Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. 83 szerű már. Én itt nem kívánok javaslatot tenni, mert azt hiszem, hogy sokkal alkalmasabb szervre bízom ezt a kérdést, ha az érdekeltség köréből egy ankétot méltóztatik összehívni, amelynek bevonásával mind a tenyészkerületek, mind a fedeztetés! állomások kerületei is meghatározhatók lesznek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon jól vannak beosztva á tp.nvészkerületek! Nagyon jól!) Most, amikor a külföld részére ez az előbb említett egy kéz a működését megkezdte, bevásárlásait folytatja, tapasztalhatjuk azt, hogy nagyon kevés megfelelő melegvérű ló van az ország legtöbb vármegyéjében. Itt vagyok bátor felelni Farkasfalvi Farkas Géza képviselőtársamnak arra a megjegyzésére, hogy ezek a kerületek jól vannak beosztva, és különösen a fedeztetési állomások jóságát is tagadom. Én az eredményekből következtethetek. (Törley Bálint: Ar nem volt, azért nem tenyésztettek! Ez egyszerű dolog!) Ezért is kérem az igen t. miniszter úr ebbeli intézkedéseit. A külföldi piacok hosszú időn át való fáradságos megszerzése pénzbe, időbe, áldozatba került, így azok megtartása is országos érdek. A címet elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Ifj. Balogh István képviselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Ház! Előttem szólott Nirnsee képviselőtársamnak azt a lépését, amellyel a kormánynál kieszközölte a lóértékesítésénél az egykézrendszert, a magam részéről ' nemigen tudom megköszönni. Olyan dolgok mutatkoznak, olyan szimptómákat észlel az ember a lóértékesítésnél, éppen az egykézrendszer, a legutóbbi rendszer bevezetésével kapcsolatosan, — kijelentem, a jó lovaknál — amilyeneket szabadkereskedelem melllett nem szenvedett el az a lótulajdonos, akinek éppen ilyen elit, jobb lovai voltak. Azelőtt tudniillik a kötések a külfölddel mindig úgy történtek, hogy egy bizonyos számú lovat úgy szállított le a vállalkozó, hogy annak egy bizonyos hányadát tiszti lónak sorozták. Ilyen vonatkozásban a jó lovat jobban is megfizethette MZ cl kereskedő, sőt kényszerülve volt rá, hogy a tiszti hátaslovakat jobban megfizesse. így tudott szelektálódni az a lóállomány, hogy a jó lovat jobban lehessen eladni, az átlagos lovat pedig azon az áron adta el a gazda, amelyet ma is kaphat érte. (Csiz= madia András: Ez békében volt!) Az egykézrendszer folytán a következő helyzet állott elő. Most legutóbb — a magam kerületéről beszélek — (Halljuk! balfelől.) a hortobágyi lósorozásnál egy körülbelül 90—120 lóból álló választékból 3, azaz összesen három darab lovat soroztak be. (Br. Berg Miksa; Na, és a többi lóval mit csináltak?) Hát ki hiszi el, hogy 120 lóból éppen csak három olyan ló volt, amely megfelelt? Ezt el sem lehet képzelni. Aki ismeri a magyar lóállományt, — nem akarok én a speciális hortobágyi viszonyokról beszélni, csak általában a magyar lóállományról — el sem tudja képzelni, hogy 120 lóból éppen csak hármat lehessen besorozni. (Zaj.) Minden tekintetben elvetendő az, hogy ilyen szoros kapcsok közé szorítsák az értékesítést. A szabadkereskedelmet abban a vonatkozásban, hogy a tisztességtelen lókereskedelmet kiszorítsuk a piacról, — amit megtenni nagyon természetes, hogy egyedül a kormánynak van megfelelő adottsága és hatalma — helyesnek