártevés huszonkét község határát érte, többezer (holdat kitevő vetését tette tönkre, huszonkét község sokezer gazdáját és földmunkását tette kenyérnélkülivé, szükségesnek tartom, hogy a kérdés nagy fontosságára való tekintettel az ország közvéleménye előtt és az ország képviselőházában^ is hangot adjak ennek a szörnyű katasztrófának. Mélyen t. Ház! Több, mint kilenchetes leírhatatlan kánikulai forróságban, úgy AbaújTorna vármegye, mint a szomszédos^ BorsodZemplén vármegye vetései úgyszólván az elpusztulással küszködtek és a gazdatársadalom a legnagyobb aggodalommal és kétségbeeséssel tekintett az ég felé, vájjon kap-e még az utolsó, tizenkettedik órában néhány milliméteres esőt, amely talán az egyévi verejtékes munkájával megterhelt és előállított vetéseket részben megmentheti és biztosíthatja számukra a megélhetést. Annyira katasztrofális volt a helyzet AibaújTorna vármegyében, a teljesen szokatlan és talán évtizedek óta nem tapasztalt májusi kánikulai hőség és az azt követő kilenchetes teljesen esőnélküli, aszályos időjárás következtében, hogy már június 14-én Abaúj-Torna ivármegye közigazgatási bizottságában a gazdasági felügyelő jelentésével kapcsolatosan szót kértem és szóvátettem azokat a katasztrofális jelenségeket, amelyek a vetések elsárgulásában, a szó teljes értelmében való megégésében jelentkeznek és felhívtam az illetékesek figyelmét arra, hogy ha rövidesen esőt nem kapunk, a vármegye összes vetéseit teljes elpusztulás fenyegeti, amelynek nyomában leírhatatlan nélkülözés fog járni. Ilyen körülmények között a vasárnapi napon a Hernádvölgy lakossága a legnagyobb reménységgel és a legnagyobb örömmel tekintett az elé, hogy a látóhatáron felhők tornyosultak és remélte, hogyha már elkésve is, de talán a tizenkettedik órának utolsó percében mégis áldásdús eső látogatja meg a határt s hogy énnek milyen nagy fontossága van a imagképződés és a beér és szempontjából, azt nem kell a t. Ház előtt kifejtenem. Ez a .reménység azonban, sajnos, rövidesen a legnagyobb kétségbeeséssé fajult, mert az egyik oldalon a Hegyaljáról jövő fellegek irtózatos égiháború és szélvihar kíséiretében olyan jégesővel borították el Golop, Pere, Hernádbüd, Gibárt, Felsődobsza és Abaujszántó községek határait, amely jégesőnek kártevései szinte leírhatatlonok. Ugyanakkor Miskolc felől ós a Hernád völgyében ugyancsak szürke fellegek tornyosultak, amelyek Abaujkér község határában egyesülve a Hegyaljáról jövő fellegekkel, mérhetetlen jégveréssel- pusztították el a hernádvölgyi huszonkét községet. így elpusztították Cekeháza, Kékaranyos, Alpár, Boldogkőújfalu, Boldogkőváralja, Vizsoly, Vilmány, Korlát, Göncruszka, Gönc községek 'határát, majd a Hernádvölgyén végigvonulva, Alsónovaj, Felsőnovaj, Idrány, Garadna, Alsó-, Felsőméra és Hernádpetri határait. A pusztítás után azonnal kimentem kerületem községeibe, ahol leírhatatlan volt a kétségbeesés amiatt a kártevés és pusztítás imtiatt, amelyet ez a 22 percig tartó, mintegy tyúktojás és diónágyságú jégdarabokat hozó jégverés egy héttel az, aratás előtt okozott a vetésekben. - , o 6. ülése 1937 június 23-án

3 szerdán. A lakosság tehetetlenül, kéltségbeesve nézi a kártevéseket. Találkoztam a községekben Patay Sámuellel, A bau j torna vármegye főispánjával, valamint Bóbita János és Szalay Miklós gazdasági felügyelőkkel, akik részben a kártevés nagyságát megállapítani, részben a kétségbeesett lakosságot megnyugtatni nientek ki a helyszínére. Nem kell a t. Ház előtt bővebben kifejtenem, mit jelent a mezőgazdasági lakosságra nézve az, hogy teljes évi munkáját és vetéseit aratás előtt egy héttel pusztítja el az elemi kár. Nincs már időnk arra, hogy bármivel is pótoljuk ezeket a vetéseket. Még szomorúbb a helyzet, ha arra gondolok, hogy nemcsak maga a vetés, hanem az összes taikarmánynemüek is elpusztultak, mert egyes községekben, különösen Abaujszántó, Gibárt, Abaujkér, Alsócéce, Felsőcéce, Vizsoly, Vilmány és Korlát községekben olyan mérvű volt a kártétel, hogy magamnak, mint gyakorlati gazdának is pillanatokig kellett állnom egy-egy tönkretett vetés felett, amíg meg tudtam állapítani, hogy búzával, rozzsal, vagy árpával volt-e az a föld bevetve. A tengeri- és répatáblák is úgy tönkretétettek, hogy csak csonkok látszanak és a levelek teljesen összevágva bele vannak verve a földbe. ft Ezt a szörnyű kártételt egy 60 miliméteres esőt hozó felhőszakadás követte, amely a Hegyalja és Abaujszántó környékén levő szőlőkben a földet teljesen elmosta, a tőkéket magával vonszolva, úgyhogy Abaujszántón keresztülmenve munkásságot vezényeltek ki az országútra, hogy az Abaujszántó—Tállya és Abaujszántó—Felső dob sza felé vezető utakat az odasodort földtói és iszaptól megtisztítsák, mert ezek a földtorlaszok a hófúvásra emlékeztető mennyiségben jelentkeztek. Ezeket a kétségbeejtő jelenségeket látva, a magam részéről mély tisztelettel azzal a kérelemmel fordulok elsősorban a földmívelésügyi miniszter úrhoz, akinek jóakaratát, a magyar föld iránti szeretetét és a magyar munkásság iránti rajongását mindnyájan ismerjük, keresse meg a módját annak, hogy ezt a mély kétségbeesésben élő és a legnagyobb nyomor előtt álló magyar földmívelő lakosságot megmentsük és átmentsük a jövőnek talán boldogabb éveire. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék az ilyen elpusztított és tönkrevert községeknek talán muhar-,, köles- vagy tarlórépa magvak rendelkezésre bocsátásával lehetővé tenni azt, (Rupert Rezső: Ez a legkevesebb!) hogy legalább a takarmányneműt meg tudják termelni és ezzel talán jószágállományukat is át tudják menteni a következő esztendőkre. Kérelemmel f

ordulok^ ugyanakkor a belügyminiszter úrhoz is: méltóztassék ezeken a vidékeken sürgősen közmunkákat indítani, hiszen ezren és ezren vannak munkások, akik mint aratók keresik meg mindennapi kenyerüket s ezek most egyik napról a másikra kenyér nélkül vannak. Ezeknek az embereknek nagyrésze már most kölcsönkért a malmoktól, vagy a birtokostól, ahol aratni szokott, hogy tengetni tudja nyomorúságos életét, kölcsönkért abban a reményben, hogy majd az aratásból vissza fogja fizetni ezeket a kölcsönöket. Ezek családostul a legnagyobb kétségbeesésben, kenyér nélkül és munkalehetőségek nélkül állnak, mert sajnos nemcsak az a baj,