Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-222
Az országgyűlés képviselőházának 2 bele a tenyészanyagba, azonban arra az értékes alapanyagra, amelyet a magyar parlagi baromfi jelent, erre a nagy nemzeti vagyonértékre féltékenyen kell vigyáznunk, s tenyésztésének, előbbrevitelét minden eszközzel elő kell segítenünk. (Elénk helyeslés.) Széchenyi György t. képviselőtársam a salgótarjáni tej szövetkezettel kapcsolatban egy konkrét ügyet hozott itt elő. Miután ezek az adatok kivizsgálást igényelnek, idevonatkozólag csak annyit mondhatok, hogy a földmívelésügyi kormány ezt a kérdést a leggondosabban meg fogja vizsgálni. Hertelendy Miklós képviselőtársam a mezőgazdasági középlejáratú hitelek kérdésével foglalkozott. Mondanom sem kell, hogy a földmívelésügyi kormány a maga részéről nagyon érzi új hitellehetőségek megteremtésének a szükségességét. Erről a témáról már tárgyalásokat is folytattunk és meg lehet győződve a mélyen t. képviselő úr, hogy nem rajtunk fog múlni, ha ebben a kérdésben nem sikerül eredményre jutni. Itt bizonyos más pénzügyi megfontolásokra is szükség van, a kérdést azonban állandóan napirenden tartjuk éppen azon intenciók figyelembevételével, amelyekre a képviselő úr nagyon helyesen rámutatott. Farkas István igen t. képviselő úr a tejfogyasztás emelésének fontosságát jelezte beszédében. (Hertelendy Miklós: Emelkedett!) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ez a probléma is nagyon megszívlelésre méltó és amikor a kormányzat a 32 filléres fogyasztási tej árát 28 fillérre leszállította, — ami talán évek óta egyike volt a legfontosabb ténykedéseknek — éppen lazok a szempontok vezettek j bennünket, amelyekre a képviselő úr szíves volt rámutatni. A termelői érdekeket azonban ennél a kérdésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert minden fogyasztásnak és a fogyasztás megfelelő ellátásának alapja az, hogy rentábilis, jövedelmező termelés legyen lehetséges. Mert ha a termelést tönkreteszem és a megfelelő tejárak kialakulását megakadályozom, ez a tejtermelés csökkenésére, visszafejlődésére fog vezetni, (Ügy van! a jobboldalon.) ennek pedig a konzekvenciája nem az olcsóbb fogyasztói tejár, hanem a drága tejár lesz. Ez a két kérdés összefügg egymással és méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a földmívelésügyi kormányzat a tejtermelésnél a termelési érdekek mellett mindenkor méltányolja és erősen szem előtt tartja a fogyasztói érdekeket is, utóvégre ezek kapcsolatos érdekek (Petrovácz Gyula: Sőt, a közvetítők érdekeit!) és a kormányzat mindkét érdeket egyformán kell, hogy a szívén viselje. Fricke Valéír t. képviselő úr a községi apaállatok biztosításának kérdésével foglalkozott s ha jól emlékszem, ugyanazt a kérdést érintette Rakovszky Tibor igen t. képviselő úr. Méltóztassék tudomásul venni azt a bejelentésemet, hogy ez a kérdés nálunk nem dogma, ezt a kérdést nagyon szívesen kezeljük bizonyos elaszticitással, a helyi viszonyok és lehetőségek mérlegelésé val. (Rakovszky Tibor: Helyes!) Ellenben bátor vagyok egy nagyion fontos szempontra felhívni a t. képviselő urak figyelmét, mégpedig arra, hogy a legfontosabb érdek mégis osvaJk az, hogy ha valamely községben vagy járásiban elhullások következnek he, elhullások esetén a. megfelelő kártérítés he is következhessek. (Helyeslés.) Sajnos, egy időiben, egyes vidékeken, ahol- önbiztosítási kísérletek tör22. ülése 1937 június 1-én, kedden. 