tartom, nem engedhető meg azonban az, hogy éppen a lótenyésztőtársadalmat ezután korlátozza, hogy azok, akik jobb lovat tudnak tenyészteni, akár a jobb tenyészanyagok folytán, akár felnevelésük folytán, csak három kategóriát tudjanak besorozni, mert úgy tudom, hogy három osztályzat van. De mint lótenyésztő ember, meg kell hogy állapítsam, hogy a lónak külön fejlődéstana van, a lő minősége attól függ, hogy milyen apától és milyen anyától származik, milyen szerencsés a vérségi összetétele, azonkívül még attól is függhet, hogy hogyan nevelkedett fel az a ló. (Ügy van! jobbfelől.) Lehet mutatós lovat produkálni, egy jó legelő nagyon szép lovakat hozhat létre, de ez még nem mutatja meg azt, hogy ha egy huszár ráül arra lóra, akkor mennyire használható cl Z £1 ló és milyen időtartamra lehet azt a kincstárnak megvásárolnia. Olyan sok mellékkörülmény van tehát, hogy, mondom, talán igazán nem is lehet másképpen ellenőrizni a lótenyésztés minőségét, mintha ;a gazdasági felügyelőségnek olyan megbízást ad a földmívelésügyi kormányzat, — mindannak • ellenére,, hogy^ túlon-túl van terhelve munkával — hogy mégis mint olyan hatóság, mely a tenyészetet, illetve a gazda lóállományát ismeri, szemtől-szembe leigazolja a lovak minőségét és értékelje, hogy a gazda milyen módon tenyészti ezeket a tulajdonképpeni nemzeti vagyont jelentő lovakat. Hiszen akár a magyar hadsereg használja fel a lovat, akár pedig a külföldre kerül,, nagyon vigyáznunk kell a minőségre^ mert a jó ló olyan érték nekünk, mint akár az arany. A magyar lovat évszázadokon keresztül világszerte ismerték, az idők során automatikusan szelektálódott a jó magyar ló. Szentpétervártól Belgrádig vagy Konstantinápolyig lovon járt a világon nemcsak a magyar lovasság, hanem a magyar fuvarosközönség is, és így automatikusan szelektálódott ez a rendkívüli príma tenyészanyag. A lótenyésztésben a legutóbbi időkben is, de különösen a háború alatt bizonyos visszaesést lehetett tapasztalni, ;amit, hála Istennek, a törzskönyvezéssel és egyéb komoly kormányintézkedésekkel ma már, úgylátsz'ik, ki lehet küszöbölni. Meg kell állapítanunk, hogy az intenzív lótenyésztés bizonyos esetekben ferde irányban halad, amikor a lótenyésztést párhuzamba hozzák akár a szarvasmarha, akár a juh vagy más haszonállatok tartásával. Ügy nem lehet jó lovat felnevelni, hogy arra törekedjék az ember, hogy szépre, nagyra nőjjön a ló, hanem annak elsősorban szívósnak kell lennie. Az ilyen irányú kitenyésztést mesterséges legeltetéssel és a legeltetés mellett csikótelepekkel» mesterséges tornásztatótelepekkel lehet elősegíteni. Már több ilyen telep van :az országban. Különösen fel kell hívnom a t. Ház figyelmét a Szent Margitta-pusztai csikótornatelepre, ahol a debreceni mén telepparancsnok utasításai szerint állítottak fel egy ilyen kiváló eredménnyel működő csikótornatelepet. A Nonius-lovakból, amelyeket a káptalani birtok tenyészt, olyan egyedeket tudnak előállítani, amelyek nagy távhajtásoknál kiváló eredménnyel megfelelnek, azonkívül ,a kis Nonius jó szolgálatot tesz alkar a lovasságnak, akár a tüzérségnek, (Farkasfalvi-Farkas Géza: Vadásznak is a kis Noniusra! Nagyon jó anyag!) de ügyes keresztezéssel, ügyes vérfrissítéssel kiváló akadálylovakat is tudnak belőlük tenyészteni. Hiszen egyidőben egyes Jvu-