Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

80 Az országgyűlés képviselőházának ról is beszélt a képviselő úr. Azt hiszem, a Ház minden oldalán helyeslik azt a megállapítást, hogy miként külföldön, a nyugati államokban nem annyira az állami bürokrácia, mint inkább az autonom gazdatársadalmi érdekeltségek (Rakovszky Tibor: Ez a helyes!) és így elsősorban, — az állattenyésztés körében megmaradva — az állattenyésztő egyesületek rendkívül jelentős működést fejtenek ki, ugyanúgy nálunk is fokozatos fejlődés során oda kell jutni, hogy a gazdák érdeklődését felfelkeltve, kiépítsük az egész; országban az állattenyésztő egyesületeknek olyan hálózatát, amelynek keretén belül mindazok a oélok megvalósíthatók és szolgálhatók, amelyekre Nirnsee Pál t. képviselőtársam nagyon helyesen utalt. A gyapjúminősítő intézet fejlesztésének szükségességéről is méltóztatott szólani. Ez az intézet igen közel áll érdeklődésünkhöz és ennek az intézetnek a továbbfejlesztésére és továbbvitelére természetesen a pénzügyi lehetőségekhez képest mindig gondunk lesz. Balogh István mélyen t. képviselő úr elismeréssel nyilatkozott a juhtenyésztés fejlesztése érdekében folyamatba tett intézkedésekről. Valóban igaza van, amikor rámutat arra, hogy a juhtenyésztés fejlesztése szoros összefüggésben áll a gyapjúárak emelésének a kérdésével. Egészen bizonyos, hogy ha a gyapjúárak emelése tekintetében nem történtek volna kormányintézkedések, akkor juhállományunk ma is ugyanazon nívón lenne vagy esetleg még tovább süllyedt volna, mint amelyen néhány évvel ezelőtt volt. Hogy a gyapjúáraknak milyen jelentőségük van a juhtenyésztés fejlesztése tekintetében, elég, ha rámutatok arra, hogy az alacsony gyapjúárak mellett juhállományunk 2 millió darabról 1 millió darabra esett vissza és azóta — 2—3 év óta — amióta ez a megfelelő gyapjúkonstrukció életben van, megint fokozatosan emelkedik a darabszám és ma körülbelül 1,300.000—400.000 darab juhunk van. Éppen a képviselő úr vidékén, Debrecen vidékén állapítható meg, hogy az alacsony gyapjúárak idején a hortobágyi juhtenyészet állománya 44.000 darabról 12.000 darabra esett vissza, amióta pedig a jobb gyapjúárak vannak érvényben, megint fokozatosan emelkedik a debrecenvidéki juhállomány. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az a baj, hogy most már a minimális árakat fizetik! Maximálissá vált a minimális ár!) A juhtenyésztés fejlesztésére különben állandó és fokozott gondunk van. Éppen most ünnepelte Debrecenben 60 éves fennállását a Debreceni Juhtartó Gazdák Egyesülete, amelynek támogatását igen melegen fogjuk szívünkön viselni a jövőben is épúgy, mint eddig. Szeder János képviselő úr a tenyészállatkölcsönakció kérdését tette szóvá és felhívta a figyelmet arra, hogy a 3 4—5 évvel ezelőtt kontrahált tenyészállatkölcsönök visszafizetése ma nehézségeikbe ütközik és szükség van arra, hogy maga a kölcsönösszeg lineárisan leszállíttassék, illetőleg a kamatok leszállíttassanak. Ezzel kapcsolatban bejelentem a t. Háznak, hogy a hátralékos tenyészállatkölcsöntartozások rendezése érdekében az adósok egyénenkénti elbírálása alapján a vizsgálat megtörtént, az összeállítások most vannak folyamatban s a földmívelésügyi kormány hajlandó, ha nem is lineárisan leszállítani ezeket a régi tény észállatkölesönöket, de egyénenkinti elbírálás alapján a fennforgó körülmények figyelembevételével a kölcsönösszeget is és a kamatszolgáltatást is megfelelően leszállítani. (Helyeslés.) 