81 téntdk, nagyon szomorú és rossz tapasztalatok voltak, (Rakovszky Tibor: De ne'm kell a jó gyermeket is megpofozni!) Az önbiztosítás nem jelenti azt, hogy most már nyakló nélkül teljesen szabadjára engedjük a kérdést. Amikor itt az állattenyésztés kérdéseit fejtegetem és az urak annyi meleg elismeréssel foglalkoztak állattenyésztésünk fontosabb problémáival, megérthető és természetes az, hogy ennek a rendkívüli nagy anyagi és vagyoni értéket képviselő állatállománynak elhullás elleni biztosítását s a gazdák és községek károsodásának megakadályozását, — olyan komoly és reális alapon kell keresztülvinni, amely ezeket az érdekeket biztosítja is. Ha vannak olyan vidékek, — mint ahogyan nagyon jól tudom, hogy éppen Rakovszky képviselő úrnak a vármegyéje ilyen klasszikus terület — ahol nagyon jól megoldották ezt a kérdést, — amire annakidején már kijelentettem neki egyszer, hogy a helyi viszonyoknak mérlegelésével hajlandók vagyunk ezen a téren igen messzire elmenni, (Rakovszky Tibor: De nem községenkint!) — éppen úgy Fricke képviselő úrnak s azt válaszolom, hogy mindig a helyi lehetőségek lesznek a döntők ennek a kérdésnek elbírálásánál, mindig azt a fő érdeket tartva szem előtt, hogy az elhullott állatok kártérítése minden körülmények között bekövetkezzék. (Helyeslés.) Ha ez a biztosítás megtörténhetik, önbiztosítás útján is, mi nem ragaszkodunk az intézeti biztosításhoz, ellenben amíg az önbiztosítás ilyen garanciákat nem nyújt, kénytelenek vagyunk a magunk részéről éppen a magyar állattenyésztésben fekvő értékek megmentése érdekében ragaszkodni, ahhoz a rendszerhez, amely egyes megyékben szintén nagyon jól bevált. Egyik részen beválik az önbiztosítás, másik helyen maguk az érdekelt vármegyék és községek inkább a másik módot választják. (Rakovszky Tibor: Akkor le kell szállítani a díjakat!) Nem kell ebben a földmívelésügyi kormánynak a kezét megkötni. Talán méltóztassék belenyugodni abba, hogy éppen azon szempontok gondos fieyelemmel kísérésével, amelyeket mind a két képviselő úr előhozott, mi ezt a kérdést mindig konkrété, az esethez képest a leggyakorlatibb megoldás alapján fogjuk elbírálni. (Fricke Valér: Szóval, a községek kérhetik a minisztériumtól 1 ?) A képviselő úr előhozott még egy kérdést a mezőgazdasági kamarákkal kapcsolatosan és oedig utalt arra. hogy egyes kamarák területén olyan törekvések érvényesülnek, hogy egyes termelési ágak. vagy egyes növények szerint — ha jól értettem — külön-külön kamarák alakulhassanak En a mezőgazdasági kamarai intézményt a mezőgazdaság egyetemi érdekei védőjének tartom. (Úg?j van! Ügy van!) Ezt a kamarai szervezetet szétparcellázni, az érdekeket esetleg szembeállítani, a magyar mezőgazdaság szempontjából a legnagyobb bűn lenne. (Ügv van! Ügy van!) Az ilyen egyesületeknek és elsősorban a kamaráiknak abban van a legn agy ob Vértékük, !hogy bennük minden birtokkategória egyformán szóhoz jut és a mezőgazdaságnak minden vonatkozása és minden termelési ág egvforma jogon szólalhat ott 'meg és egyformán kéuviseliheti érdekeit. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ott vannak a szakosztályok!) Nae-von helyesen méltóztatik mondani, a. szakosztályokban ezek a parciális érdekek szóhoz juthatnak, ellenben amikor arról van szó, ihos'y a kamara a kormány felé vagy másfelé állást foglaljon, 12*
