Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

84 Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1937 június l-én, kedden. szárezredek a maguk hátaslovat Debrecen vá­ros méneséből szedték és nagyon örültek an­nak, ha ilyen lóra ülhettek, mert azt biztos eredménnyel használhatták, biztos sikerre ve­zetett,, mert megbízható volt. A kis Nonius kultiválása, tenyésztése tehát nemzeti érdek, és ahol csak tudjuk, feltétlenül fel kell azt ka­rolnunk. À méneskari tisztek ebben a tekintet­ben igen elismerésreméltó munkát végeznek. En az értékesítést, szemben a sokak által helyesnek tartott egykézrendszerrel, szabaddá tenném és csak a tisztességtelen kereskedelmet szorítanám meg. (Zaj.) Méltóztassanak még egy rövid ideig türe­lemmel lenni. Csak a kancavásárlásokra sze­retném még a miniszter úr figyelmét felhívni. Egy lótenyésztőnek fáj az, ha idegen álla­mokba: Abesszíniába, Arábiába, Oroszországba viszik ki a kancaanyagot, mert hiszen az nem­zeti érték, így hadászati szempontból is fon­tos. En a kancaeladások helyett kancavásárlá­sokat ajánlanék. Azt ajánlanám, hogy a kato­naság a belovagolt lovakat, kancákat, — aminí a háború előtt tette — most is adja ki a gaz­dáknak felelősség terhe mellett, mert a hadá­szatot nem lehet arra felépteni, hogy csak. nyil­vántartjuk a lótenyésztőknél a lóanyagot éh amikor háborúra kerül a sor, ráültetjük i hu­szárokat. Ha ezt a rendszert bevezetnők, akkor a gazdáknak a kancákat meg kellene vásárol nick és mint tenyészállatokat továhb tartaniuk. Feltétlenül meg kell ezt tenni, mert hiszen « magyar ló olyan érték, hogy minden istápolásí megérdemel. Ménállományunk is igen kicsiny. Nagyor helyes ugyan, hogy ménállományunkat meg­rostálták és a nem alkalmas anyagot az utóbbi időben iyartalanították, de ugyanakkor elfelej­tettek gondoskodni az így kieső mének pótlá­sáról. Be kell látnunk, hogy 151 mén, amelyről a miniszterelnök úr tegnapi beszédé­ben szólott, igen kevés, mert ménállományunk igen nagy hányada kivénült és mert 80—100 lóra kell egy mént számítani. így azután meg lehet érteni, hogy a csikózás nem olyan ered­ményes, amint azt a magyar lótenyésztés n;eg­kívánná. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy a lótenyésztést ilyen irányban méltóztassék tá­mogatni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Farkas falvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! Egyál­talában nem tudok egyetérteni , Nirnsee Pál igen t. képviselőtársam fejtegetéseivel. Egyál­talában nem tudok egyetérteni azzal, hogy a tenyészkerületek mai formájukban nincsenek helyesen beosztva, hogy azokat másképpen kel­lene rendezni, úgyszintén a fedeztetési állo­másokat is. Ellenkezőleg azt állítom, hogy a földmivelesügyi minisztériumnak a lótenyész­tés terén egyik legnagyobb alkotása az volt, hogy a lótenyésztést a mostani tenyészkerüle­tek szerint irányította, mert így biztosítva van, hogy az egyes vidékek egységes táj faj­tájú lovat tudjanak tenyészteni. Ezt a kerületi beosztást a helybeli kancaanyag, a talajviszo­nyok, az éghajlati viszonyok tekintetbevételé­vel csinálta meg. Ennek a következménye az, hogy — amint tegnap is hangsúlyoztam — ló­tenyésztésünk ma, ha számbelileg nem is, de minőségileg olyan magas fokon áll, hogy telje­.sen kiheverte azt a pusztulást, amelyet a há­ború és a forradalmak következtében szenve­dett, és megközelíti a békebeli nívót minősé­gileg. A