Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

82 Az országgyűlés képviselőházának akkor az egyetemes^ és egységes mezőgazdasági érdekeket kell szolgálnia. Annak sem vagyunk barátai, — és ezt a f öldimívelésügyi miniszter úr nevében is bejelentem — hogy a kamarai területeket folyton változtassuk vagy új kamiarákat alakítsunk. Az a 15 éves bensőséges viszony, amely már kifejlődött a terület és a kamarák között, nagy erkölcsi tőkét jelent a kamaráknak. Ezt könynyelműen elkótyavetyélni nem volna helyes. (Ügy van! a középen.) A magunk részéről ehhez az elgondoláshoz annál is inkább ragaszkodunk, mert hiszen a kamari reformnál, amelyet a t. Ház néhány hónappal ezelőtt letárgyalt, módot adtunk nemcsak a t. Ház bizottságainak, hanen^ az egyes érdekképviseleteknek is, hogy észrevételeiket a földművelésügyi kormánnyal közöljék. Ezeknek az észrevételeknek, majdnem« azt mondhatnám, 90%-át beleépítettük az új kamarai törvénybe. Teljesen lehetetlen, hogy minduntalan új elgondolásokkal, új törvénynyel jöjjünk, mert a mezőgazdasági termelésnek is általában a mezőgazdasági érdekképviseleteknek is stabilitásra van szükségük, (Ügy •van! Ügy van!) az érdekek stabil képviseletére és nem lehet, hogy egyes lokális, parciális szempontok megbontsák azt az egyenes vonalat, amelyen a kamarai szervezet 15 éve haladt és amelyen — meg vagyok róla gyŐiződve — a jövőben is haladni fog. • Ezeknek előrebocsátása után kérem a mélyen t. Képviselőházat, hogy a 3. címet elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a földmívelésügyi tárca költségvetésének 3. címét elfogadni? (Igen!) A címet elfogadottnak jelentem ki. Következik a 4. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (felolvassa a címet): Feliratkozott Nirnsee Pál! Elnök: A szó Nirnsee Pál képviselő urat illeti. Nirnsee Pál: T. Ház! A ló a legszorosabb értelemben vett egyedi áru. A tavalyi költségvetési vita alkalmával szerencsém volt kérni a miniszter urat az úgynevezett egykéznek felállítására. Ez ebben a viszonylatban azóta megtörtént. Az egykéz tulajdonképpen nem egy szövetkezet, nem egy társaság monopóliumát jelenti, hanem az egész lótenyésztésnek, a lótenyésztő gazdáknak van hivatva az érdekeit szolgálni. A magam részéről legalább is ezt kívánom; hiszen mindenki lótenyésztővé válhatik és aki a munkát; a fáradságot és áldozatot vi seli, ebben a monopóliumban helyet foglalhat Ezért csak örömmel üdvözölhetem, hogy a kormány rábízta a lóértékesítő szövetkezetekre az országnak ezt a fontos ügyét... ((Farkasfalvi Farkas Géza: Majd erről beszélünk! Leszek bátor felelni rá!) A múlt évben is erről beszéltünk, ugyancsak egymással szemben. Ezt a szövetkezetét nagyon sok támadás érte. (Farkasfalvi Farkas Géza: Méltán! —• Br. Berg Miksa: Joggal! — Ügy van! half elől.) Azt hiszem, hogy ezek a támadások a sajtó részéről (Ellenmondások a baloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Semmi közöm a sajtóhoz!) nem teljesen megfelelőek; a

