Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

Az országgyűlés képviselőházának 239. lonleges vonatkozású rendelkezésre lesz szükség:, amelyek az életet az elvekkel valahogy összeegyeztetik. Gondolok itt például a vásárra járó kereskedők problémájára, gondolok arra, hogy ha behozzuk a napi 8 órás maximális munkaidőt, akkor gondoskodni kell az üzletek nyitásának és zárásának megfelelő rendezéséről is- Lehetetlenség ugyanis» hogy a kereskedő azután túlóráztasson, vagy túlmunkát vegyen igénybe. Sajnálom, hogy ia t. miniszter úr kimegy, (Felkiáltások jobb felől: Nem megy ki!) mert meg akartam kérni arra, hogy ezeket a kisexisztenciákat egyébként is vegye védelme alá. Azt látja az ember abban a kerületben, amelyben lakom és amely a parlamenthez közel van, a VI. kerületben, hogy a kereskedők és az iparosok sokféle hatósági vexaturának vannak kitéve. TTgy tudóin, hogy éppen a mai napon fog elhangzani egy interpelláció ebben a tárgyban. Mégis csak tűrhetetlen, hogy ezeket a kereskedőket anyagi áldozatot is jelentő büntetéspénzekkel a legképtelenebb okokból molesztálják. Méricskélik a kirakat rendőnyeit, hogy azok hány centiméter hosszúak> megfigyelik, hogy a kereskedő pontosan abban a bizonyos percben zárta-e le az üzlet redőnyét, holott még valaki vásárol benn, vagy megrendelő van ott. (Zaj.) Mindenféle ilyen bosszantást követnek el, például a vendéglősökkel, vagy a kávéházasokkal szemben. Nem engedik meg például nekik a rég, évtizedeken át használt terraszt nyáron újra használni. (Egy hang a középen: Borzasztó!) Igenis, ez borzasztó, mert exisztenciákat tesz tönkre ési ha azok tönkremennek, akkor rengeteg sok munkavállaló is tönkremegy. Az még sem járja, hogy olyan vexatúrák legyenek,, amelyek anyagilag is sértik az érdekelteket. Manapság, ha a városban meleg

1 időben nem tud a vendéglős, a sörcsarnokos, vagy a kávéházas kis kertet, kis terraszt az utcára, a szabad levegőre létesíteni, képtelenség lésa az üzemet fenntartani. Rengeteg munkás, munkavállaló is megsínyli ennek következményeit. Tessék egyszer már az arra illetékeseket arra inteni, hogy ezekkel a vexaturákkal hagyjanak fel. Ami különösen Bartóffy Ferenc rendőrtanácsos urat illeti, ő krudélisan agyonbünteti ezeket a szegény embereket. Tessék a miniszter uraknak valamilyen tanfolyamot rendezni a rendőrtisztviselőknek, (Derültség a középen.) ahol megszerezhetik a megfelelő műveltséget abban a tekintetben, hogy hogyan kell a publikummal bánni. Amikor a rendőrtisztviselői karban nagyon sok remek, kiváló, magasműveltségű ember van, miért kell akkor a kerületnek megszenvednie azt, hogy egy szerencsétlen kirendelés folytán egy ilyen szerencsétlen tisztviselő, rendőrtanácsos van ebben a kerületben? Arról is kell gondoskodni, hogy amikor üzletzárás van, munkaidőnek vége van és ha még valamilyen megrendelő vagy vásárló van az üzletben, ne úgy alkalmazzák a törvényt, ha a munkaadó egy-két perccel vagy öt perccel később zár, amint Bartóffy Ferenc rendőrtanácsos úr. Magyarázzák meg ennek a rendőrtanácsosnak, valamint a többinek is, hogy már a római jogrendszerben is létezett és a mi jogrendszerünkben is létezik az úgynevezett tempus utile, hogy tudniillik nem kell percre pontosan venni a dolgokat, hanem úgy, ahogy azt az élet diktálja. (Zaj.) ÍÍÉPVISELOHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1937 június 30-án, szerdán. 91 Már most ha megállapítjuk a maximális munkaidőt, itt gondoskodásnak kellene történnie arra nézve is, hogy ha a maximális munkaidon túl túlmunkáitatás vagy túlórázás történik, ennek megfelelő díjazása legyen. (vitéz Várady László: Ott van, 9%-kal több!) Rendben van: csak arra kérem a miniszter urat, hogy a végrehajtási utasításban gondoskodjék arról, hogy ezek a túlórák valahogyan progresszív meg jutalmazásban részesüljenek, progresszív ellenértékért történjék. Beszédem befejezése előtt még arra szeretném különösen kérni a miniszter urat, járuljon hozzá a törvényjavaslatnak a módosításához abban az irányban, ihogy ez alá a szociális védelem alá bevonassanak az utazó kereskedők és ügynökök is, akikre nézve én külön módosító javaslatot terjesztettem be és akiknek ügyében majd a részleteknél leszek bátor bővebben , szólni. Egyéb megjegyzéseimet is majd a részleteknél leszek bátor előterjeszteni. Most, minthogy az időm lejárt és egy bizottságban különben is dolgom van, befejezem felszólalásomat annak megismétlésével, hogy a javaslatot a miniszter úr iránt való bizalmatlanságomnál fogva nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Shvoy Kálmán képviselő úr. vitéz ShvoyKálmán : T. Képviselőház! Ena javaslatot örömmel üdvözlöm és elfogadom, örömmel üdvözlöm és elfogadom azért, mert ez a javaslat ismét bizonyítéka annak, hogy a kormány a maga szociális felfogását és programmját, amelyet ismételten hangoztatott, lassan, lépésről-lépésre, de minden téren meg akarja valósítani. (Propper Sándor: Az a baj, hogy lassan?) csak türelemmel és bizalommal kell lennünk iránta. A magánalkamazottak és magántisztviselők exisztenciális kérdésének a megoldása magyar nemzeti szempontból is fontos, mert nem lehet az országra közömbös az, hogy a 150.000 főnyi, de tulajdonképpen 500.000 főt reprezentáló embernek a jóléte, vagy nemjóléte hogyan és miként alakul. A gazdasági élet szerkezetének megváltozása idézte elő tulajdonképpen azt, hogy a magánalkalmazottak helyzete is lényegesen megváltozott és hogy a magánalkalmazottak között oly nagy számban vannak olyanok, akik a minimális létfenntartáshoz szükségeseket is alig tudják megkeresni. Ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem, ma a helyzet az, hogy óriási nagy a kínálat és kicsi a kereslet., Ha egy magánalkalmazott állásban van, neki mindig szem előtt kell tartania azt, hogy ezren és ezren vannak állás nélkül és ha ő nem teljesíti vagy nem hajtja végre azt, amit a munkaadó tőle követel,, akkor máról-holnapra kiteszi öt,

r mert állására van már előre 4—5 jelentkező. Ez idézte elő azt is, hogy a magánalkalmazottaknak, a magántisztviselőknek fizetése fokozatosan csökkent, úgyhogy ma már tényleg 40—60 pengőért is állást vállalnak és naponta 10—12 órát dolgoznak. Azt hiszem, mindnyájunknak, akármilyen párton ülünk is, rokonszenve azok felé a tisztviselők felé irányul, akik nap-nap után a külvárosokból, a szomszédos falvakból sietnek be az ország fővárosába, akik az irodájukba hozzák magukkal az ő frugális ebédjüket, reggeltől estig ott görnyednek az irodában, ott fogyasztják el ételeiket és ezeknek a tisztviselőknek körülbelül 50 százaléka olyan, hogy a havi 14