földmivelesügyi minisztérium lótenyész­tési főosztálya a fősúlyt a lótenyésztő intéze­tek fejlesztésére fordította. Aki lovasember, jöjjön ki Mezőhegyesre, Bábolnára vagy Kis­bérre, nézze meg azt a gyönyörű munkát és le fogja a kalapot venni. {Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Nem értek viszont egyet abban sem, amit az egykézről, az egykéz kinövéseit tekintetbe nem véve, mondott t. képviselőtár­sam. Nem akarok azokról a külföldi vásárlá­sokról beszélni, amelyek a múlt évben történtek. Az le van zárva, azon többé, ha nem is értek vele egyet, segíteni nem lehet. Csak ezzel kap­csolatban ki akarom jelenteni azt a véleménye­met, hogy az a beállítás, ihogy a lóáraík azért emelkedtek, mert egykézvásárlások voltak, óriási, tévedés, mert (külföldön kétszer-három­szor olyan magasra emelkedtek a lóárak. Azt a régi közmondást ismételem, hogy nem azért virrad, mert a kakas kukorékol, hanem -a kakas kukorékol azért, mert virrad. A lóárak is azért emelkedtek idehaza, inert a külföldön emelked­tek. Nem akarok azonban foglalkozni a múlttal, az le van zárva, rátérek a jelenlegi helyzetre. Ügy állították be a dolgot, hogy cseh és német viszonylatban kény telének vagyunk ismét bele­menni az egy kézvásárlásiba, mert a csehek és a németek máskép nem vásárolnak. Ezt az állítást ugyan sokan kétségbe vonják, nem tudóim, hogy úgy van-e, vagy nem, egyet azonban én is tu­dok, azt, hogy igenis a németek másokkal is tárgyalták, nemcsak ezzel az egykéztárisasággal. En a külföldi lóértékesítés kérdésében leghelye­sebbnek azt a rendszert látnám általánosítva, amelyet a földmivelesügyi kormányzat igen he­lyesen például az egyiptoimi lóvásárlás alkalmá­val követett. Az egyiptomi kormány értesítette a földmivelesügyi minisztériumot, hogy ^ennyi és ennyi lovat akar venni. A lótenyésztési fő­osztály, illetve a földmivelesügyi miniszter úr értesítette az illetékes lótenyésztési bizottmányi elnököt erről és kérte, hogy hozza öissze ezt a vásárt. Saját tapasztalatomból tudóim ezt, mert és is kaptam ilyen felhívást. Összehoztam^ a vásárt, ott megvették az Egyiptom számára szükséges lovakat és a teljes árat minden fillér levonás nélkül, minden apparátus nélkül meg­kapta a lótenyésztő. (Nirnsee Pál: Hát ez nem egykéz volt?) Ott nem volt kéz ! Ha már vaû azonban ez az ©gykézvásárlás, akkor igen he­lyeslem a földmivelesügyi minisztériumnak azt az intézkedését, hbgy a legteljesebb mértékben ellenőrizni kívánja. Erre egy szakbizottságot állított fel, amelynek joga van az egész vásár­lást ellenőrizni, joga van meglhatározni, hogy az egykéz mennyit nyerhet a lovon, és a rezsi levonása után mennyit kell a tenyésztőnek; ki­fizetnie. Ügy tudom, ez a nyereség 2%. Nagyon helyes, teljesen egyetértek ezzel, azonban való­színűleg nincs tudomása a szakbizottságnak ar­ról, hogy most milyen mederben folyik a vá­sárlás, mert akkor feltétlenül kifogásolná. Első­sorban például kifogásolná azt, hogy a vásár­lás óriási apparátussal folyik. Mint- előttem szóló t. képviselőtársam is említette, ez óriási összegekíbe kerül, ami természetesen rezsiköltség lévén, a ló árának rovására megy. Az egykezet azért dicsőitették sokan, mert itt minden egyéb faktor ki van kapcsolva. csak az egykéz létezik. Miért történhetett meg akkor az, hogy felhívták a kereskedőket, hogy vegyenek részt ebben a vásárlásban és ezért ők 8%-ot kapnak. Ha az egész egykéz

Next

/
Thumbnails
Contents