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. Lázár Imre t. képviselő úr a tejtermékek ellenőrző állomásával foglalkozott és főleg a vegyvizsgálati díjak magasságát tette szóvá, illetőleg azt, hogy ha bizonyos tejtermékeket beküldenek az ellenőrző állomáshoz és azokról utólag megállapítják, hogy nem voltak hamisítottak, a vegyvizsgálati díjakat — ha jól értettem, a képviselő úr ezt méltóztatott kifogás tárgyává tenni — nem térítik vissza a gazdáknak. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok utalni arra, — ami úgylátszik elkerülte a képviselő úr figyelmét — hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésének 10. címe alatt a 11. rovatban külön összeg vétetett fel, — ha jól tudom, 20.000 pengő — amely éppen azt ;a célt szolgálja, hogy ilyen esetekben a gazdáknak megfelelően visszatérítessenek ezek a vizsgálati díjak. Ez a kérdés ezzel teljesen rendezve van, még pedig azt hiszem, azok szerint az intenciók szerint, amelyek a képviselő urat felszólalásának elmondására bírták. Cseh-Szombathy képviselő úr szakszerűen foglalkozott állattenyésztésünk egyes foniosabb kérdéseivel, a maga részéről is felhívta figyelmünket az állattenyésztés minőségi, fejlesztésére és ezzel kapcsolatban a törzskönyvezés elterjesztésére. Méltóztatott a földmívelésügyi miniszter úr tegnapi beszédében hallani. hogy ez az akció milyen örvendetesen fejlődik és r bejelentem, hogy a földmívelésügyi kormány a maga részéről úgy erkölcsileg, mint anyagilag ezt a mozgalmat már eddig is nagyon melegen támogatta és mivel egész állattenyésztésünk léte és jövőbeni fejlődése függ attól, hogy ezek a törzskönyvező egyesületek minél szélesebbkörű ' működést fejtsenek ki, a jövőben is a legmelegebben fogjuk ezen egyesületek működését előmozdítani. Itt természetesen szükség van — és erre helyesen méltóztatott hivatkozni — a gazdák megértésére is, mert hiszen nem elég az, hogy a kormányzat felülről támogatja ezeket az egyesületeket és ezt a mozgalmat, hanem szükség van arra is, hogy elsősorban azok, akiknek érdekében támogatjuk ezt a mozgalmat, megértsék ennek a mozgalomnak nagy jelentőségét s ne csak — megint hivatkozom reá — a bürokrácia lelkesedjék érte, hanem az önkormányzatok és az érdekelt gazdák is minél nagyobb és minél hathatósabb támogatásban részesítsék ezt a mozgalmat. A fuvarkedvezmények kérdéséről is méltóztatott említést tenni. Méltóztassék meggyőződve lenni,, hogy ez a kérdés igen meleg gondozásunk tárgya és éppen az elmúlt évben módot találtunk arra, hogy azokon a vidékeken, amelyek az állattenyésztés szempontjából különösen elhanyagoltak, a fuvarkedvezmények további kiterjesztésére, megfelelő anyagi eszközöket állíthassunk ennek az akciónak szolgálatába. Amit a magyar baromfiról méltóztatott mondani, ezt a magam részéről teljes mértékben aláírom. A magyar baromfiban régi, majdnem azt mondhatnám, tradicionális érték van s ezzel nemcsak mi vagyunk tisztában, hanem — meg kell állapítanom — a magyar baromfinak külföldön is olyan híre és olyan értéke van, hogy bizonyos piacokon plusz-árak fejlődtek ki éppen azon baromfifajtáinknál, amelyek tenyésztésének támogatását a képviselő úr ajánlotta. (Rakovszky Tibor: Elsősorban kisgazdák termelik!) Természetesen időről-időre szükség van arra, hogy friss vért vigyünk