( tisztelt sajtó nagyon sokszor nem teljesen a valóságnak megfelelően állítja be a kérdést. A Külkereskedelmi Hivatal, úgy, mint! a földmívelésügyi miniszter úr is, ezt felülvizsgálja, tudomásom szerint ez a szövetkezet teljesen altruisztikus 222. ülése 1937 június ï-ên, kedden. alapon működik — hiszen erről legjobban Farkasfalvi Farkas Géza igen t. képviselőtársam tud nyilatkozni és semmiféle egyéb haszon, térítés ott engedélyezve nincs. Csak ezzel az egykézzel tudom elképzelni, hogy a gazdaközönség egyetemes érdekét és a lótenyésztő gazdák érékét meg lehet védeni, mert hiszen az alákínálás, amely a múltban a ló árát belföldi és külföldi viszonylatban is irányította, csak így biztosítható. (Farkasfalvi Farkas Géza: Akkor a felülkínálás hol van?) Egykézzel vagyunk szemben Csehszlovákiában, Németországban és a többi államokban ugyancsak. (Farkasfalvi Farkas Géza: Majd felelni fogok!) A belföldi piacon is ez az egykéz szabályozza az árakat és ezáltal a honvédség lóelJátását is a külföldi export veszélyeztetése nélkül tudjuk lebonyolítani. Ennél a kérdésnél azonban nem mulasztba^ torn el megemlíteni azt, hogy a. lótenyésztési kedv fellángolásával fel kell készülnünk arra, hogy bizonyos feleslegünk lesz a jövőben és azért is szükség van erre az egykézre, hogy felkutasson olyan külföldi piacokat, ahova jelenleg melegvérű lovakat exportálni nem tudunk. Ez a, tenyésztési kedv állandóan fokozódik és ezért is csak alátámasztom a kormány intencióit és köszönettel tartozom a kormányzatnak azért, hogy ezt az egykezet felállította. Az egykéznek azonban figyelmébe ajánlom azt is, hogy ezeket a lóárakat a jelenlegi nívón ne igyekezzék túlságosan felhajtani. Azt hiszem, hogy momentán ez ellen nincsen kifogás és én csak pro futuro beszélek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt nem értem! — Br. Berg Miksa: Nem értem! Ha többet lehet kapni egy lóért, akkor ne adja?) Bocsánatot kérek, méltóztassék meghallgatni. Arra kérem a kormányzatot, hogy abból a pluszból, amely a rendes hasznon felül van, amelyet a gazda a tenyésztői áron felül kap, méltóztassék egy olyan — mondjuk — kasszát, befizetési alapot felállítani, amely lótenyésztési célokat szolgál. Gondolok itt csikólegelők létesítésére, gondolok különféle díjazásokra. Lehet, hogy jönni fog egy olyan idő, amikor egy újabb lefelé való tendálás fog bekövetkezni, s akkor legyen nekünk itt egy olyan árkiegkeszítő alapunk, amilyenek más állattenyésztési ágaknál is igen jól beváltak, a gyakorlatba átmentek. Ez nekem egy elképzelésem, amely vita tárgyává tehető itt is és ankétokon is, és méltóztassanak megengedni, hogy ezt csak felvethessem. De ennek az alapnak nemcsak a lóértékesítő szövetkezet révén való alátámasztását kívánnám, hanem a mezőgazdaságot megsegítő alapból is kívánnék erre a eélra juttatni. Nekünk ugyanis nagy érdekünk fűződik ahhoz, hogy lótenyésztésünket fokozzuk különösen a minőségi versenyben, és hogy felkutassunk külföldi piacokat. Ez mind kiadást igényel, amelyet a magyar államháztartás egyéb alapjaiból fedezni nem tudunk. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Legyen szabad az igen t. miniszter úr figyelmét felhívnom arra, hogy a kisközségekre nézve a fedeztetési állomások fenntartása nagyon súlyos terhet jelent. Ehhez a fenntartáshoz ugyan idegen községek is hozzájárulnak pótdíjakkal, azonban ez az előbb említett kisközségek fedezetét egyáltalában nem pótolja. Szerény megítélésem szerint ezeknek a tenyészkerületeknek, de a fedeztetési állomásoknak beosztása, rayonirozása sem teljesen kor-